Nyíregyháza

2021.05.07. 11:30

Többet kapott, mint amit valaha elképzelt

A munkájában ötvöződik a kultúraszeretet és a honvédség iránti elkötelezettség.

SZA

Fotó: Dodó Ferenc

– Amikor az egyik évben nemzetközi hadgyakorlatot tartottak a Bocskai István Lövészdandár Vay Ádám Kiképzőbázisán, Hajdúhadházon, a könyvtárban katonai relikviákból és fotókból kiállítást rendeztünk be. Éppen ott voltam, amikor az egyik amerikai katona körül sokan gyűltek össze: egy fényképet mutatott a társainak. Kiderült, hogy felfedezte rajta a nagyapját, aki egykor az én nagyapámmal szolgált, és aki miatt ő ezt a pályát választotta. Az ilyen és ehhez hasonló pillanatok jelentik számomra a visszaigazolást – ezt mondja Mogyorós Enikő, az MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred Honvédelmi, Oktatási és Kulturális Központ vezetője, aki katonacsaládból származik, s akinek a pályaválasztását a gyerekkori élményei nagyban befolyásolták.

A laktanya: örök szerelem

– A szüleim a Damjanich laktanyában dolgoztak, sokszor voltam ott velük, és elvarázsolt az a közeg. Maga az épület is gyönyörű volt a kovácsoltvas kerítésével, a rózsalugasokkal, a teniszpályákkal: az a hely számomra egy örök szerelem. Ahogy Nyíregyháza is: sokat köszönhetek a városnak emberileg, szakmailag egyaránt. Húsz évig dolgoztam külsősként a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiójában, és a honvédséget népszerűsítő programsorozatok szervezése is számos kiváló emberrel hozott össze. Elhivatott, a munkájukért élő katonákkal és civilekkel, akik nélkül nem lehetnének sikeresek sem az előadás-sorozataink, sem a karácsonyi koncertjeink, sem a huszártalálkozók – meséli Enikő, akinek az életében a kultúra szeretete, a honvédség iránti elkötelezettség és a kiváló szervezőkészség a lehető legszerencsésebb módon találkozott: ez lett a munkája.

Fontosak az apró gesztusok

– Amikor a hajdúhadházi kiképzőbázis könyvtárát vezettem, mindig azon gondolkodtam, ha én bemennék oda, minek örülnék? Cukorkát tettem ki az asztalra, mindig szólt valamilyen kellemes zene, ügyeltem arra, hogy kényelmesek legyenek a fotelek. Többféle újságot járattunk, volt nyelv- és könyvklubunk, aki behozott egy könyvet, cserébe egy másikat elvihetett, de minden évben szerveztünk Vay-ünnepséget is – ez utóbbira elvittem Nyíregyházáról a Vay-szobrot, hogy megkoszorúzhassuk. Amikor miniszteri kinevezése előtt Benkő Tibor leköszönt a Honvéd Vezérkar főnöki beosztásából, számos relikviát átadott a könyvtárnak – a tárgyakat, fotókat, kitüntetéseket kiállítottuk, hogy a katonák lássák, honnan hová lehet eljutni. Ezeket elhoztam magammal, most itt vannak Nyíregyházán – mutat körbe Enikő, aki az MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezreddel együtt Nyíregyházára „költözött”.

– Az ezreden belül létrehozott Honvédelmi, Oktatási és Kulturális Központ egy mintaprojekt, az én feladatom pedig az, hogy szabadidős és kulturális programokkal népszerűsítsem a honvédséget. Bármit is szervezek, igyekszem mindenkire egyformán figyelni: a kiemelt vendégeknek ez a tisztségük, rangjuk miatt egyébként is jár, de számomra azok is fontosak, akik például a virágot teszik a vázába. Senkinek sem felejtem el megköszönni a segítségét, mert tudom, hogy az apró gesztusok milyen sokat jelentenek. Amikor például az egyik évben a huszártalálkozó előtt szórólapokat ragasztottunk ki a városban, jött velünk a katonazenekar is. Elmentünk a régi katonai lakótelepre, a Szarvas utcára is, az idős katonák pedig az ablakból kihajolva tapsoltak, sokan a könnyeiket törölgették. A zene visszarepítette őket az időben, nosztalgiáztak egy kicsit, én pedig boldog voltam, hogy ilyen élményt adhattunk nekik.

Igazi elismerések

– Azt tapasztalom, hogy aki katona volt, örök életében az marad, és a szolgálata alatt kapott értékek mentén éli az életét. Szívesen dolgozom együtt velük, mert a fontos dolgokról hasonlóan vélekedünk, a programok szervezése és megvalósítása során pedig ez az egyik legfontosabb. Szerencsés vagyok, mert akikre a munkám során támaszkodhatok, éppen ilyenek: sokat köszönhetek a parancsnokaimnak, dr. Bene Jánosnak, akivel az Adassék tisztelet a katonaeszménynek és a Most jó lenni katonának elnevezésű előadás-sorozatokat, illetve a huszártalálkozót szervezzük, de a honvédelmi miniszternek, a már említett Benkő Tibornak is, aki Nyíregyháza szülötte, és aki támogatja az elképzeléseinket – mesélte Enikő, akinek a munkáját három évvel ezelőtt Magyar Arany Érdemkereszttel ismerték el. – Szeretem, amit csinálok, sokkal többet kaptam a honvédségtől, mint amit valaha elképzeltem – mondta, és hozzátette: természetesen örült a kitüntetésnek, de számára az igazi elismerést a nap mint nap kapott pozitív visszajelzések jelentik, és az, ha például egy amerikai katona az ő kiállításán találja meg a nagyapja fotóját…

Borítókép: Mogyorós Enikő szerencsés: azt csinálhatja, amit szeret | Fotó: Dodó Ferenc

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában