Tátongó földlyukaknál sütöttek, főztek a nyíregyházi séfek

Önként, jó szándékkal még egyszer beleléptek ugyanabba a folyóba: karitatív céllal tért vissza a horvátországi földrengés helyszínére az a magyar küldöttség, melynek négy nyíregyházi tagja is volt Cziránku István, Major Tamás és Szoboszlai Gyula mesterszakács és Szanyi András mesterfelszolgáló személyében. Az érzelem húrjait is pengető gasztronómiai élménnyel szerették volna megörvendeztetni a természeti katasztrófa helyszínén élőket.

Mentőssel a mentésnél

December 28-án és 29-én két erősebb – 5,2-es, illetve 6,3-es erősségű – földrengés rázta meg Közép-Horvátországot. A földmozgás epicentruma a magyar országhatártól körülbelül száz kilométerre volt.

Az eltelt másfél hónapban több száz olyan rengést mért a horvát szeizmológiai szolgálat, melyek közül több meghaladta a 4-es erősséget. A horvát kormány január 4-én katasztrófa sújtotta területté nyilvánította Sziszek-Monoszló megyét, valamint Károlyváros és Zágráb megye egyes részeit.

Januárban a bátmonostori magánmentős barátjukkal, a SPED-MED Kft. operatív igazgatójával, Turcsányi Csabával már jártak a déli határon túl, ahol Nebojan település lakóinak és a mentésben részt vevő hivatásos és önkéntes személyeknek 700 adag babgulyást főztek és lapcsánkát sütöttek. Most ismét a szomszéd ország nyelvét kiválóan beszélő Bács-Kiskun megyei ismerősük szervezte le az utat, amihez a horvát belügyminisztérium adott engedélyt, ugyanis kizárólag a megfelelő dokumentumok birtokában kereshették fel a földrengések helyszínét, ahonnan azóta már visszatért a delegáció.

– Az a Kostajnica volt az úti célunk, melynek vezetője Dalibor Bišćan, aki a 28 évével Horvátország legfiatalabb polgármesterének számít. Nagy örömmel fogadtak bennünket, a háborús veterán alpolgármester megmutatta nekünk az egykori frontvonalnál található emlékművet – idézte fel a tapasztalatait Szoboszlai Gyula mesterszakács.

– Körülbelül kilencven helyen keletkezett kráter a földrengésnél, a legnagyobb 30 méter átmérőjű és 17 méter mélységű. Tudósok vizsgálják a nem mindennapi látvány okát. A borzongás után hozzákezdtünk a 800 adag tárkonyos raguleves elkészítéséhez. Azt hitték, gulyás lesz, mert olyat már ettek, megállapodtunk, hogy ragugulyásnak hívjuk az ételt.

Az Una folyó partjánál fekvő Kostajnica földrajzi sajátossága, hogy közvetlenül a bosnyák határ mellett terül el. A magyar történelemben is felbukkan a település: az Una mentén a 14. században egy új nagybirtokos család tűnt fel, a Zrínyiek. Nagy Lajos király 1347-ben megszerezte Zrin várát, és a dalmáciai Ostrovica váráért cserébe a Zrínyiek őseinek, a Subicsoknak adta, akik a várról vették fel a Zrínyi nevet.

A Nyírségi Ízkirályok Egyesület tagjai a főztjüket a bosnyákokkal is megkóstoltatták, ugyanis erre a gusztusos gesztusra átengedték őket a határon.

Pozitívum a keserűség után

– Januárban Petrinja, Sisak és Nebojan településeken szembesültünk a földrengés pusztításaival. Nagyon sokan segítettek a romeltakarításban, a helyreállítási munkálatokban. Most ez egy merőben más helyzet volt, hiszen azóta eltelt bő egy hónap, de a nyomok megmaradtak. Megdöbbentő volt látni a hatalmas földlyukakat. Az sem volt szokványos, hogy egy korunkbeli háborús veterán kalauzolt bennünket. Jóleső érzéssel töltött el mindannyiónkat, amikor kanalazták a forró levesünket. Legalább ennyivel hozzá tudtunk járulni ahhoz, hogy a sok keserűség között legyen némi pozitívum is az életükben. Engem is feltöltött az egynapos út, ami időben rövid volt, de hosszasan lehet sztorizni arról, hogy mennyi mindent adott nekünk – zárta élménybeszámolóját Szoboszlai Gyula.