internet

2020.05.06. 12:30

Mintha megérezte volna a „vihar” közeledtét

A szívbeteg nagypapa pár hónapja kopogtatott be a világháló ajtaján. Akkor még nem sejtette, hogy ez lesz a legfőbb kapcsolata a külvilággal.

A kapuban a többször operált szívbeteg, a szobában már a frissen telepített operációs rendszer üdvözölt, amikor meglátogattam otthonában a nyíregyházi Garai Jánost és élettársát, Erzsikét.

Március közepe óta ki sem tették a lábukat otthonról, a modern technikának hála azonban mégsem érzik elzártnak magukat a külvilágtól: kedvenc napilapjukat, a Kelet-Magyarországot immár digitálisan lapozzák fel reggelente, napközben a Szabolcs Online-on követik nyomon a legfrissebb híreket, esténként pedig a rég nem látott, szintén önkéntes karanténba vonult barátaikkal, illetve a szeretteikkel beszélgetnek telefonon, videocseten.

A hetvenes évei közepén járó nyíregyházi nyugdíjas, Garai János aktív korában szakoktatóként és esztergályosként dolgozott, szabadidejében ma is barkácsolgat a ház körül és kertészkedik, a virágoskertjére a legbüszkébb.

A szakmáját érintő technológiai újdonságokra mindig is nyitott volt, ám az informatika fejlődése és az internet térhódítása sokáig hidegen hagyta. Időbe telt, mire a régi, nyomógombos telefonját sokoldalú okoskütyüre cserélte, s elhatározta, felkapaszkodik a világhálóra. Azóta egyre otthonosabban mozog, s napról napra nagyobb fordulatszámon rója a kilométereket a virtuális sztrádán.

Digitális fényképalbum

– Csodálkozva és irigykedve néztem a fiatalokat, illetve később már a velem egykorú nyugdíjas társaimat is, akik fotóznak, videóznak a telefonjukkal, megosztják élményeiket a közösségi oldalukon, pillanatok alatt képesek rákeresni a neten az őket érdeklő információkra, a legfrissebb hírekre – meséli János, aki korábban részt vett már egy „Kattints, nagyi!” típusú, alapvető számítógépkezelési ismereteket adó ingyenes képzésen, a legtöbb gyakorlati ismeretet azonban autodidakta módon sajátította el.

– A régi asztali gépem és monitorom felett már eljárt az idő, és a telefonom is megérett a cserére, ezért pár hónapja beruháztam egy laptopba, bevezettettem az internetet, és kitanultam az okostelefon használatát, bár még most is úgy érzem, ezek a kütyük jóval okosabbak nálam – mondja nevetve, majd büszkén mutatja, milyen fotókat, kisvideókat készített kertje kincseiről, a konyhában szorgoskodó kedveséről, valamint a hűséges házőrzőjükről, Dorisról a sokoldalú kis eszközzel, ami messze lekörözi a korábbi fényképezőgépének tudását, kapacitását.

Nem így tervezték

– Bevallom, úgy terveztük, hogy a hideg, téli napokon mindössze jó szórakozást nyújt majd számunkra a világháló, nem sejtettük, hogy a március óta egyre fokozódó járványügyi helyzet miatt tavasszal ez lesz a legfőbb kapcsolatunk a külvilággal. Immár hetedik hete, hogy zárva tartjuk a kaput, önkéntes karanténba vonultunk, a saját jól felfogott érdekünkben.

Az egészségünk már nem a régi, nem kockáztatjuk az életünket ha nem muszáj.

Én túléltem már autóbalesetet, villámcsapást, több szívműtétet, nem akarok „megkoronázva”, idő előtt távozni az élők sorából!

– Leírhatatlanul hálásak vagyunk a szomszédunkban lakó kétgyermekes édesanyának, Katonáné Mónikának, aki amellett, hogy gondot visel a családjáról, nekünk is bevásárol, ügyintéz, kiváltja a gyógyszereinket, mindennap van hozzánk egy kedves, vigasztaló, lelkesítő szava, szóval szívjóságból megteszi mindazt, ami a gyermekeink, unokáink „kötelessége” lenne ilyen rendkívüli helyzetben, csakhogy ők távol vannak tőlünk – ecsetelte János, majd hozzátette: korábban sem éltek pezsgő közösségi életet Erzsikével, nem jártak nyugdíjas klubokba, társas utazásokra, de ennek ellenére is nehezen viselik a szükségszerű bezártságot.

E-postaládába érkezik a Kelet

– Tekintve, hogy a hírekben nem egyszer elhangzott: a koronavírus különösen veszélyes a szív- és érrendszeri betegséggel küzdő idősek számára, s a fertőzésnek már több, hetvenes éveiben járó szívbeteg is áldozatul esett, nem bántuk meg az önkéntes karantént, ugyanakkor persze, nagyon várjuk, hogy végre „elcsituljon a vihar”. Ám ahogyan mondani szokták: amikor egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik. A mi esetünkben ezt a változást a nagyvilágot otthonukba hozó világháló hozta el.

– Nyitottam egy elektronikus postaládát, és feliratkoztam néhány hírlevélre.

A kedvenc napilapomat, a Kelet-Magyarországot immár digitálisan olvasom, az operatív törzs napi tájékoztatásait pedig a Szabolcs Online-on követem.

A videómegosztó oldalon természetfilmeket, híres bokszmeccseket, régi magyar filmeket nézek, főzés, takarítás közben pedig örökzöld slágereket, kabarékat hallgatunk, hogy jobb kedvre derüljünk.

Virtuális vendéglátás

– Rég nem látott barátok, volt kollégák, osztálytársak és kórterem-társak sokaságára bukkantam rá a közösségi oldalon. Legtöbbjükkel azóta is tartom a kapcsolatot, beszélgetünk a régi szép időkről, a jelenlegi helyzetről, a várható fejleményekről. Akivel csak tehetem, videocseten társalgok, mert sokkal praktikusabb és személyesebb így a kommunikáció, már-már olyan érzés, mintha személyesen látnánk vendégül egymást az otthonainkban – osztotta meg velünk élményeit a virtuális sztrádán egyre magabiztosabban és otthonosabban manőverező János.

Palicz István

Borítókép: A szórakoztató tartalmak és a friss hírek mellett János bácsi a virtuális találkozások lehetőségére is „lecsap” az interneten | Fotó: a szerző

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában