Értelem és érzelem egysége

Negyvenöt év – csupán egy emberöltő, ennyi adatott meg Váci Mihálynak, akinek rövid, de tartalmas, értékképző, eligazító bölcsességű öröksége a magyar szellemi kultúra kincsestára. Munkásságában az iparosodó Nyíregyháza kis egzisztenciáinak, az alkalmazotti munkásrétegeknek, a kistelkek lakóinak önálló lelki élete köszön vissza.

A tanyavilág néptanítója

Nyíregyháza külterületén, napszámos-paraszti közegbe született 1924. december 25-én. Nagyívű, eseményekben bővelkedő, gazdag közéleti életrajza a tanyai tanítóság keserűen magányos küldetésvállalásával indul. Kollégiumi nevelő, megyei tisztviselő, iskolaigazgató, az Élet és Irodalom szerkesztőségi munkatársa, az Új Írás szerkesztője volt élete végéig.

Munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el, emellett SZOT-, kétszeres József Attila-díjas költő, Nyíregyháza posztumusz díszpolgára. Szabolcs-Szatmár ország­gyűlési képviselőjévé választották, ebben a minőségében 1970-ben Vietnamban, a parlament kulturális delegációjának tagjaként tragikus hirtelenséggel érte a halál. Váci Mihály korának reprezentáns lírikusa volt, Illyés Gyula így írt róla: „Nem volt széles e hazában vele egykorú költő, akinek a fejében annyi tervet, szívében annyi friss érzelmet állított meg a halál”.

Habár kora kultúraformálója volt, egyetemi végzettséggel nem rendelkezett. Egész életét végigkísérő betegségei, valamint a család anyagi és szociális helyzete nem tette lehetővé, hogy egyetemre járjon, szülővárosában, Nyíregyházán végezte el a tanítóképzőt. Néptanítóként kezdte írói és közéleti tevékenységét a tanyavilágban. Lelkiismerete, szorgalma, beilleszkedése az irodalmi életbe, szerkesztői munkája rövid idő alatt a modern hazai irodalom kiemelkedő egyéniségévé avatta.

Helyzeténél fogva képes volt a magyar politikai helyzetet áttekinteni, tapasztalatait kritikusan értékelni, szemléletébe és lírájába beépíteni. Minden idegszálával a társadalom szabadságáért, az egyének igazságos és rendezett sorsáért, szellemi és anyagi nyomorának, a kizsákmányolás elidegenítő tényezőinek felszámolásáért küzdött. Írói felfogását az értelem és az érzelem egysége, természetes érvényesülése, az egyszerűség és rangos gondolatgazdagság jellemezte.

Ápolják, őrzik az emlékét

Váci a hatvanas évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig Magyarország ünnepelt és legtöbbet szavalt kortárs költője volt, s bár halála után vita indult megítéléséről, továbbra is folyamatosan jelentek meg kötetei. Hazánkban öt civil szervezet ápolja szellemi örökségét, s országszerte utcákat, tereket, iskolákat és kollégiumokat neveztek el róla. Nyíregyházán Váci Mihály nevét viseli a kulturális központ, szobra a Bessenyei téren áll, és nyolc márványtáblás emlékhelye van.

A halálának 50. évfordulójára tervezett megemlékezés a járvány miatt elmaradt, a nevéhez köthető túramozgalom azonban javított és kibővített kiadványt jelentetett meg 2020-ban. Emlékének és munkásságának ápolói abban reménykednek, hogy születésének századik évfordulójáról méltóképpen megemlékezhetnek.