Sértődött gyermek

A kisgyerek lelkesen megy haza az iskolából, minél előbb szeretné megmutatni a szüleinek, hogy milyen kártyatrükköt tanult az osztálytársától. Sajnos a szülők nagyon elfoglaltak, az egyiknek még otthon is dolgoznia kell, folyamatosan telefonál, a másik vásárol és vacsorát csinál, akárhányszor jön a gyermek, mindig várnia kell még egy picit. A fárasztó nap végén, amikor nyugalomban van a család, a kicsi végre megmutathatná, hogy mit tud, de csak annyit mond: „Most már nem mutatom.”

A szülő értetlenül és egyben csalódottan néz maga elé, csakúgy, mint a futballszurkoló az MLSZ hétfő esti döntése után. Eltelt közel két hónap azóta, hogy legutóbb mérkőzést rendeztek az országban, március közepe óta a magyar sportélet, azon belül a labdarúgás szinte egy helyben toporgott. Hosszú ideig még csak nyilatkozatot sem olvashattunk a labdarúgó-szövetségtől, később már elkezdődtek a találgatások a bajnokságok folytatásával kapcsolatban, de a remény múlt csütörtökön csillant fel igazán, amikor kormányrendeletbe foglalták, hogy ismét megengedettek az edzések, és lehet mérkőzéseket rendezni.

Erre jött „válaszul”, hogy az MLSZ az NB I.-en kívül az összes bajnokságát befejezettnek nyilvánítja.

Az egészség megőrzése a legfontosabb, emiatt az MLSZ döntését nem is firtatnám, inkább az időzítés érthetetlen. Mivel lett másabb a körülöttünk lévő helyzet, mint másfél hónappal, négy héttel vagy akár öt nappal ezelőtt? Ha lehet edzeni és meccset rendezni, az mégsem egy biztató jel? És főképp, miért kellett több száz csapatot ilyen sokáig bizonytalanságban tartani?