A közösség szolgálatába szegődtek

A Hierotheosz Egyesület működteti a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civil Közösségi Szolgáltató Központot, amely pályázatot hirdetett „Az Év Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civilje” címmel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében civil tevékenységet végzők elismerésére.

A jelöltek közül egy független szakmai zsűri választott ki három nyertest, akiket „Az Év Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Civilje” emlékplakettel és ajándékutalvány átadásával ismertek el.

Fehérgyarmat lokálpatriótája

Az 54 éves Budaházy Miklós, az idei év Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei civilje Fehérgyarmat lokálpatriótája, aki rendkívül fontosnak tartja, hogy fennmaradjanak városa, azon túl pedig a magyarság hagyományai. Az elismerést is közösségszervező munkájáért kapta, mert hagyományőrző íjászegyesületet alapított. Találkozása az íjászattal évtizedekkel korábbra vezet vissza. Vállalkozó unokahúgának köszönhetően megismerkedett a Kassai Lajos lovas íjász révén kifejlesztett és gyártott íjjal.

– Az íjászat iránti rajongásom másokra is átragadt, és ezt látva Farkas János akkori alpolgármester felvetette, vajon miként lehetne egy városi ünnepen előadni egy honfoglalás kori történetet. Fehérgyarmaton se vár, se kastély nincs, a térség egyedül arról híres, hogy a Kürtgyarmat törzs egyik része ezen a vidéken telepedett le. A rendezvényt megtartottuk, és a későbbiekben is több Gyarmati Vigasság megszervezésébe segítettem be. Mígnem dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő, aki akkoriban polgármesteri tisztséget töltött be, megkért, hogy alapítsak civil szervezetet.

– Ebből lett a Kürtgyarmat Hagyományőrző Íjász Egyesület, amelyet 2004 februárjában jegyzett be a cégbíróság. Az első 6-7 évben sok bemutatót tartottunk Székelyudvarhelyen, majd néhány év kihagyás után egy szilágyfői egyesülettel (Partium) épült vissza a határon túli kapcsolatrendszerünk. Újabban – Szabó András tagtársunknak köszönhetően, aki az egyesület bázisát is adó lovasudvart üzemelteti – a lovas íjászat sportágat is felkaroltuk. Ma már a Kassai-szervezet kötelékében tartunk versenyeket, a pályaavatóra Kassai Lajos is ellátogatott – zárta bemutatkozását Budaházy Miklós.

Őrizni a hagyományokat

– Akkor értesültem erről a díjról, amikor megkérdezték tőlem, elfogadom-e – mondta érdeklődésünkre Szejke Judit, a Borókagyökér Hagyományőrző Egyesület vezetője.

A Szatmárnémetiben élő Judit pár év alatt a semmiből építette fel nem csupán az egyesületét, de az ennek otthont adó Lépésház is az ő álmai alapján, a közösség összefogásának köszönhetően épült fel. Az épület azóta népművészek találkahelye, kulturális rendezvények otthona, sőt számtalan gyerektábor helyszíne lett.

– Magyarországon könnyű magyarnak lenni, itt, a határ túloldalán már nem annyira egyszerű – emeli ki Szejke Judit. – Ha nem adjuk át a szüleinktől, nagyszüleinktől örökölt hagyományokat, akkor be fogunk olvadni, elveszítjük identitásunkat. Mindent meg kell tenni azért, hogy továbbra is megmaradjunk magyarnak.

– A nagyapámtól tanultam például, hogy kell eltenni az uborkát. Apró dolognak tűnhet ez, de nekem nagyon fontos. Az idén odajött hozzám az egyesület egyik tagja csillogó szemmel, hogy neki is sikerült úgy elrakni, ahogy tőlem tanulta. Na ekkor kifordultam egy kicsit a szobából, hogy ne lássa meg az örömkönnyeimet.

– A Lépésház onnan kapta a nevét, hogy amikor tervezgettük, akkor ott volt velünk a nagymamám, és hallotta, milyen összegek repkednek a levegőben. A kevéske nyugdíja nagy részét odarakta az asztalra, és azt mondta, na, itt az első lépés a házatokhoz. Két év alatt a nullából építettük fel, és azóta sikerült élettel is megtöltenünk. Örülök ennek a díjnak, de ez nem csupán az enyém, hanem mindazoké, akik tégláról téglára összegyűjtötték a házunkat, akik a szabadidejükből önként áldozva tesznek azért, hogy az egyesületünk mindennap egy kicsit fejlődjön.

Megismerhetik szülőföldjüket

Dankó László, a Honvédsuli Egyesület szakmai programvezetője közel tíz éve, fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy az ifjúság megismerkedjen a legfontosabb hazafias értékekkel, és élményszerűen pillanthasson be a katonák világába. Lapunknak elmondta, hosszú ideig hivatásos katona volt, és a leszerelés után szembesült azzal, hogy megváltozott az ifjúság értékrendje – sajnos nem a pozitív irányba.

– A Honvédsuliban nem kiskatonákat akarunk képezni, hanem olyan értékeket adunk a fiataloknak, mint a rendezettség és a fegyelem. Az elmúlt évek munkájának köszönhetően büszkén mondhatom, hogy tízezres nagyságrendben mozgattuk meg a fiatalokat a megyében, és elindult a Pest megyei tagozatunk is – ismertette a korábbi évek eredményeit Dankó László, hozzátéve, utat mutatnak a diákoknak, melynek sarokpontjai a hazafiasság, a hagyományőrzés, a hadisírápolás, a tisztelet, az emlékezés a hőseinkre, és nem maradhat el a sport sem.

– Az én dolgom a program szakmai támogatása, hogy mit és milyen mélységben tanítunk a gyerekeknek. A feladataimat önkéntesen, a szabadidőmben végzem, de mindez egyáltalán nem jelent terhet, hiszen küldetésemnek tartom, hogy a gyerekek megkapják a legfontosabb értékeket – hangsúlyozta a szakmai programvezető, akitől azt is megtudtuk, a navigáció és a tájékozódás fejlesztése nagyon fontos, a Honvédsuli túráin a gyerekek megismerhetik a szülőföldjüket, és a természetjárás élményét is megtapasztalhatják.

– Évente több mint 600 fiatal van a programunkban, és óriási eredmény, hogy a 18. évet betöltött fiatalok nagy számban csatlakoznak a Honvédséghez. A programunk az ötödik osztályban indul, de az iskolák kérésére olyan projektünk is van, amelyhez alsó tagozatos gyerekek csatlakozhatnak – részletezte Dankó László.