jegyzet

2020.12.18. 08:31

A szorított, átölelt fa

Egy héttel karácsony előtt már nagyon nem lenne szabad „kiakadni”, vagyis idegeskedni, bosszankodni semmin.

Nyéki Zsolt

A megbékélés, az elcsendesülés, lelassulás napjai ezek, de mit tegyen az ember, ha pont az ünnepi várakozás, készülődés zaklatja fel? Itt van például ez az időjárás. Épp felsóhajtanánk: „Már megint fekete karácsony lesz…” – de óvatosan ezzel a kesergéssel. Amilyen világ lett, egy ilyen jelzőért akár tüntetés törhet ki, kirakatok bezúzásával, üzletek fosztogatásával. Persze, fekete… Az lucskos, ködös, nyirkos, sárdagasztós, senki sem szereti. Bezzeg, ha leesne a hó, az rögtön milyen szép fehér karácsony lenne, ugye? (Ezt a Bulgakovot is elő kellene már venni egyszer.) Nyakat behúzva épp elindulnánk fenyőfát nézni a piacon, de jön a hír Franciaországból, Bordeaux városából, ahol a polgármester úgy döntött: példát mutatva egyetlen karácsonyfát sem enged állítani. S hogy mi lenne a példa? Hát, hogy a zöld szellemiséggel nem fér össze a „halott fa”. Ám hogy az emberek ne maradjanak hangulat nélkül, más látványossággal pótolják az ünnepi „kelléket”. Erre van is jó példa, a vigyázó szemeket ne Párizsra, hanem mindjárt a Vatikánra tessék vetni, ahol az idén a betlehemi életképben van ám szkafanderes űrhajós, meg egy olyan alak, amely sisakjával tényleg a Sötét Nagyúrra, Darth Vaderre hajaz. Bár elég sok ember szerint mintha kissé szentségtörő lenne...

A hagyományokhoz csökönyösen ragaszkodó megy tovább, de megint megtorpan egy képtől, ahogy tépik le a csillagot, a díszeket a karácsonyfáról, majd gyújtják fel az egészet. Erről sokat mesélhetnének a kopt keresztények, de itt, közelebb, a fényességes nyugati kultúra központja, Brüsszel Molenbeek negyedét is beragyogta már égő karácsonyfa – ha épp nem a Manneken Pis adott ihletet a „másságnak” (csak finoman, ugye). S ne hagyjuk ki a gyönyörű Budapestünket sem, ahol két éve „békés, demokratikus” tüntetők skandálták: „Égjen a fa!”, majd meg is gyújtották, az alá tett szánkókkal együtt, már amelyiket nem lopták el.

Ilyenkor érzem, milyen szerencsés vagyok, hogy gyerekként a buji nagyszüleim tornácán még hallhattam kántáló éneket, átélhettem az igazi szeretet egyszerűségét. Ezzel az örökséggel érintem meg ebben a furcsa világban mindenki adventi koszorúját és karácsonyfáját.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában