Hitből és homokból – nekünk e múlt rokon

„Mennyi itt az ismerős, kit éltetett, s takart e föld, a szemekből ugyanaz a fény köszönt reánk. Ha e tájjal álmodom, ha e széllel száll dalom, tudom, hogy mindig ez a hazám...” Sokaknak talán még ismerősek ezek a sorok, és többeknek a hozzájuk tartozó dallam is a fülükbe cseng. Bő két évtizede, hogy a fenti gondolatokból versike, abból pedig dal született. Eredetileg egy millenniumra íródott történelmi musical fináléja volt, de annyira népszerűvé lett az emberek körében, hogy egy város, Nyíregyháza „himnuszává” vált, használatát helyi rendeletben is rögzítették.

Új műsorhoz két férfi kell

Aligha tévedünk, hogy azóta is sok lokálpatrióta büszke erre a bő 20 esztendővel ezelőtt született színpadi és zenei teljesítményre, amely itt élő fiatalok tehetségét bizonyította. Ezért is kerestük meg a Hitből és homokból című zenés darab komponistáját, Császár Zoltánt, hogy felidézze a mű születésének körülményeit.

– Némi vargabetűvel került hozzám a feladat. Tapolcai Zoltán korábbi újságíró (ma a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal foglalkoztatási főosztályvezetője), aki különböző színpadi művekkel próbálkozott akkoriban, a Kis Kossuth című darabjához keresett zeneszerzőt. Aztán az eredetileg felkért auktor visszalépett, de mivel jól ismert a Psyché zenekarból, engem javasolt maga helyett. Viszont akkor már érett Tapolcai Zoliban egy másik ötlet is, egy várostörténeti darab. Abszolút alulról jövő kezdeményezés volt, Zolinak valahogy mégis sikerült támogatókat szerezni hozzá. Mivel Nyíregyháza alapító atyáiról szólt a történet, elsősorban a város vezetői álltak mellé, később bekapcsolódtak a munkába a Móricz Zsigmond Színház színészei, a Nyírség és a Szabolcs Néptáncegyüttes, a Nyíregyházi Cantemus Kórus és a Piccoli Archi Zenekar is. A darab célja a lokálpatriotizmus erősítése volt, csakhogy az első szövegkönyv kicsit prózaira sikeredett, és mivel Zoli látta, hogy a dramaturgián lenne javítanivaló, bevonta a munkába a színház akkori dramaturgját, Venyige Sándort és Belinszki József drámapedagógust.

Komponálás tanulással

– Ahogy a projekt nőni kezdett, mindent felülírt, az eredeti tervünket be se fejeztük miatta. A bemutatót a magyar kultúra napjára tűzték ki, s nekünk 1999 telén alig maradt egy-másfél hónapunk a musical megalkotására.

– Örömmel vállaltam, de sokat dilemmáztam, vajon alkalmas vagyok-e a szerepre. Persze a Psyché zenekarunk – melynek gitárosa, énekese voltam, és a dalokat is hangszereltem – akkor már országosan ismert, lemezkiadóval szerződött banda volt, illetve gitárosként komoly tapasztalatokat szerezhettem zenés darabokban. A Nap Folt nevű független társulat hívott el a Rémségek kicsiny boltja, majd a Musical Színház az Evita című előadások zenekarába, és így az általam akkor még nem sokra tartott műfajhoz is közelebb kerülhettem. Ma már nagyra becsülöm, komoly felkészültséget igényel, és lehetőségek széles tárházát kínálja – magyarázta.

Az alkotók számára feszített munka kezdődött, Császár Zoltán is éjjel nappal komponált. Tudták, hogy 120 százalékot kell nyújtaniuk, ha el akarnak készülni határidőre.

