trianon 100

2020.08.24. 20:00

Hajnali koszorúk a hősök temetőjében

Trianonnak van egy fontos kérdése: mit tud róla, mit tud a magyarokról a világ?

Fotó: Wachteinheim József

A Trianon ejtette sebekről és gyógyításukról kezdtünk beszélgetésbe dr. Tilki Attilával, megyénk és a szatmári térség országgyűlési képviselőjével. Az ott felvetett gondolatokat folytatjuk most.

– Sok helyen jártunk már Galíciától az Isonzó vidékéig. A tapasztalat azt mutatja: akik kevésbé érdeklődnek a történelem iránt, egy ilyen út során, személyes élményt nyerve értik meg igazán az idők szavát és üzenetét – torpanhatunk meg mindjárt egy nagy igazság előtt.

– Részt veszek a Közép-európai Kezdeményezés (Central European Initiative, CEI) munkájában – fűzi tovább a szót a képviselő –, s ez az 1989-ben alapított civil szervezet Közép-Európa országai között váltakozva mindig máshol tartja a közgyűlését. Amikor Trieszt volt a házigazda, több koszorúval érkeztem, és a tanácskozás előtt, még hajnalban elhelyeztük azokban a katonai temetőkben, amelyekben magyar katonák neveit is őrzik a sírfeliratok.

…de ki győzött?

– Ha Trianonról beszélünk, annak oka és eredője az I. világháború. A székelyek szoktak olykor keserűen felsóhajtani: miért veszítettünk? Ám ez érdekes kérdés abból a szempontból, hogy amikor a padovai fegyverszünet megköttetett, akkor a Monarchia csapatai épp megtörték az állóháborút, és az Isonzótól egészen a Piavéig nyomultak. Korabeli anekdota, hogy letettük a fegyvert, de ki győzött? Akkor hirtelen még a résztvevők sem látták ezt egészen pontosan – idéz dr. Tilki Attila egy ritkán emlegetett történelmi tényt.

Hol sírjaik domborulnak… Fotó: Wachteinheim József archívuma

 

Mint ahogy az is tény: a mi megyénkben szinte minden egyes családnak van Trianontól eredeztetett személyes kötődése, vesztesége, fájdalma. Az ő dédnagyapja például Zápszonyban született, onnan vonult be az I. világháborúba, és Oberting-Kolomea térségében tűnt el. Ott látták utoljára, így ő már nem élte meg, hogy zápszonyi magyarként egy idegen ország állampolgára legyen. Sok család őriz ilyen emléket.

Családok vagonokban

A trianoni döntés következményeként tömegével menekültek megyénkbe azok közül, akik nem voltak hajlandóak letenni a hűségesküt az utódállamokra. Ezek az emberek a családjaikkal együtt arra kényszerültek, hogy elhagyják őseik földjét, és vagonlakókká váljanak. Vásárosnaményban is sokáig és sokan éltek így, akik a határ túloldaláról jöttek.

A békediktátum után a csonka Bereg székhelye volt Csaroda, majd Tarpa is. Beregszászról átkerült a gimnázium Tarpára, ahogy Kisvárdára, a Bessenyei-gimnáziumba is sok tanuló érkezett a határon túli területekről. A ’20-as évek közepén egyesült Szatmár és Bereg.

Sok történelmi érdekesség fűződik megyénkhez, ezek közül kiemelhető, ahogy Zajta került vissza egy megrajzolt térkép rossz értelmezése után. Most az a cél, hogy megkaphassa a Leghűségesebb Falu címet. Szerencsére már nagyon sok könyv jelent meg, amely szembesít a történelmi tényekkel, és az összetartozás éve is sok lehetőséget ad, hogy megtaláljuk történelmünkben mindazt, amire együtt lehetünk büszkék.

Ahogy a világ látja

Trianon említése mindig fájdalom és gyász lesz a magyar embereknek, de enyhülést és jövőképet adhat a feladat, hogy meg kell találni a határ túloldalán élőkkel a kapcsolatot, együttműködési lehetőségeket.

– Trianonnak van egy fontos kérdése: Mit tud rólunk a világ? Milyennek ismer és gondol minket, magyarokat a történelmünkkel, lelkületünkkel? – ad új aspektust az elemzésnek dr. Tilki Attila.

