A háború valósággá vált

A város 76 évvel ezelőtti bombatámadására emlékeztek péntek délelőtt a nyíregyházi vasútállomáson és az Északi temetőben.

Három hullámban

Dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket, és egyebek mellett elmondta, a vasútállomást és környékét érintő 1944-es bombázás örökre nyomot hagyott a városon. Hozzátette, sajnos ma is háborút vív az emberiség, amelyet az nehezít, hogy most az ellenség láthatatlan.

– 1944. szeptember 6-án dél­előtt száznál is több gép szállt a város felé – mondta emlékezőbeszédében dr. Holmár Zoltán történész.

– A gépek dél-olaszországi repülőterekről közelítették meg Magyarországot, hogy a kapott parancs értelmében megsemmisítsék a Nyíregyháza vasútállomáson utánpótlást szállító vasúti szerelvényeket. A légicsapás időpontja szerdán délelőtt 11 óra volt. A szövetséges repülőkötelék háromnegyed tizenegykor került a miskolci német lokátor megfigyelőkörzetébe. Amikor a gépek Tiszalök fölött fordultak, az irányból nyilvánvalóvá vált, a céljuk nem Miskolc, hanem Nyíregyháza lesz.

Tíz óra ötven perckor szólaltak meg a város szirénái, és az első hullám, 58 gép már bombázott is. Ezt a megfigyelők még megszámolták, azután már mindenki a pincék és óvóhelyek felé szaladt. Az első hullám bombái még lakatlan területre zuhantak. A következő bombázás már elpusztította a pályaudvart, a mellette lévő sporttelepet és a környékbeli utcák házait. A harmadik kötelék bombarakománya a várostól északra, szintén lakatlan területre esett.

Nyolcvan áldozat

Az egész támadás mindössze tizenöt percig tartott. A pályaudvar és a laktanya hatszáz, a fűtőház száz, a város többi része mintegy harminc bombát kapott.

A támadásnak nyolcvan halottja volt, 37 férfi, 29 nő és 14 gyerek.

Épületek százai rongálódtak meg vagy váltak használhatatlanná. Közel ezer ember vált hajléktalanná. A bombázást követően azonnal munkához láttak a segélyszervezetek, este már meleg ételt kaptak a rászorulók. Kilencszáz ember kapott ideiglenes szállást. Az anyagi kár 74,5 millió pengő volt.

– Az addig csak újságokból, híradásokból ismert háború 1944. szeptember 6-án valóságossá vált a város lakossága számára – tette hozzá dr. Holmár Zoltán. Az emlékezés koszorúinak elhelyezése után délelőtt az Északi temetőben is tartottak egy megemlékezést, ahol Tóth Sándor nyugalmazott állományú ezredes, helytörténész tartott beszédet. A megemlékezés itt is koszorúzással zárult.

JG