Balsa amatőr helytörténésze folyamatosan gyűjti a település emlékeit

Van, aki bélyeget, szalvétát vagy söralátéteket gyűjt. Halászné Iski Ildikó emlékeket. A családjáét, a falujáét. Házában egyre jobban gyűlik fel Balsa története.

A hullámos hajú fiú

Amikor találkozunk, hamar kiderül, két dologra igazán büszke. Balsára, a szülő­falujára, ahová hosszú nyíregyházi évek után tért vissza, valamint arra, hogy sá­rospataki diák volt kö­zépiskolás korában. 1987-ben meg is alapította Nyíregyházán a Pataki Diákok Baráti Körét.

– Édesanyám azt szerette volna, ha egy pataki tanár ­fiához megyek feleségül – emlékszik vissza Halászné Iski Ildikó. – Viszont én erről másként gondolkodtam, mert megálmodtam, az én uram egy hullámos, fekete hajú fiú lesz. Egy augusztusi napon éppen a nagyapámhoz vittem a vasárnapi édes süteményt, amikor szembejött velem kerékpáron egy számomra ismeretlen fiú. ­Fekete volt a haja, és hullámos. ­

– Büszke lány voltam, még csak úgy igazán rá se néztem, bár tudtam, ő az, akire vártam. Megállt, leugrott a bicikliről, odajött hozzám, és bemutatkozott, majd megkérdezte merre megyek, mert szeretne elkísérni. A kerékpárt otthagyta az árokban, azt mondta, azt se bánja, ha elviszik. Egy évig udvarolt nekem, jött hozzánk, amikor csak tehette, pedig édesanyám éreztette vele, nem látja szívesen. Édesapám pedig egyre jobban megkedvelte ezt a fiút. Ő volt Halász Ferenc, akihez végül hozzámentem, és soha nem bántam ezt meg, mert ő volt a világ legjobb férje.

Emlékgyűjtő

A házaspár sokáig élt Nyíregyházán. A férfi építészként dolgozott, Iski Ildikó pedig a Köjálnál.

– Kitaláltam, hogy megismertetem az emberekkel a Köjál munkáját, ezért felkerestem a Kelet-Magyarország főszerkesztőjét, hogy indítanék egy sorozatot. Tetszett neki az ötlet, így sok cikket írtam a lapba, mindegyiket meg is őriztem.

Halász Ferencék negyedszázada költöztek vissza Balsára.

– A férjem egészségi állapota romlani kezdett. Azt mondta, Sóstón kellene építkeznünk, én viszont éreztem és tudtam, neki vidéki csendre és nyugalomra van szüksége. Ekkor tervezte meg azt a házat, amelybe végül visszaköltöztünk. Ez volt az utolsó munkája.

Ekkoriban találták meg azok a dokumentumok, amelyek bemutatták Balsa történetének egy-egy szeletét.

– Már kislány koromban is folyton érdeklődtem arról, hogy éltek a korábbi évszázadokban a rokonaim, a balsai emberek. Volt, aki szívesen beszélt róla, volt, aki nem, de azért ahogy gyűlik folyamatosan az anyag, egyre több olyan történet kerekedik egésszé, amelyet korábban csak részleteiben ismertem.

A balsaiak megmentője

Azt csak nagyon sokára tudta meg Halászné Iski Ildikó, hogy tulajdonképpen az édesapja mentett meg sok balsait attól, hogy elhurcolják őket málenkij robotra.

– Azzal hívták fel édesapámat és egy barátját a falu vezetői, hogy egy csomagot sürgősen el kell vinni Gávára a szovjet parancsnoksághoz. El is indultak gyalog, aztán a kisvasút sínjei után elértek egy nagy mélyedésbe, ahol korábban a lőgyakorlatokat tartották a leventék, akiknek édesapám annak idején az oktatójuk volt. Ott a térdig érő hóban megálltak, és azt mondta apám, kinyitja a csomagot, és megnézi, mi van benne.

– Azoknak a családoknak a 16 és 50 év közötti tagjai voltak összeírva, akiket a szovjeteknek el kellett volna vinni málenkij robotra. Korábban a rakamaziakat és a gávaiakat már elvitték, a balsaiak azt hitték, ők kimaradnak. Amikor látta édesapám, hogy a mi falunkból is hurcolnának el embereket, azt mondta a barátjának, induljon el, és egy hétig ne mutatkozzon Balsán.

Azután elővette az öngyújtóját, az egész paksamétát meggyújtotta, még a hamuját is betaposta a hóba, majd maga is napokra eltűnt, így 122 balsai lakost nem vittek el munkatáborokba.

Készül a könyv

Halászné Iski Ildikó úgy tartja, addig nem öregszik meg senki, amíg valakiben buzog a tettvágy.

– Folyamatosan rendszerezem az iratokat, emlékeket. Amit más kidob, azt én elteszem. Ha valakinek a padlásáról előkerülnek régi családi iratok, már hozza is át. Ahogy állnak össze a történetek, egyre inkább úgy érzem, ezeket össze kell rendeznem, és könyv alakban ki kellene adni. Úgy érzem, rengeteg energia van még bennem.