Nyíregyháza is volt a magyar filmgyártás Hollywoodja

„Mozilázban ég a város / S bámulják a ­Fröhlichet, / Autogramért viaskodnak / A kicsike hölgyszívek, / Én is veszek ma délután / Majd egy váltó-űrlapot / S a Pufival autogramot / Én majd arra iratok.”

A Szabolcsi Hírlap 1933. szeptember 3-i számának Heti krónikája Homér-rossz neve alatt versben adta az olvasók tudtára, hogy rendkívüli esemény történik a megyeszékhelyen: „Egy héten át Nyíregyháza lesz a magyar filmgyártás Hollywoodja”.

Németekkel és magyarokkal

A gazdasági világválság nyomorából kifelé tántorgó Magyarországon a mozgóképnek nagy jelentősége volt nemcsak a filmhíradók, hanem a mozifilmek révén is; a hangosfilm nem sokkal korábban kezdett el hódítani. Egy vidéki városban történő forgatás pedig valóban ritka eseménynek számított.

Kapóra jött, hogy a Trianon következtében rejtett-bújtatott katonaságot népszerűsíteni kell. Herczeg Ferenc, a háromszor is irodalmi Nobel-díjra jelölt írófejedelem 1893-as színművéből, „A dolovai nábob leányá”-ból 1916-ban Kolozsváron némafilm készült. A gróf Jób Ferenc lányába, Vilmába beleszerető Tarján Sándor főhadnagyot akkor Csortos Gyula játszotta. Zsoldos Andor átdolgozta a művet és „Rákóczi-induló” címen filmet kezdett belőle készíteni.

Gömbös Gyula miniszterelnök-honvédelmi miniszter maga olvasta el a készülő film szövegkönyvét, és adott engedélyt a katonaság igénybevételéhez, és az is rajta múlott, hogy éppen Nyíregyháza lett a forgatási helyszín, hiszen a m. kir. Hadik András 4. honvéd huszárezred laktanyáját jelölte ki a produkció számára: a katonaságot is beleszámítva 8-10 ezer fő statiszta szerepelt a filmben.

A forgatásra Herczeg Ferenc is városunkba látogatott. A szereplők névsora pedig valóban parádés volt: Jávor Pál, Csortos Gyula, Gózon Gyula, Dajka Margit, Turay Ida és a mára már szinte teljesen elfeledett Kiss Ferenc, Huszár Pufi vagy Halmay Tibor. A City filmprodukció keretében a német–osztrák–magyar koprodukciót sikerként harangozták be: a költségekre több mint 1 millió pengőt irányoztak elő.

Egyszerre két garnitúra színésszel – németekkel és magyarokkal – is felvették a jeleneteket egymás után, hogy a nyelvi nehézségek ne okozzanak problémát az európai mozikban. A két verzió között minimális különbség van, pl. a „német” százados és a főhadnagy első világháborús Vaskeresztet viselnek.

Kereset a munkanélkülieknek

A színészek egy része azonban származási okból nemkívánatos volt a hitleri Németországban, közéjük tartozott a film zeneszerzője, a világhírű Ábrahám Pál, vagy a rendező Székely István, aki helyett a német főszereplő, Gustav Fröhlich (1902–1987) nevét írták a főcímre. Így tehát a film a békebeli Németország egyik utolsó békebeli filmje lett. Mivel a másik forgatókönyv­író a Sissi-filmekből jól ismert Ernst Marischka volt, egy jelenet sokaknak ismerős lehet: előbbiben a horgászó Vilma grófkisasszony horgára a főhadnagy, utóbbiban Erzsébet hercegnőjére pedig Ferenc József „akadt”.

A film készítésekor forgattak Nyíregyházán, a tiszalöki Tisza-parton és a tatai Eszterházy-kastély parkjában. Nádossy Imre, a film producere – korábban országos rend­őrfőkapitány és a frankhamisítási botrány egyik vezetője – Bencs Kálmán polgármesterrel megállapodott abban, hogy a statiszták elsősorban munkanélküliek legyenek, ezzel juttatva őket némi keresethez. Amikor a városi bíró ezt kidobolta, sokan 15-20 km-t is gyalogoltak a környékbeli bokortanyákból, mert a filmes napidíj ötszöröse volt az akkori napszámnak.

A főhadiszállás a Korona Szállóban volt. A Bujtos utcán vették fel a nyíregyházi huszárok bevonulását, itt állították fel a hatalmas diadalkaput, és itt helyezkedett el a nyíregyházi gyalogezred zenekara Kiss János karnagy vezetésével.

A Lóránt hadnagyot alakító Halmay Tibor azért volt jó lovas, mert korábban nyíregyházi huszártiszt volt. Csortos Gyulát 17 év után immár az öreg gróf szerepében láthatták, egykori szerepét, Tarján főhadnagyot a sármos Jávor Pál alakította. Az Ószőlő utca 13. számú ház és táblája is feltűnik a filmben, a sor látképe bizony sokat változott az azóta eltelt évtizedekben. Lóránt hadnagy a Tamássy Évát alakító Turay Idában véli felfedezni azt a hölgyet, akivel tavaly télen az ezredbálon találkozott Nyíregyházán – még akkor is, ha az ott sem volt.

A film számszerű adatai: a felvételeknél 40 szereplő, 50-60 kisebb szereplő, 56 fős műszaki személyzet, operatőr, hangmérnök, 30 laboráns és 200 műszaki segédmunkás, díszletező, asztalos, kárpitos és segéd dolgozott. A film felvételeit 46 napfényes napra tervezték, de végül 2-2,5 hónap lett belőle. A ­telefonköltség 200 pengő/nap, a teljes személyzet és a színészek gázsija 12 000 pengő/nap volt. A statiszták közül a férfiak napi 3, a nők 2 pengőt és a gyerekek 80 fillért kaptak.

Köszönet a társasvacsorán

A felvett filmanyagot minden este futár vitte a fővárosba utómunkálatokra.

Rövid szünet után október elején visszatért a stáb Nyíregyházára, hogy a felvételeket kiegészítsék, és hogy a Koronában társasvacsorán mondjanak köszönetet Zsoldos Andor vezetésével azon huszártiszteknek, akik a filmjelenetekben ­közreműködtek. Az itt kapott emléktárgyakat a huszárok nagy tisztelettel megőrizték.

A film révén Nyíregyháza bekerült a magyar filmtörténetbe. Remélhetőleg egyszer egy szerény emléktábla is fogja emlékeztetni az arra járókat és a szállodába látogatókat, hogy 1933 őszén a magyar Hollywood költözött egy időre a Korona Szállóba…

Archív fotók: Manninger János