Kereszt és bérc Fotó: Wachteinheim József archívuma

Azt látjuk – keresi nyomban a választ –, hogy a XXI. századi Európában sem akarják megérteni a történelmünket, küzdelmeinket, a minket ért igazságtalanságokat, és főként nem szívesen fogadják el a kritikai, de jobbító szándékú észrevételeinket, a „szittya magyar” véleményt.

– Az utódállamokban, amelyek Trianon nélkül nem jöttek volna létre, teljesen más a történelemszemlélet. Iszonyú türelmes munkával egy kis enyhülés érezhető, szlovákiai részről talán már nem akarnak teljes mértékben a történelemhamisítás hibájába esni, de azért a két álláspont mindig ellentétes lesz.

– Vagy gondoltuk volna, hogy valaha lesz olyan a magyar–szerb viszony, mint most, amikor a két államfő közösen emlékezik meg a háborúban egymás ellen elkövetett sérelmek áldozatairól? Az sem véletlen, hogy a külhoni magyar területek gazdaságfejlesztési programjának hatására magyar párt soha nem látott számban juttatott be képviselőt a szerb parlamentbe. Ezek komoly eredmények.

Ki nyert, ki veszített

– Amiben az utódállamok hatékonyabbak voltak, az a diplomácia és kommunikáció. Ezért fontos feltenni a kérdést: fel tudunk-e mutatni olyan munkát, amely a külföldi szemével ítéli meg Trianont? Meghatározó élmény volt számomra, amikor egy lengyel egyetemista úgy döntött, ír egy könyvet Trianonról. Előszavában azt írta: ehhez az erőt, az ihletet a határon túli magyarok nyelvhez, kultúrához ragaszkodása adta neki.

Egy koszorú, egy hitvallás
Fotó: Wachteinheim József archívuma

– Érdekes ez azért is, mert míg a lengyeleknek az I. világháborút lezáró szerződések visszaadták a hazájukat, az önállóságukat, tudomásul kell venni, hogy Magyarországnak ez a korszak nemzeti tragédiát hozott. Májusban megjelentette a könyvét, hogy június 4-re már minél többen olvassák el, és mielőbb szeretne egy európai kiadást.

 

– Ha olyan könyvek jelennek meg, amelyekben a magyarok fájdalmát nem magyar mutatja be, az talán jobban elgondolkodtatja a világot. A történelem ismerete és kölcsönös megértése teremthet bizalmat és stabilitást. Az elmúlt száz évben ez eddig egyoldalú volt, kizárólag a magyarok részéről várta el a világ a megértést, az elfogadást, az alkalmazkodást ehhez a helyzethez – zárja lapunkkal megosztott gondolatait dr. Tilki Attila.

KM


 

Akácfákat is ültettek a sírok mellé

Amit nehéz feldolgozni, az a történelemhamisítás, és az utódállamok történelemszemléletében ez erősen visszaköszön. Ez mindig nehéz, kényes kérdés volt és lesz, de a jelenlegi magyar politika a kölcsönös érdekek mentén igyekszik elérni a közeledést, a tiszteletet, a megértést, és kezdeményezést vállal a közös értékteremtő munkában.

Az eredményét magam is látom: van Homonnán egy szlovák civil szervezet, magyarul nem is nagyon tudnak, angolul kommunikálunk. A Felvidék keleti részén ők gondozzák a temetőket, korabeli fotók, levéltárak forrásmunkái alapján. Ügyelnek arra, hogy a környezet minden részlete az elhunyt katonákra emlékeztessen, még akácot is telepítettek, ha a katonák olyan vidékről származnak, ahol a tájkép meghatározó eleme az akácos. Közösen pályáztunk temetőfelújításra, lengyelek, szlovákok, csehek és magyarok. Abban hiszek: tudás, ismeret birtokában lehet megérteni a történelmet, és felülemelkedni a sérelmeken. Ez jelenik meg a Visegrádi Együttműködésben, és ezzel értük el, hogy a V4 megteremtette a többpólusú Európát. Ezen az úton kell haladni tovább – ad hangot álláspontjának dr. Tilki Attila.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában