Nyíregyházi fizikus tervezi az állandó holdbázist

A világűr meghódítása évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget, a tudósok lépésről lépésre haladva jutnak közelebb a Földön kívüli világ megismeréséhez. Több százan jártak már az űrben, a Holdon is vannak emberi lábnyomok, és nincs messze az idő, amikor a gazdagok a Maldív-szigetek helyett az ég felé veszik az irányt. Új kihívást jelent a Mars feltérképezése: a NASA Perseverance nevű önjáró robotja február 18-án érkezett meg a vörös bolygóra, ahol egy marsi évet, azaz 687 földi napot tölt majd el a mikrobiális élet nyomainak kutatásával.

A Mars meghódítása a moziban már sikerült: a Mentőexpedíció című amerikai film főszereplője egy Mark Watney nevű űrhajós (Matt Damon), akit társai halottnak hisznek és magára hagynak. A férfi azonban élelmiszert termeszt, vizet állít elő és masinákat szerkeszt, így túléli azt a néhány évet, amíg kimenekítik a bolygóról. Ám mindez nem is annyira fikció, mint amennyire első látásra tűnik: néhány éven belül hasonló dolgokat végezhetünk a Holdon, mindebben pedig a megyénkhez ezer szállal kötődő Bihari Gábornak elévülhetetlen érdemei vannak/lesznek.

Űrnomád sátor

A fizikus a Debreceni Egyetem Kísérleti Fizika Tanszékének munkatársa, de Nyíregyházán él, többször tartott már előadást és mutatott be kísérleteket a Kutatók Éjszakája megyei eseményein.

Mindig is érdekelte az űrkutatás, 4-5 éve kezdett el komolyabban foglalkozni nukleáris hajtóművek tervezésével, több írása jelent meg a Brit Bolygóközi Társaság lapjában. Két évvel ezelőtt, a Holdra szállás 50. évfordulója apropóján ismét előtérbe került egy állandó holdi bázis kialakításának a lehetősége, Gábor pedig egy felfújható szerkezetekre specializálódott osztrák építészmérnökkel közösen kezdett el gondolkodni a Mars-bázis-projekten.

Amit kitaláltak, egy „űrnomád sátor”, amit felfújt lufiszerű eszközök tartanak, nincs oldala, a tetejét pedig marsi törmelékkel fedik be. Amit a megvalósításkor figyelembe kell venniük, az egyrészt a bolygó ritka légköre, másrészt a másodpercenkénti 25 kilométer per órás keringési sebesség, ami miatt a legapróbb porszem is úgy csapódik be a bolygón, mint egy tankelhárító lövedék.

Ilyen körülmények között kell megoldani az élelmiszer- és az oxigéntermelést, de Gáborék bázisa képes lenne erre. Benyújtották az ötletüket az Európai Űrügynökséghez, ahol azt el is fogadták, azzal, hogy tovább kell fejleszteniük a tervüket, az első ilyen bázist pedig nem a Marson, hanem a Holdon alakítanák ki. Kaptak maguk mellé néhány szakértőt, és egy évük van arra, hogy minden részletet kidolgozzanak.

Vegetáriánusoknak ajánlott

– A Holdon egy nap 14 földi napnak felel meg, egy holdi éjszaka szintén 14 földi napon át tart. A nappali hőmérséklet 100 foknál is forróbb, míg a hosszú éjszaka alatt mínusz 130 fokig is lehűl a Hold felszíne. Éppen emiatt nem mindegy, hová kerül majd a bázis – mondja Gábor.

– Fontos, hogy a leszállóhely egy viszonylag sík területen legyen, és meg kell próbálni vizet is találni. Ehhez egy olyan kráterre lenne szükség, ahová több milliárd éve nem sütött be a Nap, mert ott talán van jég. Ki akarjuk próbálni a növénytermesztést, ami oxigént is termel, ezért a bázis olyan lenne, mint egy föld alá telepített üvegház. Mivel az biztos, hogy húst nem lehet ott előállítani, csak vegetáriánusoknak ajánlott a Hold-túra – teszi hozzá a szakember, aki tudja, problematikus lesz az energiaellátás is, a Holdon ugyanis természetesen nincsenek konnektorok...

– Ha megoldást találunk ezekre a problémákra, azzal nagyon sok „földi” gondot is kipipálhatunk. Ezzel a módszerrel ugyanis megoldható lenne a növénytermesztés olyan helyeken, ahol ma lehetetlennek tartjuk, így például Szibériában vagy Fukusimában, de a projekt eredményeit a hírközlésben is fel lehetne használni.

– Azt tapasztalom, hogy az unió szeretné bevonni ebbe a munkába a tagállamokat, és ez az egyetemeknek is jó lehetőség arra, hogy új kutatási területek előtt nyíljon meg az út. Maga a bázis még ebben az évtizedben elkészülhet – mondja Gábor, aki örül annak, hogy részese lehet ennek a hatalmas lépésnek, ami közelebb viheti az emberiséget a világegyetem megismeréséhez.

Az apósa büszke lenne rá

De nem csak a projekt körül járnak a gondolatai: az űrbeli növénytermesztés kapcsán sokszor eszébe jut az apósa, aki mindig is bízott benne.

– Azon gondolkodom, hogy ha élne, mit szólna ehhez.Neki is voltak üvegházai, büszke volt a zöldségeire, gyümölcseire, és szerintem örülne, hogy most én is valami hasonlót tervezek, csak éppen a Holdon...