Szamos-szabályozás a laboratóriumban

1971. március 14., vasárnap

Szamos-szabályozás a laboratóriumban

Nagy méretű színes fényképek a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöki szobájában. A képek egy érdekes kísérlet dokumentumai. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet hidromechanikai laboratóriumában készültek, a Szamos medrét ábrázolják. Élethű az ezerszeres kicsinyítésű modell, mintha légi fényképet látnánk a Szamos medréről, az országhatártól Szamostatárfalváig.

E modell alapján állapították meg, milyen átvágást kell két kanyarulat lerövidítésére elkészíteni Csenger és Szamosbecs között, hogy megzabolázzák ezt a rakoncátlan folyót, és hogy hová kell felépíteni az új csengeri hidat.

Erről a munkáról beszélgettünk az osztályvezető főmérnökkel, Mudri Sándorral. „Általános tanulmánytervet rendeltünk a Túr-Szamos-Kraszna-közi vízrendezésre. Ez csak a nagy terv egy része, azért készült el elsőnek, mert a KPM Útügyi Igazgatósága mint beruházó sürgeti a végleges vízügyi állásfoglalást: hová is épüljön az új híd Csenger mellett? Egy dolog bizonyos volt: a régi helyen nem épülhet, mert pilléreit a sebesen levonuló, nagy erejű víz alá mosta. A modellen áramlási tanulmányokat végeztek, és ezek alapján állapították meg, hová leghelyesebb építeni az új hidat.”

„Közelebb kerül Szamostatárfalvához az új híd. Megépülése helyén árvíz idején sem fenyegeti alámosással a Szamos a híd pilléreit. A modell szerint Csenger és Szamosbecs között két kanyarulatot is át kell vágni. Több kilométer hosszúságú új medret is kell építeni, természetesen csak a híd megépülte után, mert ez nem várathat magára.”

A múlt és a jelen találkozása Nyíregyházán