– Az adott szűkös időkeretben sok mindent meg kellett tanulnom, például hogyan írjak kísérődallamokat szimfonikusokra, mit szabad írni kürtre vagy mondjuk egy hegedűre. Hogy le tudjam modellezni a hangzást, vásárolnom kellett egy számítógépes modult, és meg kellett tanulnom használni a hozzá tartozó szoftvert. Szerencsére Pásztor Atanáz barátom, aki egy elvarázsolt zseni, és a zenetechnológia kiváló ismerője, sokat segített. Kimentem hozzá Szabolcsba, ott a szobájában elém tolt egy számítógépet. Játssz, mondta. De nincs még a fejemben semmi, szabadkoztam, csak úgy klimpíroznék. Hirtelen elővettem Zoli egyik szövegét, a későbbi városdalt, kerestem, melyik a refrén, és egy spontán ötlettel ráénekeltem valamit. És akkor, néhány másodperc alatt megszületett az a dallam, amiről azonnal éreztem, hogy nem szabad elengedni. Komponáláskor egyébként is gyakran igyekszem kikapcsolni a logikát, hogy intuitív csatornákon keresztül eljusson hozzám a megfelelő zenei fordulat.

Hanglemez is készült

– Ezt a dalt eredetileg nem egy közösség, egy város „himnuszának”, pusztán a finálé zárószámának szántuk, a népszerűsége emelte vá­rosdallá. Sokáig zavart is, hiszen éreztem, hogy himnusznak túl hosszú. Később megcsináltuk a rövidített ­változatát, hivatalosan átadtuk az önkormányzatnak, valahogy ez mégsem terjedt el. De visszatérve a darabhoz, a musicalről hanglemez készült kilenc dallal. A TLS Zeneházban vettük fel, a dob mögött Hoffer Péter ült, a Moby Dick egykori, később Rúzsa Magdi dobosa, a hegedűszólamnál Szabó Barbara is besegített, ő akkor még a Miskolci Nemzeti Színház hegedűs koncertmestere volt, és Budapestről hívtunk rézfúvósokat. Az egész nem üzleti vállalkozásnak indult, mindenki szerelemből tette hozzá a magáét. A dalokat általában gitáron komponáltam, azon spontánabb módon ki tudom fejezni magam. Zongorán nem vagyok olyan jó, egyedül A város dala született billentyűs hangszeren. Ha egy dallam elkészült, kipróbáltuk a zenekari próbáinkon. Kicsit féltem, hogy ez az angolszász, rock-, illetve popzenei stílus nem passzol majd a múltidézéshez vagy a néptánchoz, de szerencsére jól fogadta a közönség – sorolta a zeneszerző.

Új dalok és művek is születtek

A darab közel 10 éven át komoly sikerszériát futott be, előfordult, hogy a város közgyűlése felállva hallgatta. A Császár–Tapolcai páros pedig dolgozott tovább, még legalább 5 darabjuk született, írtak egyet az Evangélikus ­Kossuth Lajos Gimnáziumnak, feldolgozták a Jászság történetét, megjelent három közös lemezük, később Császár Zoltán Sajószentpéter önkormányzatának az asztalára is letett egy városdalt, amihez a szöveget is ő írta. A csúcsra mégis akkor jutottak, amikor a 2004-es uniós csatlakozás évében elkészült az Ezerszín dal című szerzeményük, amit nyolcezer néző előtt adhattak elő a Kossuth téren. (Nyilván ennek is köszönhető, hogy 2017-től a Prémvadászok zenekarral egy uniós kampány hivatalosan is felkért dalszerzői lettek, és a gyűlöletbeszéd ellen szóló No Hate Speech Song című kampánydaluk 22 országba eljutott.) – Úgy érzem az Ezerszín dal komplexebb, integráltabb, harmonikusabb lett, persze négy év alatt a technika is sokat fejlődött, és én is másképpen nyúltam a feladathoz. Ezzel együtt a Hitből és homokból záródalára is nagyon büszke vagyok – tette hozzá. Mi pedig hisszük, hogy nem csak emlék, hitből és tehetséggel „építették”.