Nyíregyháza

2021.04.27. 21:00

Ön ismeri ezt a kellemes külsejű, de pusztító fát?

A megyénkben még nem terjedt el visszafordíthatatlanul, de nem árt rajta tartani a szemünket.

MJ

Az erdőkben vegyszerrel rendszeresen pusztítják a kártékony egyedeket

Fotó: Illusztráció: erdészet

Ki hinné, hogy napjainkban is veszélyes lehet a bálványimádás? No persze nem Baál istenre és az ő feltétlen híveinek a cselekedeteire gondolunk. Létezik ugyanis egy másik bálvány is a Földön, amely ugyancsak képes csodálatot kiváltani, ugyanakkor egyre több gondot okoz a természetben.

Ez pedig nem más, mint egy fanemzetség, az Ailanthus altissima, ismertebb nevén a bálványfa.

Különleges latin nevét az indonéziai ambonéz nyelvből örökölte, és megtévesztően annyit jelent: menny­országfa. Pedig manapság sem a természetvédők, sem pedig az erdészek nem kérnek abból a „mennyországból”, amit ez a fásszárú növény képvisel.

Valóságos túlélőművész

Ennyiből talán már sejthető: olyan agresszív invazív fajról van szó, ami a természetben felér egy súlyos fertőzéssel. S hogy mégis mitől vonzó? Megjelenésében kellemes, kezdetben dísznövényként tisztelték, mert virágzáskor is rendkívül mutatós. Hogy közelebbről megismerjük, egy erdészeti szakemberhez, Kiss Jánoshoz, a MERD Magánerdőkért Egyesület elnökéhez fordultunk, aki mindjárt leszögezte, hogy a bálványfa – itthon gyakran összekeverik az ecetfával – valóságos túlélőművész.

– Ázsiából hurcolták be Európába, a 18. században először Franciaországban jelent meg, a következő évszázadban Magyarországon is gyökeret vert, és azóta remekül alkalmazkodott az itteni viszonyokhoz. Pedig nálunk kisebbre nő, mint a hazájában, de a kevésbé ideális körülmények között is eredményesen képes szaporodni. Egyfelől nagyon sok magot terem, amelyek rendkívül csíraképesek, könnyen és szinte maradéktalanul kicsíráznak. A másik gond a fával, hogy a talajfelszín alatt vaskos, tápanyagban dús gyökeret fejleszt. Ezekből adódóan nagyon nehéz elpusztítani. Ha kivágjuk, 10 másik helyen hajt újra, de az alkalmazkodó genetikai programjának köszönhetően képes egy gyökérdarabból reprodukálni magát, és máris terjed – magyarázta a szakember.

Mint megtudtuk, egy fával még el lehet bánni úgy, hogy a gyökérzetét is kipucoljuk a földfelszín alól, csoportban viszont már nem túl eredményes ez a módszer.

– Kesztyűs kézzel semmiképpen se bánhatunk velük, hiszen minden eszközt megragadnak a tovább élésért.

A tapasztalat viszont azt mutatja – és ebben a természetvédők, az erdészek is azonos véleményen vannak –, hogy egyedül vegyszeres kezeléssel vehetjük fel egyedeikkel a harcot.

– Kipusztítani százszázalékosan ezzel a módszerrel sem lehet, de legalább visszaszorítható. A név nem cseng jól, de minden glifozátalapú gyomirtó (Glialka, Kapazin) alkalmas a védekezésre, és ezek mindenki számára hozzáférhetők. Kétféleképpen szokták alkalmazni: vagy felkenik a szárra, esetleg a levélre, vagy beinjektálják a mérget. A talajhoz közel lukakat fúrnak a törzsbe, oda fecskendezik a szert, és a lyukat lezárják. Ha nem is elsőre, de a teljes növényre ható módszer végül megoldja a problémát. Más hatékony védekezés nem ismert, illetve a kiskunsági erdőgazdaság a közelmúltban kipróbált egy gombafajt, ami a bálványfa környezetében jelent meg, és egyelőre úgy tűnik, hatásos ellene. Ha beválna, kiválthatná a veszélyes vegyszeres beavatkozást – hallhattuk.

A hegyvidék rettegett fája

Ám ha egykor parkosításhoz használták, vajon miért ennyire népszerűtlen? – Minden más fajt kiszorít a területen, illetve mivel metabolitokat termel, és nitrogénfelhalmozást eredményez, a nitrofilekkel (ragadós galaj, fekete bodza, csalán) hajlandó társulni. Az akácról azt tartjuk, hogy rendkívül szapora, de még ezt is kiöli az életteréről. Amint megjelenik, fel kell lépni ellene, különben később nagyon drágán lehet megszabadulni tőle.

Szerencsére a megyében tömegesen még nem jelent meg, a folyók hullámterében sem, legfeljebb egy-egy kisebb helyen, például Tiszadob térségében észlelték.

Szereti viszont a Nyírség homoktalaját, akácosok alatt, nemes nyárasok szélén üti fel a fejét. A hegyvidéken viszont látványos kárt okoz, oda egyébként a nehézgépjárművek (traktor, terepjárók) hurcolják be a magot a kerékgumijaikon – mondta el Kiss János.

MJ

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában