A gyökerek nem ismernek határokat

Nem maradtak magukra a trianoni határátrajzolás után elszakított magyar falvak és városok, hiszen testvértelepülési kapcsolatok formájában segítséget kapnak megyénktől is a felvidéki, a kárpátaljai és az erdélyi helységek.

A 2000-es évek közepén kötött testvértelepülési szerződést Tiszarád a kárpátaljai Kígyóssal. A szerződést az akkori polgármester asszony, Papp Endréné írta alá, s a kapcsolat mind a mai napig tart egyházközségi szinten.

Szívügyünknek éreztük, hogy segítsük a határon túl élő magyarokat, hogy erőt adjunk nekik, s a választásunk egy kárpátaljai kistelepülésre, Kígyósra esett.

– Meg is kötöttük 2005. március 15-én az akkori polgármesterrel, Kész Elemérrel a testvértelepülési szerződést, és sok közös programmal igyekeztünk segíteni őket, illetve a kapcsolatokat szorosabbra fonni – mondta el érdeklődésünkre Papp Endréné Zsóka néni, aki napjainkban a helyi református gyülekezet presbitereként ápolja a kígyósi kapcsolatokat. – Több kirándulást is szerveztünk a kígyósi embereknek, elvittük őket például Budapestre a Parlamentbe, a debreceni virágkarneválra, beregi–szatmári körútra.

– Viszonzásul ők is vendégül láttak bennünket többször is, megismertették velünk Kárpátalját, voltunk többek között a Vereckei-hágónál és Szolyván is. Egy uniós pályázat lehetőséget adott arra is, hogy Közös útjaink címmel kiadjunk közösen egy könyvet. Részt vettek a kígyósiak az augusztus 20-i és az október 23-i ünnepségeinken, mi pedig Kígyóson emlékeztünk velük november 19-én a málenkij robotra elhurcolt emberek tragikus sorsára. Tiszarád központját a polgármesteri hivatal mellett olyan emlékoszlop is díszíti, amelyet a kígyósi református lelkész, Pocsai Vince maga faragott ki. Mellette egy térkép is látható Magyarországról. Ez az emlékmű számunkra az összetartozás jelképe – folytatta Papp Endréné.

– A kapcsolat továbbra is él, most rendeltünk a hagyományokat ápoló kígyósi asszonyoktól két beregi keresztszemes hímzésű terítőt a vasmegyeri és a tiszarádi református templomba. Rendeztünk jótékonysági gyűjtést is a kígyósi gyülekezet javára, összefogott ennek érdekében a nagyhalászi, a vasmegyeri, a kemecsei és a tiszarádi református egyházközség. Napi kapcsolatban állunk a kígyósi gyülekezettel, arról is hírt kapunk, ha egy-egy jó ismerős elhunyt, s lélekben mi is együtt gyászolunk velük. Végül hadd idézzem Túrmezei Erzsébet versét, amiben arról ír, hogy a gyökerek nem ismernek határokat, átnyúlnak a föld alatt. Ilyen, a mélyben átnyúló gyökér köt össze bennünket a kígyósi emberekkel.

Állampolgársági eskü

Demecsernek két testvértelepülése van: Kisdobrony Kárpátalján, Marosjára Erdélyben található. Mindkét településsel a 2000-es évek közepén kötötték meg a szerződést.

– Természetesen továbbra is fontosnak tartjuk a kapcsolatok ápolását, bár az elmúlt három hónapban a vírusjárvány miatt személyes találkozókat nem tudtunk szervezni, közös programokat nem tudtunk rendezni – tájékoztatta szerkesztőségünket Rátkai Sándor polgármester. – A legutolsó testvértelepülési együttlét februárban volt, önkormányzati böllérnapra hívtuk meg a testvértelepülések küldöttségét.

Kiss Gyula egykoron polgármesterként írta alá a szerződéseket, napjainkban önkormányzati képviselőként segíti a város mindennapi életét és a testvértelepülési kapcsolatok ápolását.

– Személyes kapcsolatokból alakultak ki a testvértelepülési szerződéseink.

Kerestük a lehetőségeket, hogyan is tudnánk segíteni a határon túl élő magyaroknak. Kezdetben kulturális területen tartottuk a kapcsolatokat, aztán uniós és hazai támogatásoknak köszönhetően közös pályázatokat is készítettünk

– emlékezett vissza Kiss Gyula. – Szép emlékként marad meg bennem az is, amikor a Demecseri Káposztás Napok színpadán 46 erdélyi vendégünk tett állampolgársági esküt.

Megéri a fáradságot...

A testvértelepülési kapcsolatok ápolásában sokat segít a demecseri Szivárvány Közművelődési és Szabadidős Egyesület.

– Marosjára apró falu, mindössze 300 lakosa van. Az ott élők nagyon szegények, munkalehetőséget a mezőgazdaság ad. Szerényen élnek, de nagyon boldog falu. A mi javaslatunkra indították el a szilvalekvárfőző fesztivált, hogy felhívják a figyelmet magukra, hogy legyen egy kis pezsgő élet a faluban. A szervezéshez mi is sok segítséget nyújtottunk, játékos versenyeket szerveztünk, s a Demecseri Fúvósegyüttes rendszeresen műsort ad a fesztiválon – mondta szerkesztőségünknek Kiss Gyuláné, az egyesület elnöke.

– Annyira jól sikerültek a fesztiválok, hogy az idén ősszel már a hetedik lenne. Megható látvány, amikor népviseletbe öltözve részt vesznek a felvonulási menetben. Olyankor úgy érzem, megérte a fáradtságot és a távolságot, hogy együtt lehetünk, együtt ünnepelhetünk az erdélyi magyarokkal.

MML