Barátokként tekint a finn emberekre

Az uráli nyelvrokonság erős kapocs a magyarok és a finnek között. Nyíregyházán külön baráti társasága van a két népcsoportnak, a megyeszékhely pedig hosszú évtizedek óta testvérvárosa Kajaaninak.

Vonzza a vadon észak

– Engem már gyerekkoromban nagyon vonzott a vadon észak – árulta el Pályi Zoltán, a Nyíregyházi Magyar-Finn Baráti Egyesület elnöke.

– Eleinte általában Észak-Európa érdekelt, ezért elmerültem a Skandinávia útikönyvben. Tizenkét évesen olvastam egy nagyon érdekes cikket a Pajtás újságban. Az oda eljutott fiatalok és felnőttek olyan pozitív élményekről számoltak be Finnországról, hogy ez a szememben azonnal kiemelte őt Észak-Európa nemzetei közül. Szíj Enikő Finnország útikönyvéből kijegyzeteltem az összes finn szót az útiszótárral együtt, és memorizáltam. A nyelvéhségemet ez csak fokozta, ezért elkezdtem finnül tanulni, önszorgalomból az akkor magyar nyelven hozzáférhető egyetlen finn nyelvkönyvből, mely a Tanuljunk nyelveket! sorozat részeként jelent meg, mégpedig kimondottan egyetemi hallgatók számára. Ez 1988-ban volt, a rendszerváltozás előestéjén. Ekkoriban már az is nagy szó volt, hogy úttörőként több egymást követő nyáron is eljuthattam Lengyelországba táborozni. Emlékszem, hogy Gdańskban járva vágyakozva tekintettem a kompkikötőt jelző Helsinki feliratú útjelző táblára. Akkor egy finnországi utazás lehetősége még igen messzinek tűnt. Az általános iskola végéig egyedül gyűrtem a finn nyelvet. Sok csetlés-botlás és kudarc is kísérte. Ez még állhatatosabbá tett.

– A tokaji Tokaji Ferenc Gimnáziumba kerültem 1990-ben. Ott Kiszely Zsuzsanna némettanárnő – aki finn szakos is volt annak idején Debrecenben – próbált velem foglalkozni saját lyukasóráiban, aki eltökéltségemet látva magántanárt javasolt. Szüleim – konstatálva, hogy nem egy serdülőkori futó bolondériáról van szó – segíteni akartak, és meglátogattuk Nyíregyházán Zsuzsa néni volt évfolyamtársát, dr. Révay Valériát, aki főiskolai és egyetemi tanár volt, illetve a Nyíregyházi Magyar-Finn Baráti Társaság – ma egyesület – elnöke is egyben. Valika néni elvállalt magántanítványaként. Azt hiszem, nem bánta meg. Én Révay Valikának köszönhetem, hogy a finnben eljutottam egy olyan erős szintre, ahonnan érettségi után már egyedül is jól haladtam.

– Időközben 1992-ben a baráti társaság szervezésében a családi cserének köszönhetően eljutottam Finnországba, mégpedig a finn testvérvárosunkba, Kajaaniba. Finnország – később Izrael és Albánia is – az első olyan ország volt a világon, ahol a személyes tapasztalataim magasan meghaladták az előzetes várakozásaimat.

– Kajaaniban Aarno Juhani von Bell országgyűlési képviselő lett a házigazdám, akivel örökre szóló jó barátságot kötöttünk. Aarno távoli skót és porosz felmenői ellenére igazi finn. Ő és családja lett nekem Finnország origója. Külön öröm volt számomra, hogy több családtagja is újjászületett pünkösdi keresztény. Finnországot náluk és rajtuk keresztül ismertem és szerettem meg – nem turistaként, hanem emberként. Vali néni felkészítésével már érettségi előtt sikerült középfokú nyelvvizsgát tennem finnből, így nekem ez számított be nyelvi érettségiként.

– A Debreceni Egyetemen a földrajz és geográfus szakok mellett finn nyelv és irodalom szakos is lettem. 1998-ban felsőfokú nyelvvizsgát tettem finnből, és 2000-ben diplomáztam. Finnországba ma is szó szerint úgy érkezek haza, mint bármely magyar egy hosszú utazás után Székelyföldre. Finnország, a finn nemzet, a nyelv és a kultúra azóta is az életem szerves részei.

Kölcsönös cserelátogatások

Pályi Zoltán a teljesség igényével nem tudja felsorolni, hogy mennyi mindent köszönhet a finn nyelvnek és a finneknek, de ízelítőt nyújtott:

– Aarno barátom több tucat hivatalos és személyes látogatást is tett Magyarországon. Például 1993-ban a tokaji gimnázium díszvendégeként neki tolmácsoltam élőben az egész gimnázium előtt. A tokaji és a sotkamói testvérgimnázium közötti kapcsolattartás – Dévald István igazgató támogatásával – gimnazistaként az én feladatom volt. Ezen keresztül sok cserelátogatást szerveztünk az évek során. A debreceni diplomaszerzést követően immár feleségemmel, Zsuzsával együtt mentünk ki Finnországba, ahol a Joensuui Egyetemen erdészettudományi másoddiplomát szereztem, illetve a doktori tanulmányaimba is belekezdtem. Finn nyelvismeret nélkül ez lehetetlen lett volna.

– Az eltelt évtizedek alatt számos hivatalos delegáció tolmácsa is voltam, egészen a minisztériumi szintig. A finnek az oktatásban és kutatásban a világelsők között vannak, és sok szakmai anyagot vagy híradást eredetiben olvashatok. Ha valaminek nem találom a magyar szakirodalmát vagy leírását, automatikusan finnül, esetleg angolul, észtül vagy lengyelül keresek utána. Ezek szuperül kiegészítik egymást.

