A jogos bérüket kérik és munkát akarnak

„Csak azt kérem, ami a jog szerint jár nekem; Fogytán vannak a tartalékaink, fogytán a türelmünk; Bérünk az élelem bére; Családok ezrei kerülhetnek létbizonytalanságba” – állt azokon a táblákon, amelyeket a vásárosnaményi ruhagyár mellé szervezett demonstráción tartottak a magasba az emberek.

Nekünk kell a munkahelyünk, a jogos bérünket akarjuk, nem adjuk fel

– jelentette ki nagyon határozottan egyetértő kolléganői gyűrűjében Czidor Istvánné, aki 1981-ben ipari tanulóként került a gyárba.

– Ez a munkánk, ez az életünk, itt akarunk dolgozni, mert ehhez értünk és nagyon magas színvonalon végezzük a munkánkat, nem is volt rá soha panasz – mondta és hozzátette: azt szeretnék, hogy az angol tulajdonos adja el őket, az állam segítsen a dolgozóknak, hogy megmenthessék a gyárat, a munkahelyeket. A ruhagyár alkalmazottai ma sem értik, hogy a tulajdonos miért vett telket és akart új gyárat. Már az év elején látszott, nincs megrendelés, s mint lapunkban is beszámoltunk róla, március 20-ától nagyon sokan várnak a bérükre, fizetés nélküli szabadságra küldtek mindenkit. Az a „szerencsés” 270 ember, akik maszkot varrhattak a koronavírus-járvány ideje alatt is csak a 70 százalékra csökkentett fizetésük 60 százalékát kapták meg, sőt, azt is csak részben, de vállalták a munkát, vállaltak mindent, de úgy tűnik hiába.

– Sajnálom, hogy ma itt kell találkoznunk – mondta Rabi Ferenc, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetének (BDSZ) elnöke. Tarthatatlannak és felháborítónak nevezte, hogy a dolgozók nem jutnak hozzá a jogos munkabérükhöz, családok kerülnek kilátástalan élethelyzetbe. A BDSZ egymillió forintos gyorssegélyt adott a ruhagyár dolgozói kollektívájának, azonban tudják, ez csak egy apró tapasz.

Akik itt vannak, dolgozni szeretnének, és a munkájukért tisztességes bért kapni

– fogalmazott az elnök és a demonstráció résztvevői tapssal fejezték ki egyetértésüket. A BDSZ felszólítást küldött a tulajdonosnak, de érdemi választ nem kaptak, majd az európai és globális szakszervezeti szövetséghez fordultak, hogy az angol tulajdonos fizesse ki a béreket, ám erre sem válaszoltak.

– Következő lépésként felszámolási eljárást kezdeményezhetünk az A.R.J. Ruhagyár Zrt. ellen, vagy kérhetjük a társaság kényszertörlését. Egy munkabérért felelős biztost lehet kérni, aki reményeink szerint az elmaradt jövedelem legalább egy részét ki tudja harcolni a felszámolási eljárásban, ez hosszadalmas folyamat lehet – említette Rabi Ferenc, aki elmondta azt is: állami bértámogatást azért nem kaphattak a dolgozók, mert a munkáltatók azt sem tudták vállalni, hogy a kötelező két órában foglalkoztatják az alkalmazottaikat. Miután senkinek sem mondtak fel, a dolgozók elestek az álláskeresési járadéktól, a közös megegyezéssel távozó munkavállalók lemondtak a végkielégítésről.

– Az elsődleges célunk az, hogy gyorsítsunk az eljárásrenden, és javaslatokat tegyünk az önök nevében például az államnak, többek között azért, hogy ha van erre valamilyen forrás, akkor ezt a tudást és szakértelmet, ami itt van, ne hagyják elveszni.

Más termékek, egyenruhák, orvosi, egészségügyi eszközök gyártásában is láthatnak lehetőséget, hogy ebben a nehéz helyzetben megőrizhessük a munkahelyeket, és piaci alapon dolgozhassanak tovább

– sorolta Rabi Ferenc és hozzátette: megoldásra, támogatásra és odafigyelésre várnak, mert nincs rosszabb a bizonytalanságnál, a kiszolgáltatottságnál.

– Elkeserítő, megdöbbentő és méltatlan – ezekkel a szavakkal érzékeltette a helyzetet Filep Sándor, aki büszkén viselte azt a zakót, amit a vásárosnaményi gyárban varrtak, európai minőségben.

A város polgármestere emlékeztetett arra, hogy az angol tulajdonos telket vett, 5,4 milliárd forintos állami támogatással, 12 milliárd forintért 1300 embert foglalkoztató új gyárat akart építeni.

– Minden alkalmazott tisztességgel megdolgozott a béréért és türelmesek voltak, egyértelmű a tulajdonos felelőssége és hogy ezért neki fizetnie kell. Filep Sándor elmondta, hogy az önkormányzat a lehetőségeihez mérten mindenben támogatja a ruhagyár dolgozóit. – Azt kértem a megyei kormánymegbízottól és a megyei foglalkoztatási főosztály vezetőjétől, hogy jöjjenek el a gyárba és tájékoztassák a dolgozókat az átképzés módjairól, a közfoglalkoztatási lehetőségekről. Kérdés: lesz-e mód arra, hogy a felszámolást követően új tulajdonossal újra indulhasson a gyár.

Hiszem, hogy mi együtt, itt a Beregben meg tudjuk oldani ezt a nagyon nehéz helyzetet

– adott reményének hangot Filep Sándor, és kijelentette: a legfontosabb közös cél, hogy az emberek minél hamarabb munkába álljanak.

A demonstrációt követően az egyik résztvevő (kérésére csak a keresztnevét írjuk le: Ilona) elmondta, neki már mindössze kilenc hónap hiányzik a 40 éves munkaviszonyhoz, de nem tud máshol elhelyezkedni, éppen a kora miatt.

– Én viszonylag szerencsés helyzetben vagyok, mert a férjem jól keres, de ők – mutatott egy párra – mind a ketten itt dolgoznak, két gyermeket nevelnek. Nekik már végképp nincsenek tartalékaik, nagyon fontos, hogy gyors és megnyugtató megoldás szülessen.

Ragaszkodunk a gyárhoz, amiben leéltük az életünket, ragaszkodunk a varráshoz, amiben jók vagyunk, ragaszkodunk a jogos munkabérünkhöz és abban bízunk, lesz ahhoz támogatás, hogy ezt megtarthassuk és megkaphassuk

– mondták egymás szavába vágva a lányok és asszonyok Naménytól Csarodáig, Nagyvarsánytól Lónyáig. Örömmel jöttek mindennap a munkahelyükre, s dolgoztak 10-12 órát, vasárnap is, ha kellett, mert volt megrendelés, volt határidő, volt munka.

BM