2020.09.02. 11:30
Derűs napot zártak a kicsik
A szülők maszkban és csak a kapuig kísérhették el a gyerekeket.
Több nyíregyházi általános iskolát is felkerestünk az első tanítási napon; a kertvárosi intézmény kapujában Gajdos Grétával, húgával, Lillával és édesanyjukkal is beszélgettünk
Fotó: Dodó Ferenc
Idén is végig szerettük volna követni egy elsős gyermek első iskolanapját a reggeli fogmosástól a játékos tanórákon keresztül a délutáni hazatérésig, az oktatási intézményekben bevezetett szigorítások miatt azonban becsengetés helyett ezúttal kicsengetéskor ragadtunk tollat és fényképezőgépet, hogy a kapun kilépő kicsiket és „nagyokat” arról faggassuk, milyen élményeket tartogatott számukra az első tanítási nap.
Halászné Varjú Ágnes nagyobbik gyermeke, Levente a nyíregyházi Arany János általános iskolában kezdte meg a tanulmányait a matematika-kézműves tagozatos 1. c osztályban.
– A fiam októberben lesz 7 éves, kicsit sem félt az iskolakezdéstől. Régóta ismeri, szereti a számokat, előszeretettel számolgat odahaza is. Az óvodás csoportból nyolcan mentek az Aranyba, emiatt sem volt félsz benne. Tanévnyitó nem volt, az osztályok a termeikben hallgatták meg az igazgató beszédét.
Az iskolavezetés szervezésből jelesre vizsgázott, a gyerekek beléptetésén keresztül a kézfertőtlenítésen át minden rendben ment.
– Reggel én kísértem be Levit, majd én is mentem érte – mesélte az édesanya.
Gondosan ügyeltek a maszkviselésre, a kézmosásra és -fertőtlenítésre, a „tömegjelenetek” elkerülése érdekében pedig módosították a ki- és belépés, de még az ebédeltetés rendjét is a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Általános Iskola Kertvárosi Tagintézményében. A kicsik és nagyok egyaránt igyekeztek példamutatóan, szabálykövetően cselekedni és elérni, hogy a borús idő ellenére is derűsen teljen a nap a Könyök utcai intézmény falai között. Minderről a 26 kisdiákot számláló 1. b-sek osztályfőnöke, Horváthné Reményi Lívia tájékoztatta lapunkat.
– Egyetlen könnycsepp sem gördült le az elsősök arcáról reggel, aki kicsit félénk vagy szomorkás volt, az hamar jókedvre derült és feloldódott a vidám, játékos foglalkozásokon. Többen a közeli Csicsergő óvodából, együtt érkeztek ide, másoknak az augusztusi családi napunk élményei, emlékei könnyítették meg a beilleszkedést, barátkozást.
Az első tanítási hét a beszoktatás időszaka, ilyenkor csak délig kell iskolában maradniuk az elsősöknek.
– A szülőkkel számos kommunikációs csatornán – élőszóban, írásban, telefonon, a közösségi oldalon – tartjuk a kapcsolatot – mesélte az osztály másik tanítónője, Rutkainé Hajnal Erika.
A kedvencét főzték
„Emléklap az első iskolai nap sikeres teljesítése alkalmából” – mutatta büszkén a tanító néniktől kapott elismerését Lakatos Lara, aki divatos, virágmintás szájmaszkot viselve így értékelt: – Az új iskolatáskám szép, új, nagy, de sajnos nehéz is. A kimosható maszkot anyától kaptam, sokan megdicsérték, milyen színes, vidám.
Jól éreztem magam az osztálytársaimmal, jó volt együtt rajzolni, színezni, játszani velük.
– Tízórait és uzsonnát is kaptunk. Ebédre spagettit főztek a konyhás nénik, mintha csak tudták volna, hogy az a kedvencem...
Könnyes volt a búcsú
„Lehet majd játszani is az iskolában? Vagy mindig csak tanulni fogunk?” – faggatta édesanyját még reggel, készülődés közben a szintén első osztályos Magyar Zora Adél, mire édesanyja megnyugtató mosollyal azt válaszolta: „Majd meglátod, legyen meglepetés!” Dr. Magyarné Oláh Erika lapunk érdeklődésére elmondta: a tervezettnél kissé nehézkesebben ment az idén a két gyermeke felkészítése a szeptemberi kezdésre.
– Táska, tolltartó, ceruzák, tornafelszerelés, pár füzet, ezeket tettem a kosárba bevásárláskor. Ha szükség lesz még valamire, azt jelzik a tanító nénik, és pótoljuk.
Vásárláskor az ergonómia, a kényelmes, egészséges viselet volt a fő szempont, persze, nem tekinthettem el a kis elsősünk kívánságaitól sem, így történt, hogy pónis, balerinás iskolatáskát kapott, amihez remekül passzolt a szívecskés mintás nadrágja és a rózsaszín felsője.
– Zora és Zalán eddig ugyanabba az óvodába járt, csakhogy a lányomnak ma reggel már az iskolába vezetett az útja. „Ne menj, kérlek, maradj itt velem!”, kérlelte szipogva Zorát a kisöccse, bevallom, magam is megkönnyeztem a búcsú pillanatait – ismerte el Erika.
– Sokat játszottunk, nagyon kedves volt velem mindenki. Remélem, minden nap ilyen remek lesz, amilyen ez volt! Nagyon jól fogok tanulni, hogy anya, apa, a testvéreim és a nagyszüleim is büszkék legyenek rám! Jutalmul talán megkapom, amire a legjobban vágyok: egy kiskutyát... – mesélte Zora, a kertvárosi iskola boldog kis elsőse.
Palicz István