Mátészalka

2021.04.16. 17:30

Valakinek kuriózum, másoknak életérzés

A Szabolcs-Szatmár-Beregi Járműtörténeti Egyesület tagjai értéket mentenek és közösséget kovácsolnak.

MI

Fotó: Dodó Ferenc

Pöfög, hörög, némelyik ráz, de mégis semmihez sem fogható érzés rá- vagy a volánja mögé pattanni – a veteránozás nem csupán egy költséges hobbi, hanem igazi életérzés, melynek varázsa gyorsan megfertőzi még a laikus szemlélődőt is, és bűvköréből szinte lehetetlen szabadulni. Valahogy így érezhetnek a Szabolcs-Szatmár-Beregi Járműtörténeti Egyesület tagjai, akik a koronavírus miatt szűk körben láttak vendégül minket Mátészalkán, hogy egy kicsit mi is magunkba szívhassunk a veterán autók és motorok utánozhatatlan varázsából.

Körbemotorozták az országot

Az egyesület Bócsi Gyula, mindenki Gyula bácsija munkájának gyümölcse, aki kezében kistáskájával bejárta a megye és az ország börzéit újabb relikviák után kutatva. Időközben barátokra lelt, és elhatározta, Mátészalkán is lennie kell egy veterán autós és motoros egyesületnek.

– Gyula bácsi fáradhatatlan munkájának köszönhetjük, hogy 2003-ban megalakult az egyesületünk. Őt sajnos 2009-ben elveszítettük, de az élet nem állt meg, azóta is motorostalálkozókra, falunapokra járunk – már amikor a Covid engedi – tudtuk meg Szabó Sándortól, a veteránosok jelenlegi elnökétől, aki hozzátette: a gyermekek imádják a régi vasakat, mindig mosolyogva pattannak be az oldalkocsiba, hogy néhány perc erejéig átélhessék, milyen egy patinás járművel utazni.

Egy több mint negyvenéves Wartburg – jó alap a felújításhoz
Fotó: Dodó Ferenc

– Beutaztuk az országot, de Lengyelországban és a Fekete-tengernél is jártunk már – természetesen motorral. A koronavírus a mi életünket is átrendezte, sajnos lassan két éve, hogy nem hódolhatunk felhőtlenül a szenvedélyünknek – mesélte az elnök, hangsúlyozva: a veterán autókat és motorokat nemcsak dísznek, a garázsban tartják, a legtöbbet napi használatban van.

– Persze már nem olyan egyszerű ezekkel együtt élni, mint a fiatalabb járművekkel, de a börzéken minden alkatrész beszerezhető. Az emberek egyfajta kuriózumként tekintenek az egykori keleti blokk iparának termékeire, és az is előfordult, hogy a MÉH-telepről mentettünk meg egy gépet az értékes alkatrészekért. Az egyik tagunknak több mint 100 darabból álló gyűjteménye van, míg egy fehérgyarmati barátunk 10 régi Pannónia felújításába vágott bele a közelmúltban – tudtuk meg Szabó Sándortól, s valóban nem akármilyen elfoglaltság a koronavírus és a bezártság árnyékolta időkben öreg motorokat felújítani.

Felbecsülhetetlen érték

Kicsit arrébb lépve megpillantottuk Erdélyi Ferenc marcona kétkerekűjét, a tulajdonos pedig nemcsak a motorról, hanem a tagok szenvedélyéről is beszélt lapunknak.

– Az egyesület igazi megszállottakat tudhat a sorai között: a veteránosok egy nagyon összetartó közösséget alkotnak, és sokan vannak azok is, akik hivatalosan nem tagok, de rajonganak a régi járművekért. Az ominózus motor 10 éve került hozzám, úgy vélem, jó gazdája lettem. Egy kedves történet is kapcsolódik hozzá: Nagykárolyban minden évben van motorosszentelés, ahová a kisunokámmal utaztam. Egyik alkalommal még a pap is rácsodálkozott a gépemre, „megállt a kezében a szentelt víz”, ilyet még korábban nem látott – emlékezett vissza Erdélyi Ferenc.

A kétkerekű retró hangulatot áraszt, kicsit olyan hatást kelt, mintha egy második világháborús német katona parkolt volna le vele, holott a motor egy szovjet gyártmányú Dnyeper, amit a szovjetek egy német motorról másoltak.

Erdélyi Ferenc motorja háborús hangulatot kelt
Fotó: Dodó Ferenc

– Érdekessége, hogy az oldalkocsit is hajtja, és boxermotoros, ami nem jellemző a szovjet motorokra, és egyértelműen a német „rokonára” hajaz. A kiegészítők erősítik a katonai jellegét, az álcázott lámpa, a gyalogsági ásó és a géppuskához tartozó lőszertároló mind-mind visszaadják a háborús hangulatot. Egy 1941-es eredeti benzineskanna is a felszereltség része, és egy német gázálarctartót is sikerült beszereznem. Hatalmas gép, ezért hátramenet is van benne, hogy könnyebben manőverezhető legyen. Egy ilyen motorkerékpár a tulajdonosának felbecsülhetetlen érték, ráadásul forgalomban van, részt vehet a mindennapi közlekedésben, ami óriási kincs. Ha mégis forintosítani kellene, akkor valahol 800 ezer és egymillió forint között lehet az értéke, arról nem is beszélve, hogy ahol megjelenek vele, egy pillanatra megáll a forgalom – mutatta be nem mindennapi járgányát a tulajdonos, hozzátéve: a veteránozás kicsit olyan, mint egy betegség, könnyen megfertőzi az embert.

Az itt látható motorok mind elmúltak már harmincévesek, és bár nem erőgépek, tudják azt a sebességet, amit a szabályok engednek.

Szabó Sándortól azt is megtudtuk, a fiataloknak meglepő élmény egy-egy ilyen régiséggel találkozni. – Amikor a Wartburggal utaztam, egy fiatalember megkérdezte, hogy ez milyen autó, mert korábban még nem látott hasonlót. Immár hat éve vagyok a keletnémet „limuzin” tulajdonosa, ami bár felújításra szorul, de jó állapotban van, ráadásul tolótetős. Ha minden jól megy, rendbe hozom, és a Balatonra utazok vele. Bár egyik járművet sem kiállításra szánjuk, nagy becsben tartjuk az öreg masinákat, amikkel időről időre bemutatókon és a mátészalkai programokon is részt veszünk – tette hozzá az egyesület elnöke.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában