Megyénkből származott az utolsó 1848-as honvéd

Mivel 1926 júniusában döntés született arról, hogy az utolsó 1848-as honvédet országos gyászpompával fogják eltemetni, a magyar kormány utasította a városok és községek elöljáróságait, hogy írják össze a még életben lévő 48-as öreg honvédeket.

Dr. Holmár Zoltán történésztől megtudtuk: az 1927-re elkészült nyilvántartásból kiderült, tíz Kossuth-katona élt az országban. Kecskeméten a 94 éves Batka Gáspár, Ócsán a 103 éves Konkoly István, Albertirsán a 95 éves Fluck Gusztáv, a Honvédmenházban a 95 éves Lebó István, Isaszegen a 98 éves Litik Lipót, Dévaványán a 96 éves Nyíri János, Szarvason a 100 éves Szabó Gábor, Nagyszakácsiban a 98 éves Kun Péter, Szécsényben a 95 éves Szőke István s Mátészalkán a 106 éves Khun Jakab.

– Az idő múlásával megritkult a névsor, s mindenki úgy tudta, hogy Lebó István maradt meg egyedül a nagy idők tanúi közül. Ő 1928. június 1-jén halt meg, országos gyászpompával temették el a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben. Mindenki azt hitte, hogy sírba szállt az utolsó 48-as honvéd, amikor jelentkezett egy Fischl József nevű öregúr, és igazolta, hogy 1827. szeptember 11-én született, végigharcolta a szabadságharcot, és őrmesteri ranggal, fél kezére megrokkanva hagyta ott a katonaságot. Nem sokkal később, 1929. február 27-én ő is meghalt. Vele egy időben egyre-másra bukkantak fel olyan aggastyánok, akikről kiderült, hogy egykor 48-as honvédek voltak.

Nem szerepeltek a listában

– A már említett Khun Jakab 1928. október 1-jén hunyt el Mátészalkán, 106 éves korában. Kocsmárosként dolgozott Nagydoboson, majd 1913-ban Mátészalkára költözött, s teljes testi és szellemi épségben érte el a 106 éves életkort. Mielőtt örökre elaludt volna, arra kérte a hozzátartozóit, hallgassák el 48-as múltját, mert attól tartott, hogy felviszik Budapestre, és nem az izraelita egyház rítusa szerint temetik el.

– Felbukkantak olyan idős katonák is, akik bár nem szerepeltek a nyilvántartásában, igazolni tudták, hogy harcoltak a szabadságharcban. Mátészalkától nem messze, Máriapócson már Lebó István temetése előtt pár nappal beszélgettek az emberek egy Mráz Mihály nevű emberről, aki közel húsz év óta a községben élt, és aki 48-as honvédnek tartotta magát. Nem tudta, hogy hány éves, csupán abban volt biztos, hogy több mint 100 esztendős.

Református tanító lett

– Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de még az elkövetkező 10 évben is felbukkantak 48-as honvédek hazánkban, olyannyira, hogy az ország utolsó, még élő 48-as honvédje majdnem megélte az 1848-as forradalom 90. évfordulóját is. 1938. február 9-én Aba községben halt meg 104 éves korában a szabadságharc utolsó diákhonvédje, Szabó Ambrus. 1834. február 23-án született a Szatmár vármegyei Nábrádon.

– A sárospataki kollégiumban diákoskodott, tanulmányait azonban kettévágta a szabadságharc. Négy társával együtt megszökött a kollégiumból, és honvédnek jelentkezett Kocsordon. Pár hetes kiképzés után útnak indították századukat Görgey Artúr táborába, hogy Temesvár körül csatlakozzanak az utolsó harcra készülő honvédegységekhez. Az 1849. augusztus 9-ei temesvári ütközettel azonban megbukott a szabadságharc.

– Szabó Ambrus csak ezután fejezte be tanulmányait Sárospatakon. Később református tanító lett Gyügyén, majd Kisnaményban, végül pedig Kömörőn. Ott ment 1906-ban nyugdíjba 72 éves fejjel. 1915-ben Abára került, s két héttel a 104. születésnapja előtt hunyt el.