Koronavírus

2021.01.23. 19:54

Ápolóként maga is átesett a koronavíruson, a szelfije bejárta a világot

Kozák Orsolya ápolóként maga is átesett a koronavíruson.

JG

Kozák Orsolya és édesanyja a szelfin

Forrás: Kozák Orsolya archívuma

A nyíregyházi születésű Kozák Orsolyáról akkor írtunk először, amikor a koronavírus-járvány tavaly tavaszi hulláma idején önkéntes ápolónőnek jelentkezett az ország első covidos osztályainak egyikére, a Szent János Kórházba. Azóta Orsolya az édesanyjával együtt a járvány elleni küzdelem egyik arca is lett, a közös, műszak után készült fotójuk bejárta az országot, legutoljára a National Geographic folyóirat képösszeállításában tűnt fel. A fiatal ápolónő a napokban újra Nyíregyházán járt, másoddiplomája államvizsgáját tette le.

Kozák Orsolya és édesanyja a szelfin
Fotó: Kozák Orsolya archívuma

Hetekig tartott

– Az utóbbi hónapokban rengeteget tanultam, de megérte, mert megszereztem a másoddiplomámat, sürgősségi kiterjesztett hatáskörű ápoló, APN lettem – mondta lapunknak Kozák Orsolya.

– Magyarországon ez még egy rendkívül friss képzés, három évvel ezelőtt indult el. A sürgősségi specializációjú APN ápolók a sürgősségi osztályokon lévő orvoshiányon enyhíthetnek. A képzés révén egy olyan professzionális sürgősségi beteg­ellátásban jártas szakembert képeznek ki, aki magas szinten képes különböző prioritású, sürgősségi ellátást igénylő betegeket megvizsgálni, a szükséges vizsgálatokat és beavatkozásokat ismeri, tehát a sürgősségi kórképeket képes diagnosztizálni, és annak megfelelő terápiát nyújtani. Rendkívül boldog vagyok, hogy ilyen fiatalon elvégeztem ezt a képzést, és hogy ilyen jól vettem minden akadályt annak ellenére, hogy csak most kezdtem el dolgozni a szakmában. Az élet azonban ezzel nem áll le, tulajdonképpen most indul csak el igazán. Tovább folytatom a munkámat a Szent János Kórházban, és a napokban csatlakozni fogok az intézmény oltócsapatához.

Átesett a betegségen

Orsolyát sem kímélte meg a koronavírus.

– Az egyik műszakom alatt éreztem, hogy kicsit bágyadt vagyok, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Akkor érkezett meg a teszt eredménye, amikor befejeztem a munkát: pozitív lettem. Onnantól egy nagyon kegyetlen időszak következett az életemben: hat napig az ágyból sem tudtam felkelni. Édesanyámékkal lakom egy háztartásban, így igyekeztünk mindent úgy intézni, hogy ne kerüljünk kapcsolatba egymással. Anya csak lerakta a szobám elé az ennivalót, a szobámba be sem lépett. Levert és fáradt voltam, izomfájdalmam volt hosszú heteken keresztül. Erős légzőszervi panaszaim voltak; mellkasi fájdalmam, nehézlégzésem volt, sokat köhögtem. Aggódtam is egy kicsit, mert amikor kezdtem felépülni, nem tudtam készülni a közelgő vizsgáimra, ugyanis nem ment a koncentrálás: pár mondat elolvasása után fogalmam sem volt, hogy pontosan mit is olvastam. Hosszú idő telt el addig, míg teljesen meg­gyógyultam. Minden barátom más-más tünetekkel élte át ezt a betegséget, de szerencsére már mindannyian újra egészségesek vagyunk.

Hiányoznak a barátok

Az, hogy Kozák Orsolya az édesanyjával együtt a National Geographic képösszeállításába bekerült, egy baráti beszélgetéssel indult.

– Az egyik barátnőm említette még tavasszal, hogy egy ismerőse olyan fotókat szeretne kapni, amelyeken Covid-osztályokon dolgozó ápolók mutatják meg műszak végén, hogy milyen az arcuk a folyamatos maszkviselés után. Ezért készítettünk egy közös fényképet anyával, amit továbbítottam a barátnőmnek. Azt nem tudom, hogy a barátnőm ismerősének milyen kapcsolatrendszere van, de először a Marie Claire magazinban jelent meg a közös szelfi, majd Budapesten a Kodály köröndön és a MOM Parknál is ki volt állítva a fényképünk, most pedig a National Geographicban jött szembe velünk. Rendkívül jó érzés fogott el minket, hogy a fényképünk bekerült a National Geographic „2020 nehéz évünk képei” kiadásába. Az újság fotóit végignézve ez az év nemcsak az egészségügyi dolgozóknak, hanem mindenkinek egy rendkívül nehéz esztendő volt, de reméljük, hogy hamarosan magunk mögött hagyhatjuk a krízist a védőoltásokkal. Nagyon hiányoznak a barátaim, akikkel már hónapok óta nem találkoztam személyesen, de nagyon remélem, lesz időnk bepótolni az egymás nélkül eltöltött napokat. Azt azonban megfogadtam, hogy a maszkot akkor is magamnál tartom majd, ha vége lesz a pandémiának, és azokon a helyeken, ahol nagy a tömeg, viselni is fogom.

JG

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában