Örökbefogadás

2020.08.21. 11:30

Élettörténettel érkeznek a családba

Nevelési kérdések helyett a problémák megértésére fókuszál az örökbefogadói tanfolyam.

Forrás: Shutterstock

Sokaknak nem adatik meg, hogy saját családjuk legyen, de az örökbefogadással vagy a nevelőszülőséggel felkarolhatnak egy olyan gyereket, akinek szeretetteljes családot és esélyt biztosíthatnak egy új életre. Különösen fontos, hogy azok a gyerekek, akik bekerültek a gyermekvédelmi ellátórendszerbe, minél hamarabb családban nevelkedjenek. Ezért is egyszerűsödött az örökbefogadás menete, ingyenessé vált az örökbefogadói tanfolyam, amelyre önkéntes alapon lehet jelentkezni.

A 40 órás kurzus elsősorban a gyerekek érkezésére, a szülők lelki megerősítésére gyakorol jó hatást, segít megérteni a gyerekek viselkedését, pszichés működésüket. S bár nem kötelező, de a pszichológusok továbbra is ajánlják a tréninget.

Mi játszódik le bennük?

– Már csak azért is, mert a nem vér szerinti szülők gyermekneveléssel kapcsolatos problémái teljesen különböznek egy átlag szülő problémáitól. Az örökbe fogadott gyerekek többsége veszteségeken, traumákon esik át, és míg a saját gyerekével születésétől (sőt a fogantatásától) kezdve összeköttetésben van az anya, addig a nevelt gyermeket – főként ha nagyobb korban kerül a családba – már egy „élettörténettel” kapja meg, mindenképpen segíteni, támogatni kell az egymásra hangolódásukat – mondta el lapunknak Török Tímea klinikai szakpszichológus, aki öt esztendőt töltött el a gyermekvédelemben, egy éven át lakásotthonban élő gyerekekkel foglalkozott, és négy évet a nevelőszülői hálózatban is dolgozott.

Az örökbe fogadó szülő szívében születnek meg

– Szerelem volt az első látásra, amikor megláttam négy hónaposan. Ott feküdt az ágyában az enervált kisbaba. Magamhoz vettem, és felcsillant a szeme. Két évig vártam rá – mondta el lapunknak az anonimitást kérő nyíregyházi örökbe fogadó szülő. – A fiam most ötéves, nem tudom, mit éreznék, ha egyszer mégis úgy döntene, hogy megkeresi a családját. A titkos örökbefogadásnál nem tudjuk, honnan jön a gyerek, az akták 16 éves korában nyílhatnak meg, ha ő úgy akarja. Úgy érzem, szükség van arra a néhány órás tanfolyamra, mert muníciót ad a nehézségek leküzdéséhez. Emlékszem, a legfurcsább érzés az volt, amikor hazavittem a kisfiam, és kaptam egy hónap „gondolkodási időt”. Vissza is vihettem volna, ha nem érzem magam elég erősnek a feladatra. „De hisz ő nem egy könyv, amit a könyvtárból kikölcsönzünk...” – gondoltam. Így tartozunk ma is össze, teljes őszinteséggel, szeretettel.

Megerősítette, hogy az elméleti tudás mellett (személyiségfejlődés, traumatizáció hatásai, konfliktuskezelés) az önismeret mélyítése a legfőbb hozadéka az ilyen felkészítő kurzusnak, amely alatt a leendő szülő képet kap arról, hogy milyen hosszú utat járnak be ezek a gyerekek, amíg stabil családra találnak, valamint át tudják érezni a gyermek veszteségeiből fakadó fájdalmakat is.

– Veszteségek, traumák, különböző pszichés zavarok jelenhetnek meg a mindennapokban; magatartászavar, hangulatzavar, figyelem- és aktivitászavar, táplálkozási és alvásproblémák, illetve regresszió (a gyermek olyan viselkedést produkál, ami valós életkoránál kisebb gyermekekre jellemző) formájában. Az „új család” nyakába zúduló problémák ijesztőek, ezekre a helyzetekre szeretnék a szakpszichológusok felkészíteni a szülőket, konkrét gyakorlatokkal segítenek.

– A beszélgetések során szó esik arról, milyen negatív hatásai lehetnek, ha titkok és tabuk veszik körül az örökbefogadást. Hogyan támogatható a gyermek identitásfejlődése? Hogyan kell kezelni a biológiai szülőkkel kapcsolatos kérdéseket? Miért fontos, hogy ne változtassák meg a gyerek keresztnevét? Munkám során azt tapasztaltam, hogy az örökbe fogadó szülőknek valódi segítséget jelentenek ezek a tanfolyamon elsajátított ismeretek, alkalmazni tudták azokat különböző nevelési helyzetekben – fűzte hozzá a szakpszichológus.

Arra a kérdésre, hogy milyen lelki folyamatokon mennek át azok, akiknek annak ellenére, hogy szeretetteljes családba kerülnek, mégis fel kell dolgozniuk, hogy biológiai szüleik lemondtak róluk, Török Tímea azt válaszolta: – Sokakat súlyosan elhanyagoló, bántalmazó közegből emelnek ki, ahol érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazásnak voltak kitéve, sőt olykor mindezeknek együttesen. A „rendszerbe” kerülés után a vér szerinti szülők az elején még látogatják őket, majd ezek a találkozások elmaradnak, és ez nagyon fájdalmas tapasztalás, ugyanis a gyerek azt érzi, hogy nem szeretik, hogy nem szerethető. Mindennek ellenére a valódi szüleikhez lojálisak maradnak, védik őket akkor is, ha rengeteg bántást kaptak tőlük.

Lehet, hogy el kell engedniük...

A nevelőcsaládoknak az a feladatuk, hogy átmenetileg biztosítsanak otthont számukra, és felkészítsék a gyerekeket arra, hogy akár a vér szerinti családba is visszahelyezhetők, vagy örökbe fogadó családba is kerülhetnek. Tehát annak tudatában nevelik, gondozzák a gyerekeket, hogy el is kerülhetnek tőlük, s ez lelkierőt próbára tévő feladat, mert nagyon nehéz úgy szeretni valakit, hogy folyamatosan készen kell állni az elengedésére is – emelte ki a nevelőszülőség egyik legnehezebb mozzanatát a szakember.

Majd elárulta azt is, hogy minél kisebb a gyermek, annál jobban megviseli az édesanyától való elválás, ugyanis ebben az időszakban nem tudja szavakkal kifejezni fájdalmát, egységes élményként raktározódik el benne, így később sokkal nehezebb lesz hozzáférni, feloldani a traumát.

– Érdemes az első pillanattól őszintén beszélgetni a gyermekkel. Ki is ő, hogyan került a családba, mindig az életkorának megfelelő szinten. Nem szabad eltitkolni az örökbefogadást. Ünnepelhetnek két születésnapot, a valódi mellett az új családba kerülés évfordulóját is. Pici kortól lehet mesélni a gyermeknek azokról az eseményekről, amelyek megelőzték az érkezését; a hosszas várakozást, a felkészülést, az első találkozás örömét és az ismerkedés időszakának izgalmát.

– A gyermeknek előbb-utóbb a biológiai szüleiről is lesznek kérdései, itt érdemes a tényekre szorítkozni, és indulatoktól mentesen beszélni róluk. Ugyanakkor nem szükséges „felmenteni” őket mulasztásaik alól sem. A gyermekben felmerülő harag szintén természetes érzés, amit hagyni kell, hogy megéljen. Itt az a fontos, hogy a szülők érzelmileg kísérjék, mellette legyenek – szólt az útmutatás.

Török Tímea hozzátette, a kamaszkor, az identitáskeresés korszaka érzékeny időszak minden ember életében. A szülőkről való leválás folyamata egy optimálisan működő szülő-gyermek kapcsolatban is viharos lehet. Az örökbefogadottak nehéz helyzetben vannak... Az azonosságtudatuk több aspektusból áll, biológiai gyökereiket az a család határozza meg, ahonnan származnak, a szocializációjukban azonban a nevelőcsalád (akár több is) és az örökbe fogadó család vesz részt. Az identitástudatot a „ki vagyok én?” kérdéskör mellett a „hova tartozom?” ugyanúgy meghatározza. Egy gyermeknek akkor lesz egészséges azonosságtudata, ha tisztában van származásával, és nincsen kibékíthetetlen ellentét örökbe fogadó és biológiai családja nemzeti, vallási hovatartozása között.

Kanalas Ottilia

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában