Beregi és nyírségi lápok – megmentik a vizes élőhelyeket

A vizes élőhelyek természetvédelmi, ökológiai szerepe felbecsülhetetlen. Ezek közé soroljuk a szikes tavakat, buckaközi laposokat, láp- és mocsárréteket, ártéri és mentett oldali holtmedreket, puha és kemény fás ligeterdőket. E víztől függő élőhelyek fennmaradását elsősorban vízellátottságuk határozza meg. A számuk sajnos drasztikus mértékben lecsökkent, a megmaradt élőhelyek ökológiai állapota pedig erősen leromlott – ennek okán döntött úgy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, hogy a tiszakürti Kis-Tisza, valamint a beregi és nyírségi lápok területén beavatkozik. A Kis-Tiszánál komplex élőhely-rekonstrukcióra, a beregi és nyírségi lápok területén pedig a már meglévő vízpótló rendszerek korszerűsítésére van szükség.

A széles körű projekt online tájékoztatóján számoltak be a szakemberek előtt álló feladatokról és a szükséges óvintézkedésekről.

Egyre kevesebb a víz

Habarics Béla tájegységvezető, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa elmondta, a beregi és nyírségi lápok nagyon igénylik az aktív természetvédelmi beavatkozást, s ezek nélkül nem sokáig maradnának fenn.

– A területek jelentős természeti értékek, még a jégkorszakban jöttek létre. Óriási probléma, hogy a Kállósemjéntől északra található Mohos és Nyárjas tavak lápjai egyre kevésbé vizesek, sok helyen nyomát sem látni az 1910-es években tapasztalt víztömegnek. A nyílt vízfelületek értékes élőhelyek, ezért a legfontosabb célunk, hogy megőrizzük e régi természeti csodáit – hangsúlyozta a táj­egységvezető, hozzátéve: a projekt keretében felszíni vízzel pótolják majd a nedvességet, amire a talajvíz már nem képes, és a már korábban létező rendszer korszerűsítésére is szükség van.

– Mindehhez a nyomóvezeték, a vízpótlást biztosító kutak szivattyúinak cseréjére van szükség, és új vezérlést is kialakítanak. A torkolati műtárgyak rekonstrukciója, vízszintszabályozó műtárgyak beépítése, továbbá egy mélyfúrású kút létesítése is a kiemelt feladatok között szerepel – tájékoztatott a szakember.

Habarics Béla azt is elmondta, jelenleg az előkészítő munkálatoknál tart a projekt: a természetvédelmi jogszabálynak megfelelően megtisztítják az épülő vezetékek nyomvonalát, s ennek köszönhetően természetkárosítás nélkül építhetik ki az új vízpótló rendszert.

Fontos ívóhely

Monoki Ákos, a Közép-Tisza–Jászság Tájegység vezetője kiemelte: a tiszakürti Kis-Tisza nem olyan régi, mint a beregi lápok, néhány száz éves fejlődés eredménye, s ezt szeretnék megóvni, rekonstruálni a nemzeti park projektjének keretében. – Napjaink vízállása egy szűk területre koncentrálódik, és a terület mellett egy szikes legelő is van, amit egy szürkemarha-gulya használ. Egyre kevesebb a víz, és emiatt ívó halak nem tudnak visszajutni a Tiszába – ismertette az egyik problémát a szakember, aki arról is beszámolt, hogy a Kis-Tisza már régóta fontos ívóhelye az őshonos halfajoknak, s régen a lakosság is használta a területet, innen nyerték a halat a szűkösebb időben.

– Azt akarjuk elérni, hogy hosszabb ideig maradjon itt a víz, hogy a halivadékoknak legyen elég ideje fejlődni, megerősödve térhessenek vissza a folyóba, és ne váljanak rögtön a ragadozók martalékává. A projekt segítségével, kis beavatkozással erősíthetjük az őshonos halfajokat. A rekonstrukcióval a térség vízi madarainak is biztosítjuk az élelmet és fészkelőhelyet.