Csak csecsemőket fogadott be

Szülővé válni hatalmas felelősség, egy életre szóló elköteleződés. Szerencsés esetben. Akadnak azonban olyan élethelyzetek, amikor a szülő nem tudja vagy nem is akarja nevelni a gyerekét.

Az ilyen esetekben a szakemberek szerint sokkal jobbat tesz a gyerek fejlődésének, ha családba kerül, ahol a nevelőszülők ideiglenesen addig foglalkoznak a gyerekkel, amíg a vér szerinti szülő rendezni tudja a helyzetét, és újból képes megadni a gyerekének mindazt, amire szüksége van. Ha azonban a szülő lemond a gyerekéről, az a kívánatos, ha a gyereket minél hamarabb örökbe fogadják. Ilyen örökbefogadásra váró gyerekeket nevel a gávavencsellői Pásztorné Bán Csilla.

Változott a szabály

– Három saját gyerek után döntöttünk úgy a férjemmel, Mihállyal, hogy nevelőszülő leszek – mondja Pásztorné Bán Csilla, aki mellett folyamatosan ott van István. Az ötéves fiatalember vidáman és nagyon kíváncsian néz a fotós kamerájába, rögtön meg is akarja nézni a képet, igyekszik kivenni a részét a beszélgetésből, de udvariasan nem szól bele, csak minden szóra fülel.

– Jelenleg három gyerek van nálunk – mondja Csilla. – Közülük kettő örökbefogadása már folyamatban van. István még azért nem fogadható örökbe, mert a szülei szokták látogatni. Ha rendszertelenné válik a látogatás, vagy három hónapig nem jönnek hozzá a szülők, a törvény értelmében ő is örökbefogadhatóvá válik.

A napokban a parlament elfogadta az örökbefogadást egyszerűsítő jogszabályt, ennek értelmében örökbe adható az a gyerek, akit nyolc hónapon keresztül rendszertelenül látogatnak a szülei, ez az időtartam korábban egy év volt. Hat hónapról háromra csökkent az az időszak, amelynek értelmében ugyancsak örökbe fogadható az a gyerek, akit ennyi ideig egyáltalán nem látogattak a szülei.

Az első volt a faluban

Pásztorné Bán Csilla csak csecsemőket fogad be nevelőszülőként.

– Hiszem és vallom, minden gyereknek családban van a helye – mondja a gávavencsellői nevelőszülő. – Már babaként szüksége van mindenkinek a szülői szeretetre, az odafigyelésre, a törődésre. Csak és kizárólag csecsemőket fogadok be, és azon vagyok, hogy minél hamarabb örökbe fogadó szülőkhöz kerüljenek a gyerekek, mert akkor nem élik meg a traumát, hogy fogékony korban kerülnek más családba.

Kétéves kor előtti élményei alig vannak a gyerekeknek, vagy csak halvány érzések – vetem közbe, Csilla bólogat.

– Éppen ezért fontos, hogy egy csecsemő, akiről valamiért lemondtak a szülei, olyan családba kerülhessen, ahol mindennél jobban várják, mert valamiért nem születhet abba a családba saját gyerek, de enélkül nem teljes az életük. Ezek a babák felnőve természetesen tekintik szüleiknek azokat, akik felnevelték.

Minden babát, akit befogadunk, ugyanolyan odaadással nevelünk és gondozunk.

– A férjem segítsége nélkül nehezen boldogulnék, néha csak a hallgatólagos támogatása is segít, az is nagyon sokat számít – ő is folyamatosan hoz áldozatokat a nálunk lévő gyerekekért.

– Amikor először beszélgettünk arról, hogy nevelőszülő szeretnék lenni, egy szóval sem kérdezte, hogy miért, hiszen itt van a három saját gyerekünk, hanem rögtön támogatott. Az első voltam a faluban a nevelőszülők között, ma már több mint tíz családban vannak befogadott gyerekek Gávavencsellőn, és a környező településeken is több helyen fogadnak be olyan gyerekeket, akikről a szülők nem tudnak gondoskodni.

Nincs féltékenység

Általában, amikor új jövevény érkezik a családba, a már meglévő idősebb gyerekek egy kis féltékenységgel fogadják az újszülöttet. – Nekem ezzel is nagy szerencsém volt, mert a gyerekek nemhogy nem voltak féltékenyek, hanem szinte jobban várták az újabb csecsemőt, mint én. Mindegyikük segíteni akart – mondja mosolyogva Csilla.

A mostani három befogadott gyerek mellett már húsz gyereket fogadtak örökbe a gávavencsellői nevelőszülőtől.

– Néhányan még emlékeznek rám, akik hosszabb ideig volt nálunk.

Idén anyák napjára kaptam egy levelet Olaszországból egy húszéves fiatalembertől, aki öt évig volt nálam. Felkutatott az interneten, hogy megköszönje azt az öt évet, amíg én neveltem.

JG