Kisvárda

2021.05.31. 07:00

Kisvárda – egy örökre elveszített közösség (videó)

Ebben az évben is videófilm készült az elpusztított kisvárdai zsidóság emlékére.

KM

Fotó: MML

A két világháború között jelentős számú zsidóság élt Kisvárdán, azonban a holokauszt idején, 1944-ben a legtöbben életüket vesztették a koncentrációs táborokban. Az önkormányzat és a Rétközi Múzeum évek óta rendszeresen megemlékezik az elhurcoltakról, az ártatlan áldozatokról május utolsó napjaiban, ugyanis a kisvárdai gettóból 1944. május 29. és 31. között deportálták a város és a környező települések lakosságát, közel hétezer embert.

Közös fájdalom

Tavaly a koronavírus-járvány miatt elmaradt a közös emlékezés a múzeumnak otthont adó zsinagógánál, s az emlékezők videófilmen mondhatták el a gondolataikat a kiszolgáltatottsággal, a megalázással, a népirtással kapcsolatban. Az idén ismét videófelvétel készült az önkormányzat, a múzeum és támogató magánszemélyek közreműködésével, a film a videómegosztó portálon már megtekinthető. A tragikus múltat megidéző felvétel egy bibliai idézettel kezdődik, ami dr. Vofkori Mária, a Rétközi Múzeum igazgatója elő­adásában hangzik el, majd az intézményvezető arról is szól, miért készült el a kisfilm:

– ...Emlékezni egy elveszített közösségre, a kisvárdai zsidóságra több mint kötelesség. Talán kívül van a kötelesség fogalomkörén, mert más. Nemcsak szigorú fegyelem, nemcsak fájdalom, nemcsak a jelen megóvása, hanem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit még jóvá kell tenni az időnek. Ezért készült ez az emlékezővideó is.

Leleszi Tibor polgármester Radnóti Miklós és Kertész Imre gondolatait felidézve vonta meg a történelmi tanulságot.

– Az a sors, ami az áldozatoknak és a túlélőknek adatott, nem volt az ő sorsuk, a történelemnek egy kivédhetetlen pillanata osztotta rájuk. Tévedésnek, kisiklásnak, vakesetnek tűnt, de megtörtént. És azzal, hogy megtörtént, valamit kezdeni kell. Hozzá kell illeszteni valamihez, le kell vonni belőle a tanulságot, hogy része a történelemnek... Minden erőszakkal elhurcolt emberrel kevesebbek lettünk. A magyar zsidóság fájdalma minden magyar ember fájdalma. A kisvárdai zsidóság fájdalma a kisvárdai emberek fájdalma. Legyen ez a csend a halálba taszított embertársainkért érzett közös fájdalmunk csendje! – fogalmaz a település vezetője. Somos Péter újságíró a helyi izraelita temetőben idézte fel a zsidó hagyományokat.

Nevüket nem őrzi sírkő

– Zsidó emberekre emlékezünk ma, Kisvárda egykori lakosaira, akiknek élete egybefonódott szeretett városuk életével, haláluk azonban innen távol, idegen földön érte őket. Legtöbbjüknek nem adatott meg, hogy nevüket sírkőre véssék. Olyanok is vannak köztük, akik után nem maradt senki, aki nevüket akár egy darabka papíron megörökítse. Rájuk emlékezünk ma, az ő lelkükért imádkozunk.

Az idei felvétel különlegessége, hogy az első zsoltár egyszerre hangzik el magyarul és héberül. A film elején és végén régi és mai fotók láthatóak, közben Ravel Kaddish című műve hallható.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában