2020.06.07. 08:34
Kihívás és csapatmunka volt a tanulás
A jól bevált munkaformák és módszerek helyébe újakat kellett kitalálni a távoktatásban.
Két hétre visszaülhettek a gyerekek az iskolapadba, de ezek a napok már nem a tanulásról szólnak... Egyrészt mert hivatalosan továbbra is távoktatásban kapják tanáraiktól a feladatokat, másrészt a virtuális táblára felkerült az a bizonyos „ó” betű, ami azt jelzi, hamarosan itt a vakáció.
Új alapok a digitális térben
– Egy minden szempontból rendkívüli időszakon vagyunk túl, a távoktatásban nem volt könnyű senkinek. Ha most a hagyományos formában tanulnánk, ez az időszak a számonkérés időszaka lenne, amikor a naplóba bekerülnek az érdemjegyek és az év végi osztályzatok.
Furcsa, hogy az online térben zárjuk az évet, de reménykedünk abban, hogy szeptemberben visszatérhet az oktatás is a régi kerékvágásba.
– Új alapokra kellett helyeznem pedagógiai tudástáramat, amelyben a legnagyobb feladatot a gyerekek motivációjának fenntartása jelentette. A már jól bevált és kipróbált munkaformák és módszerek helyébe újakat kellett kitalálni.
A virtuális terep közel áll a gyerekekhez, és a tanórákon is számtalan online felületet használunk, ezért nem volt ismeretlen számukra a számítógépes tanulás, mégis más volt a valóságos tértől elszakadva együtt haladni, új ismereteket megtanítani és elmélyíteni a másodikos kis diákjaimmal, akiket, „épphogy megtanulnak írni-olvasni, magukra kellett hagyni” a távoktatásban.
– A szülőkre hatalmas felelősség és munka hárult, a legkisebbek csak segítséggel vették az akadályokat ebben a rendszerben – summázta tapasztalatait dr. Juhászné Molnár Tünde. A Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium tanítója szerint a távoktatás alatt is az alsósok a játékos, rengeteg mozgásos tevékenységgel járó feladatokat igényelték, változatos munkamódszereket, a csoportos tanulást.
A Zoom rendszer (videókonferenciára is alkalmas szoftver) segítségével egyszerre akár 20–25 tanulót is be lehetett kapcsolni az online órákba, így a szociális kapcsolat működött köztük.
Ott nem fogyott el a tanulási kedv a végére, ahol érdekes, saját tapasztalatokon alapuló, kreativitást igényló leckét kaptak a gyerekek: szemléltetőeszközöket készítettek, videóra vették természetismeretből a kísérleteket, vagy éppen szuperhősöknek öltözve jelentkeztek be az órára, mert arra volt szükség például egy szerepjátékhoz olvasásórán.
– Azon túl, hogy a tankönyvi feladatokat kiosztottam, a Zoomon keresztül átvettük a leckéket is. Visszahívtam a „találkozóról lemaradókat”, meg akartam győződni arról, hogy minden kisdiákom „tartja az előírt tempót”.
A folyamatos értékelések visszacsatolást nyújtottak abban, hol tartanak, és rávilágítottak a hiányosságaikra is – mondta el a tanító, aki szerint az elmúlt hónapok számtalan tanulságot hagytak hátra maguk mögött.
Digitális terep
– Megnőtt a digitális terepe a tanítás-tanulás folyamatának, a diákok innentől még inkább igényelni fogják az online közegben rejlő gyors információhoz jutást, interaktivitást.
Nem mellőzhetjük az órákon sem a digitális eszközöket ezután – említette a legfontosabb változást a tanító.
– A szülők pedig jobban beleláthattak a tanárok munkájába ez alatt az idő alatt. Sőt meggyőződhettek arról is, mennyire aktív, feladatkövető gyermekük, mennyire tájékozottak egy-egy témakörben.
Azt gondolom, mi, pedagógusok szívvel-lélekkel tettük a dolgunk, mindenki rengeteget dolgozott, de bizonyára maradnak hiányosságok, lesznek lemaradások.
– Az a tanár lépéselőnyben lesz, aki szeptemberben visszakapja tanítványait és felmérheti, honnan folytassa velük tovább. Az ismétlésre, a tanagyag pótlására bizonyára kapunk időt, mert csak erős alapokra lehet tovább építkezni – zárta gondolatait dr. Juhászné Molnár Tünde.
KO