2020.10.22. 14:00
Itt is égett a forradalom lángja
A megyei felkelők első kézből informálták a fővárosiakat a szovjet csapatok érkezéséről.
Forrás: Fortepan/Kurutz Márton
Ezekben a napokban ismételten fejet hajtunk az 1956-os forradalom és a későbbi véres harcok hősei előtt, de míg a megemlékezések a fővárosra koncentrálnak, azt sem szabad elfelejteni, hogy megyénkben is sokan álltak ki hazánk szabadsága mellett.
A nyíregyházi eseményekről dr. Szoboszlay Györggyel, a Nyíregyházi Egyetem történészével beszélgettünk, aki elmondta: megyénkben Kisvárdát érte el először a forradalom szele.
– Nyíregyházán 25-én este egy néhány száz fős demonstrációt tartottak, de a fontosabb események másnap kezdődtek el. Ledöntötték a lovas kozák szobrot, és színre léptek a helyi forradalom vezetői, a városi és megyei forradalmi bizottságok vezetői: Tomasovszky András, Szilágyi László, Rácz István, mellettük pedig egy rendkívül tehetséges, mindössze 18 éves kossuthos gimnazista cigány fiú, Dandos Gyula – ismertette az eseményeket a történész.
Jelentős szerepük volt
Hozzátette: a forradalmi ifjúság kiáltványa egyes pontjaiban radikálisabb volt, mint a debreceni vagy fővárosi diákság követelései.
– Az első nyíregyházi halálos áldozatról október 27-én számoltak be: egy felborult szovjet járműből fejbe lőttek egy Gabulya Mihály nevű parasztembert, aki békésen távozásra szólította fel a kocsiban tartózkodókat.
Dandos Gyulát a forradalmi elszántság és az életkorából is fakadó egyfajta naivitás is jellemezte. Úgy gondolta, a szovjet kiskatonák egyszerű felvilágosítással meggyőzhetők arról, hogy szó sincs fasiszta szervezkedésről, a felkelés a magyarok jogos, elkeseredettségből táplálkozó indulata volt. November 4-én megkezdődött Nyíregyháza megszállása is, a forradalomban szerepet játszó személyeket letartóztatták, majd szovjet területre (Ungvárra) szállították őket – tudtuk meg dr. Szoboszlay Györgytől, aki hangsúlyozta: a fővárosihoz hasonló véres utcai harcokról Nyíregyházán nem beszélhetünk, ugyanis a felkelők nem jutottak fegyverhez, és a vezetőket is gyorsan összegyűjtötték.
– A megyei településeknek viszont országosan is jelentős szerepük volt, hiszen az itteni határátkelőkön érkeztek a szovjet csapatok, a megyei felkelők így első kézből informálhatták a fővárosiakat – emelte ki a történész. Az 1957-es megtorlás idején Dandos nem volt ott a vádlottak padján, hiszen az év elején megpróbált Ausztriába szökni, de a határon lelőtték. Dr. Szoboszlay György aláhúzta: egy júniusi gimnáziumi bejegyzés szerint Dandos Gyulát szülei kérésére más iskolába helyezték át. Az akkori rendszer cinikusságát mutatja, hogy a fiú szülei a bejegyzés pillanatától mintegy 10 évvel korábban távoztak az élők sorából (édesanyja 1942-ben, édesapja 1946-ban halt meg).
MI
Borítókép: Nyíregyházán nem voltak a fővárosihoz hasonló véres harcok | Fotó: Fortepan/Kurutz Márton