– Bár az utóbbi időben a laikus sajtó és a „szobatudósok” megkérdőjelezték az uráli nyelvrokonság kérdését, a magyar és a finn közös uráli eredete a 2000 év történelmi és 2000 kilométer földrajzi távolság ellenére nyelvtudományi ténykérdés. Ez nincsen semmiféle tudományos ellentmondásban a magyar nemzet türk antropológiai eredetével. A kettő együtt és egyszerre igaz, hiszen az őskezdetektől vegyes a magyarság etnogenezise, ezért is ilyen gazdag és sokrétű a nemzeti kultúránk. Ráadásul a mongol nyelvekkel együtt a türk nyelvek is a tágabb urál-altaji nyelvcsaládba tartoznak. Ugyanakkor a magyar nyelv szókészletének több mint ezer alapszava vitathatatlanul uráli – azon belül is ugor –, a rengeteg nyelvtani egyezésről már nem is beszélve. Ezért is tanul meg egy magyar viszonylag könnyen finnül, vagy bármilyen más uráli nyelven – fűzte hozzá Pályi Zoltán.

– Számunkra Finnország érzelmileg és ismeretekben is többet kellene hogy jelentsen, mint ahogy ebből jelenleg merítünk. A finnek eleve nyitottabbak felénk, mint más nemzetek irányába, mert most is távolba szakadt rokonaikként tekintenek ránk. Jobban ki kellene használnunk az egymásban rejlő, eleve adott kölcsönös szimpátiát. A finnek mindig nyitottak voltak bármit tanulni a magyaroktól. Nekünk pedig mindig van mit tanulni tőlük, mert a tudományok számos területén világelsők. A két nemzet közti távlatok kizárólag a hozzáállásunkon és az eltökéltségünkön múlnak.

Az idén ünnepli Nyíregyháza és Kajaani a testvérvárosi kapcsolat fennállásának a 40. évfordulóját.

Szeret túrázni, erdőt járni

– Remélhetőleg a világjárvány elmúltával a második fél évben már kölcsönös látogatások és megemlékezések is lehetnek. Az elmúlt években a két város jó kapcsolata kezd új lendületet venni, amelyet dr. Kovács Ferenc polgármester és dr. Ulrich Attila alpolgármester is szorgalmaznak. A közös elképzeléseket látva nagyon is bízom benne, hogy intenzív kapcsolatépítés és -ápolás előtt állunk.

– Finnországot mindmáig kevésbé érintette a Covid–19-­járvány, mivel eleve nagyon egészségesen és sportosan élnek, idejében komoly nemzetközi utazási korlátozásokat léptettek életbe, rövid időn belül átálltak a távmunkára és a távoktatásra, illetve eleve kisebb a népsűrűség. Finnországban a koronavírus városi járvány maradt. A 23 ezer négyzetkilométer területű és 72 ezer lakosú Kai­nuu tartományban február végéig mindössze 200 fertőzöttet regisztráltak, akikből 100 fő a 40 ezer lakosú Kajaaniba való, és mindössze ketten hunytak el a SARS-CoV-2 következtében. Az egész országban az 5,5 millió lakosból az ismertté vált fertőzöttek száma jelenleg 81 ezer fő, az elhunytak száma pedig 866 fő, így a fertőzöttek közötti halálozási arány alig magasabb, mint Izraelé, csupán 1,1 százalék. Finnországban a harmadik hullám csúcsán sem érte el az új fertőzöttek száma a napi ezer főt. Az ország nemzetközi repterein az egészségügyi kutyák százszázalékos biztonsággal szagolják ki az érkezők közül az aktív fertőzötteket. Az ország átoltottsága ugyan alacsonyabb, mint hazánké, viszont bőven lépést tart a lakosság fertőzöttségi mutatóival. A finnek ezzel együtt is nagyon elővigyázatosak. Így például az áprilisra kiírt helyhatósági választásokat a járvány miatt áttették júniusra.

– Finnországi másoddiplomám és szakmai elhivatottságom miatt elsősorban erdőgondnoknak tartom magamat, bár a szakmával most csak másodlagosan foglalkozom (bio-erdőgazdálkodás). Jelenleg éppen váltásban vagyok a szakfordítás és szaktolmácsolás irányában – közölte Pályi Zoltán.

– Szabad­időmben a lányaimnak finnt tanítok. Szeretünk együtt túrázni, erdőt járni, hegyet és sziklákat mászni, vízparton lenni, élvezni a teremtett világot. A járvány előtt a Nyírség Utazási Irodának többször voltam az idegenvezetője Szlovákiában, Lengyelországban, Erdélyben, Horvátországban és Ausztriában. Hobbiszinten foglalkozom a Kárpát-medence őshonos fás szárú növényfajai közül a ritkábbak és védettek csemetetermesztésével (például jegenyefenyő, tiszafa, molyhos nyír, hamvas éger stb.), bár az utóbbi években erre kevés időm volt. Emellett civilben a European Coalition for Israel keresztény Izrael-párti lobbiszervezet magyar ­munkatársa is vagyok. És amíg a tagság támogatását bírom, természetesen a Nyíregyházi Magyar-Finn Baráti Egyesület elnökeként is tevékenykedem.

– Fontos a kölcsönös összekapaszkodásunk azokkal, akik eleve pozitív fenntartással viszonyulnak hozzánk. Javaslom, hogy aki csak teheti, ismerkedjen meg személyesen a finnekkel, mert az esetleges kulturális különbségek ellenére is ízig-vérig rokon lelkekre fog találni bennük, ahogy ők is mibennünk. Ennél több motiváció nem is kell az embernek, hogy a távoli rokonság közeli barátságba forduljon át.