Egy lassan letűnő kor ízes emlékei

Balogh Géza, lapunk korábbi munkatársa és Erdélyi Ferenc is Ópályiban éltek gyermekként – innen az ismeretség, a közös gyökerek és az a vágy, hogy átörökítsék az utókornak mindazt, ami az őket körülvevő szatmári tájban fontos, értékes, érdekes. Ezért született meg az Ezt láttam, ezt ettem Szatmárban című könyvük, amelynek harmadik, átdolgozott, kibővített kiadása nemrégiben látott napvilágot, és amit a napokban mutattak be a nyíregyházi Hajó étteremben.

Mitől más ez a vidék, mint az ország többi része? Nehéz lenne szavakba önteni. Inkább csak érezni lehet. ...Kölcsey, Móricz, Petőfi szellemének öröksége, az ember alkotta tárgyak, eszközök varázsa, a természet és ember kapcsolatának természetessége, a vizek, a virágos rétek, az évszázados fák. [...] Barátok élnek itt, akik felismerték, milyen kincsek vannak a birtokukban, s szeretnék, ha e kincseket minél többen látnák és megismernék – így vall egy turista megyénk varázslatos vidékéről az Ezt láttam, ezt ettem Szatmárban című könyv hátsó oldali borítóján, mintegy magyarázatként is szolgálva arra, mitől lehet a kötet annyira népszerű, hogy immár a harmadik kiadás megjelenését ünnepelhettük a napokban a nyíregyházi Hajó étteremben.

Abból főztek, ami termett

A színes kiadvány, amelyet az [email protected] címen lehet megrendelni, bemutatja a szatmári térség településeit Kocsordtól kezdve Géberjénen, Tunyogmatolcson, Penyigén át Milotáig, s mindegyikhez egy-egy receptet is társít. Olyan népi ételek leírását találjuk a kötetben, mint amilyen a tormás káposzta, a cinkepuliszka, a hájastészta, a krumplis lángos vagy a szalagos fánk – mind-mind az egykori paraszti kultúra részei.

Ahogy a nyitómondatok írója, a 95 esztendős Erdélyi Ferencné, Mariska néni fogalmaz: abból főztek, ami termett. Nem volt áram, gáz, vezetékes víz, a konyhai gépekről nem is beszélve, a család asztalára mégis mindennap ételt kellett rakni. És hogy mit és miből? Lisztet őröltettek, kenyeret sütöttek, tésztát gyúrtak, lekvárt főztek, és amit lehetett, a kertben megtermeltek. Egyszerű ételeket készítettek: egy lassan letűnő kor ízes emlékeit.

A könyvben található receptek ezt a kort idézik vissza a leveseken, tésztákon, süteményeken keresztül. A most bemutatott könyv már a harmadik, átdolgozott, kibővített kiadás, amelynek szerzői, Balogh Géza és Erdélyi Ferenc négy évvel ezelőtt foglalták kötetbe először a szatmári táj szépségeit, ételeit, s mint azóta kiderült, van igény a hagyományainkra, értékeinkre építő kiadványra. Ahogy eddig, ezúttal is jótékony célokra fordítják a könyv eladásából származó bevételt – hangzott el a Hajó étteremben, ahol a meghívottak legnagyobb örömére nemcsak a kötet lapjain keresztül ismerkedhettünk a finomságokkal.

Értékmentő kiadvány

Szabó István, a megyei közgyűlés alelnöke úgy fogalmazott: a gasztronómia az étel és a kultúra közötti kapcsolat művészete.

Ez a könyv megőrzi a népi ételeket azok számára, akik személyesen nem találkozhatnak olyanokkal, akik ezeket elkészítik, másrészt talán megihleti a szakembereket, akik újra felfedezhetik a népi ízeket.

– Olyan kincs ez a kötet, amire büszkék lehetünk – mondta a közgyűlés másik alelnöke, Baracsi Endre, aki szerint nagyon fontos, hogy nagyszüleink, dédszüleink tudását továbbvigyük, ebben pedig nagy segítséget jelentenek az ehhez hasonló, értékmentő kiadványok.

A bemutatón kiderült: Balogh Géza és Erdélyi Ferenc is Ópályiban éltek gyerekként – innen az ismeretség, a közös gyökerek és az a vágy, hogy átörökítsék az utókornak mindazt, ami az őket körülvevő szatmári tájban fontos, értékes, érdekes. Ezért olvashatunk a könyvben arról, melyik kocsmában hová érdemes ülni, melyik töltésen lehet biciklizni, vagy arról, hogy készül a padlutka.

SZA