Lajka, Sam: állatok az űrversenyben

Mintegy hatvannégy éve, 1957. október 4-én lőtték fel a világűrbe a Szputnyik–1 nevű szovjet műholdat, az első ember alkotta objektumot. A 83,6 kg-os űreszközt egy R–7-es hordozórakéta segítségével a kazahsztáni Bajkonurból indították útjára, mely azután 22 napon át adott rádiójeleket a Föld körül keringve.

Szimbolikus győzelem

A műhold felépítését tekintve egy 58 cm átmérőjű alumíniumgömb volt, amelynek egyik oldalán négy darab 2,4 m-es antenna nyúlt hátra. A kis műhold két rádióadót vitt magával, melyből az egyik 20, a másik 40 MHz frekvencián sugárzott, az adók teljesítménye pedig 1 W volt. A rádióadó a mára legendássá vált bip-bip-bip csipogást sugározta, melyet a világ minden táján sikerült fognia a rádióvevőknek. Az akkumulátorainak kimerülését követően a szondát távcsövekkel kísérték nyomon egészen addig, amíg 92 nappal a startja után, 1958. január 4-én a légkörbe érve el nem égett. Az űreszköz három hónap alatt összesen 1440 keringést teljesített, mely során 70 millió kilométert tett meg.

A sikeres kísérlettel kezdetét vette az űrkorszak, a Szovjetunió pedig szimbolikus győzelmet aratott az Amerikai Egyesült Államok felett kibontakozó űrverseny első megmérettetésén.

Súlytalan űrmajmok

A lakossági pánik és a sértett önérzet az amerikaiakat visszavágásra ösztönözte, ám mielőtt alkalom nyílt volna a revansra, a szovjetek 1957. november 3-án fellőtték második műholdjukat, a Szputnyik–2-est, aminek a fedélzetén Lajka kutya személyében a történelem első élőlénye jutott el a világűrbe. Sajnos, a híres eb végül nem élte túl az űrutazást. Az amerikaiak válasza sem sikerült 1957 decemberében, ugyanis első műholdjuk indításakor a szerkezet már a kilövőállásban megsemmisült. Az első amerikai műhold, az Explorer–1 végül csak 1958. január 31-én tudott elstartolni, majd a következő évben már állatokat is tudtak az űrbe indítani: 1959. április 12-én a Mercury-­program keretében küldték a világűrbe a Sam nevű rézuszmajmot, hogy teszteljék rajta a súlytalanság hatásait.

A Little Joe rakétában elindult űrmajom repülése során 3 perc 13 másodpercet töltött a súlytalanság állapotában 88 km magasságban. Május 28-án az Able nevű mókusmajom és a Baker nevű rézuszmajom már 579 kilométer magasra jutott.

Túlélték ugyan az utazást, de Able négy nappal később az altatás szövődményei miatt elpusztult, míg Baker jóval később, 1984-ben hunyt el.

Az amerikaiak 1961. január 31-én a Ham nevű csimpánzot is kilőtték egy Mercury kapszulában, mely 250 kilométeres magasságot ért el és 662 kilométerrel odébb landolt az óceánban. Ham épen úszta meg az utat, s a kapszula kinyitása után örömmel fogadta el a felé nyújtott almát. Közben a szovjetek tovább folytatták a kutyás űrrepüléseket, ezért 1960. augusztus 19-én Föld körüli pályára állították a Szputnyik–5-öt, fedélzetén a Belka és Sztrelka nevű kutyákkal, akik másnap sikeresen visszatértek és túlélték az űrutazást, megnyitva ezzel az űrbe lépés lehetőségét az emberek számára.

Oroszországban a két kutya napjainkban is nemzeti hősnek számít, ezért nem meglepő, hogy haláluk után kitömve állították ki őket. Azután sajnos kudarc következett, ugyanis 1960. december 1-jén a Szputnyik–6 „legénysége”, Pcselka és Muska rossz szögben lépett a légkörbe, és elégtek. Három héttel később, december 22-én sor került a következő űrhajó, a Szputnyik–7-1 indítására melynek utasai a Zsemcsugina és Zsulka nevű kutyák voltak.

A rakéta felső gyorsítófokozata azonban nem működött, ezért a fedélzeten utazó kutyákat rövid légköri repülésük után épségben emelték ki a kabinból.

Kutya volt a következő űrhajó utasa is: 1961. március 9-én a Szputnyik–9-et bocsátották fel, fedélzetén Csernuskával, valamint egy emberi bábuval, s az egyetlen földkerülésnyi utazás rendben le is zajlott. A Szputnyik–10 űrhajó 1961. március 25-én startolt a fedélzetén Zvezdocskával, azaz Csillagocskával. A kutya ugyancsak sikeres küldetést teljesített, és az emberi bábuval együtt szerencsésen leszállt. A következő űrhajóban, a Vosztok–1-ben, 1961. április 12-én Jurij Gagarin személyében már ember ült, aki ezzel történelmet írt. Két évvel később a franciák is fellőtték első „űrhajósukat”, egy fekete-fehér kóbor macskát, amit állítólag Párizs utcáiról szedtek össze. A Félicette nevű állat 1963. október 18-án startolt Algériából a Veronique AGI rakéta fedélzetén, az űrutazást túlélte, a kapszulája pedig ejtőernyővel landolt.

Egészséges utódok

Öt évvel az első ember űrrepülése után, 1966. február 22-én a szovjetek újabb két kutyát – Vetyerok és Ugoljok – lőttek fel a Kozmosz–110 fedélzetén. Az űrhajó 23 napos, aktív szolgálati idő után, március 16-án tért vissza a Földre. A kutyák a közel egy hónapos űrbéli tartózkodást követő földet éréskor legyengült állapotban voltak, az izomzatuknak tíz nap kellett a regenerálódáshoz. Az űrutazás nehézségei után azonban regenerálódtak és egészséges utódokat hoztak a világra. Az állatkísérletek meggyőzték arról a kutatókat, hogy az emberi szervezet kibírja az űrutazást.

- Dr. Holmár Zoltán történész -