Bem apó nyíregyházi rokona segítette a kórházat

Akinek a nyíregyházi Északi temető XIV. parcellájában nyugszanak hozzátartozói, az 1. sor 69. számú sírjának márványtábláján feltűnik több idegen hangzású név is. A gyakori „dupla v-s” nevek elárulják, hogy lengyelekről van szó: Pankiewicz, Watulewicz. De a legkülönlegesebb családnév a Bem.

Méltatta a törvényjavaslatot

Magyarország és Lengyelország 1848/49-es történelmi eseményei szorosan kapcsolódnak Bem Józsefhez (1794–1850), Bem apóhoz, akit Petőfi az apjaként szeretett, ő pedig fiává fogadta a költőt. A Bem család cseh eredetű, lengyel nemesi família volt, előnevük a sírfelirat szerint „kozbai” volt.

A történettudomány a sírok feliratait ugyanúgy forrásértékűnek tekinti, mint a korabeli gyászjelentéseket, okiratokat. A rendelkezésre álló kevés információ miatt a Nyírvidék Szabolcs megyei napilapot kell segítségül hívnunk, hogy a 10 fős névsorban szereplő Bem Lajos életébe bepillantást nyerjünk:

1877-ben született, agrárvégzettséget szerzett, 1908-ban már cikkben méltatta a Darányi Ignác-féle, az állattenyésztés fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot és az állattenyésztő szövetkezet megalakítása mellett érvelt. 1916-ban arról olvashattak az olvasók, hogy eljegyezte abaújszántói Kerekess Ilonát (1876–1957) mint bajai gazdasági tanár.

Tíz pengő adomány

1942-es haláláról nekrológjában az alábbiak álltak: „Nem régen, májusban költözött városunkba Bem Lajos m. kir. mezőgazdasági szakiskolai igazgató, aki a legendás Bem apó családjából való. Huszonkét évig küzdött Szabadkán a magyarságért és Isten jóvoltából megérte annak felszabadulását. Ezután, tekintettel arra, hogy felesége nyíregyházi, ideköltözött. A néhány hónap alatt is sokat láttuk őt a MÉP (Magyar Élet Pártja, az akkori kormánypárt – K. D.) összejövetelein, a Credo gyűlésein és az áldoztató rácsnál. Keresztény magyar közéleti ígéret volt számunkra. Rövid szenvedés után elhunyt. November 4-én délután 3 órakor helyezik örök nyugalomra az Erzsébet-kórházból, az Északi-temetőben levő Kerekess-család sírboltjába.

— Dr. Kerekess Pál, Rhéman Bálint és Straky Henrik sógorukat gyászolják a megboldogult vallásos, hazafias magyarban.”

1942 decemberében közölte utoljára nevét a lap: a Vöröskereszt nyíregyházi hadikórháza részére 10 pengő adományt juttatott el nem sokkal halála előtt.

Érdekességként megjegyzendő, hogy felesége édesanyja, Kerekess Györgyné Pankiewicz Anasztázia (1848–1896) és annak anyja, Pankiewicz Ignácné Watulewicz Mária (1816–1902) is a sírban nyugszik.

Ha esetleg az Országos Lengyel Önkormányzat és a nyíregyházi lengyel nemzetiségi önkormányzat anyagi támogatásával felújítanák a sírt, akkor méltó helyszíne lehetne a lengyel–magyar barátság megünneplésének, hiszen „Polak, Węgier, dwa bratanki – lengyel, magyar két jó barát”.