Erdészeink öröme, bánata

A szétaprózott magán-erdőgazdálkodók ­összefogására, erejük és érdek­érvényesítési lehetőségeik kiszélesítésére szerveződött a nyíregyházi székhelyű Merd Magánerdőkért nonprofit, közhasznú egyesület. Mivel a civil szervezet vezetősége kvalifikált szakirányítókból áll, szívügyük az erdő. Ahogy az egyesület alelnökétől, Szabó Nándortól megtudtuk, az ország erdeinek nagyjából az 50 százalékát magánerdők adják, ami annyit tesz, hogy a térségünk erdeire is ilyen arányban viselnek gondot.

Igen jók a megyei mutatók

– Megyénk több mint egy évtizede élen jár erdőtelepítésben. A folyamat 2005-től, az uniós csatlakozással állt növekedési pályára. Azért is van ennyi magánerdőnk, mert a támogatás mértékének növekedése ösztönözte az egyébként rossz minőségű földek kivonását a forgalomból, ezekre erdő került. Akiknek volt hozzá földjük, azoknak megélhetési forrásul is szolgál, lehetőséget biztosít a több lábon állásra. Ma igen magas mutatókkal büszkélkedhetünk, amelyek egyébként korábban sem voltak rosszak – magyarázta Szabó Nándor.

– Nem titok, nekünk is az volt az érdekünk, hogy egyre több magánerdő legyen, csakhogy van ennek árnyoldala is. Oly módon változott a szabályozási környezet, hogy az a gazdálkodókat és bennünket is nehéz helyzetbe hozott. A magán-erdőgazdálkodók nem szakemberek, ezért szükségük van olyan szakirányítókra, mint amilyenek mi vagyunk, ezt számukra a törvény is előírja. Ám az utóbbi években nehezebb lett a munkánk.

– A folyamat rendes körülmények között úgy indul, hogy készítünk egy szakmai tervet, s ha a hatóság jóváhagyja, lehet pályázni. Ezek a pályázatok általában sikeresek, s jöhet az erdőtelepítés, a gazdáknak pedig erdőgazdálkodókként regisztráltatniuk kell magukat. Csakhogy a folyamat bonyolulttá vált. Egy cég be sem jelentkezhet erdőgazdálkodónak, ilyenkor megkeresnek bennünket, mi pedig bajlódunk a kivitelezéssel. Az is gond, hogy megcsappant az állami támogatás, ráadásul nincs hozzáférésünk az Országos Erdőállomány Adattárhoz, ami az ország összes erdejének szakmai adatait tartalmazza – panaszolta az alelnök.

Fontos leszögeznünk, hogy minden erdő komoly érték, a magánerdők is, hiszen gazdasági, közjóléti és védelmi funkciót egyaránt betöltenek. Nincsenek elkerítve, a magánerdőkbe is bárki bemehet, gyönyörködhet a természet szépségében, elvinni viszont ezekből a tulajdonos engedélye nélkül értelemszerűen semmit nem lehet.

Szabó Nándor elpanaszolta azt is, hogy az utóbbi időben a szakembereknek különféle invazív kártevőkkel is meg kell küzdeniük.

Új kártevők fáink lombjain

– Ez is együtt jár a klímaváltozással, és egyre több kártevő pusztítja erdeinket. Pár éve Amerikából nálunk is megjelent a tölgycsipkéspoloska, és mint a nevében is benne van, a tölgyeseket pusztítja. Már messziről is látszik a jelenlétük, olyanok a fák, mintha őszi lombhullatásra készülnének, és a leveleik rászáradtak volna az ágakra. Akik nyitott szemmel járnak, könnyen észreveszik. Öt éve még csak egy-két fán láttuk a pusztítást, ma már sajnos az összesen.

– A helyzet rémisztő, nem is nagyon tudunk ellenük védekezni, mert ellentétben Amerikával, nálunk nincs természetes ellenségük. Érdekes, hogy az amerikai vörös tölgyet nem is bántják. De hogy jó hírt is mondjak, az erdőtüzeket tekintve javult a helyzet, ami annak is köszönhető, hogy a brosúráinkkal, reklámkiadványainkkal, iskolai előadásainkkal tudtuk formálni az emberek és a gyerekek gondolkodásmódját, és jobban óvjuk közösen az erdőt. MJ

Borítókép: Ahogy a Gemenci-erdő, úgy a magánerdők is nyitottak a természet szerelmesei előtt | Fotó: Hoványi Péter