Arad, a magyar Golgota

A vértanúk emlékére avatták fel 1890-ben Zala György alkotását, a Szabadság-szobrot Aradon. Az ünnepségen részt vettek a vértanúk családtagjai (Damjanich Jánosné, Schweidel tábornok lánya, Leiningen tábornok fia), a szabadságharc tisztjei közül Klapka György.

Amikor az I. világháború után Aradot Romániához csatolták, felmerült a szobor lebontásának gondolata. Hogy megakadályozzák a rongálását, 1923-ban bedeszkázták az emlékművet, majd az aradi vár árkában őrizték évtizedeken át. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kezdeményezésére Adrian Năstase kormánya jóváhagyta, hogy a szobrot ismét felállítsák. Napra pontosan vasárnap lesz 17 éve, hogy leleplezték a szobrot a Tűzoltó téren.

Monumentális szoborcsoport

– Amikor megtudtuk, hogy áll a szobor, Ráduly Sándornéval rögtön elkezdtünk szervezni egy egynapos aradi kirándulást a Vasvári Pál Társaság tagjai között. Kerekesné Lévai Erika felvette a kapcsolatot egy helyi újságíró-történelemtanárral, aki erdélyi kirándulásunk alkalmával az idegenvezetőnk lett – idézte fel az emlékezetes utat az évforduló apropóján Hankó András, aki több mint tíz évig volt a Tiszavasváriban kiválóan működő civil szervezet, a Vasvári Pál Társaság vezetőségi tagja.

– A Tivabusz járművével a kora reggeli órában negyvenöten vágtunk neki a nagy útnak. A megérkezésünkkor az idegenvezető tanácsára rögtön az aradi vár közelében levő vesztőhelyre buszoztunk, ahol a tizenhárom vértanú emlékére egy obeliszket állítottak fel. Ott a tanár úr egy igen tartalmas történelemórát tartott.

Hankó András felidézte az alkotás vadregényes históriáját.

– A kiegyezés után egyre nagyobb erővel tört fel a magyar keblekből az óhaj, hogy a vértanúk tiszteletére Aradon monumentális szoborcsoportot állítsanak fel. Országos pályázatot írtak ki, melyen Huszár Adolf pályamunkája lett az első. A képviselő-testület meg is kötötte vele a szerződést, de mire a megvalósításra sor került volna, váratlanul elhunyt. A szoborcsoport elkészítésével végül Zala Györgyöt bízták meg. A fiatalember a Huszár Adolf-féle tervtől eltérve kezdett neki a munkának. A szobor költségeit a lakosság adakozásából fedezték.

A Turinban (ma Torino) élő agg Kossuth Lajos a szoboravató ünnepségre írt levelében Arad városát a magyar Golgotának nevezte.

A Bratianu-kormány 1925-ben elrendelte a művészi alkotás lebontását. Közel hetvenöt évig az emberek szeme elől ponyvával letakarva, elzárva tartották. Óriási változást csak a századforduló előtti év hozott. Sikerült meggyőzni a román többséget, hogy a szabadságharc és annak vezéralakjai, az aradi tizenhármak nem a románok, hanem a Habsburgok ellen küzdöttek. A Szabadság-szobor 1999-ben kiszabadult hosszas várbörtönéből.

Megengedhetetlen rongálás

– A minorita templom udvarára szállították a szoborcsoport darabjait, ahol megkezdték a restaurálásukat. Hosszas aprólékos munka után új helyszínen, a téren állították fel a monumentális emlékművet, amit 2004. április 25-én mindkét ország vezető politikusai jelenlétében leplezték le újra. A kis­előadás után újra a Tűzoltó térre mentünk. A tér egyik sarkában egy ­hatalmas dia­dalív „hivalkodott”, rajta Avram Janku és a többi román felkelő vezér, a másik sarokban pedig a feledhetetlen mestermű a magyarság szimbolikus alakjaival, a Szabadság-szobor csoport a vértanúk rézből vert plasztikáival.

A gyönyörű, szívszorító műemléket megcsodálva koszorúztunk a társaság ­nevében. A nemzeti érzéssel és öntudattal feltöltődve a késő esti órában érkeztünk haza.

– Tíz éve, 2011. április 13-án lelopták a szoborról a diadémot, a tőrt és egy kardot. A feltételezett tettest elfogták, a szobrot helyreállították. Hat esztendeje a tizenhárom vértanút ábrázoló bronz domborművek közül hatot a szoborcsoport déli és keleti oldalán festékszóróval pirosra, sárgára és kékre színeztek, a talapzatra fekete színű festékszóróval magyarokat gyalázó szöveget írtak. Gheorghe Falcă, a város polgármestere megengedhetetlen vandalizmusnak nevezte a történteket.