„A csapdahelyzetből nehéz kilépni, de mi itt vagyunk, és megadjuk a segítséget”

Ha ennek a családi háznak a falai mesélni tudnának, szólnának fájdalomról, szenvedésről, rettegésről, csattanó öklökről, könnyekről, menekülésről. És a reményről, hogy lehet másképp, békében, nyugalomban élni.

A speciális családok átmeneti otthonának, a védett háznak a konyhájából füstölt húsos bableves illata árad, a gyerekek szörpöt kortyolgatnak, néhányan még kint játszanak, önfeledt kacagásuk betölti az udvart.

Minivarrodában dolgozhatnak

– Az első időszak legfontosabb feladata, hogy túljussanak az átélt traumán, megtanuljanak nem félelemben élni – mondta Gurály Edina, a Magyar Vöröskereszt megyei szervezetének igazgatója, akivel a titkos házban beszélgettünk.

– Itt férfiak, apák nincsenek, olyan anyáknak és gyermekeiknek nyújtunk segítséget, akik valamikor bántalmazást szenvedtek el, épp a bántalmazótól menekülnek, vagy egy másik anyaotthonból, védett házból kerülnek hozzánk.

A védettségen túl minden támogatást megkapnak ahhoz, hogy talpra tudjanak állni, egyrészt a mentális egészségük helyreállításán, a szociális háttér megteremtésén is dolgoznak az anyaotthon munkatársai, akik napi 24 órában együtt vannak a családokkal.

– Az anyukák többnyire csak szociális segélyekből élnek, mi azzal is tudunk segíteni nekik, hogy közfoglalkoztatási program keretében minivarrodát működtetünk, ahol közfoglalkoztatottként tudnak dolgozni. Ez fix havi jövedelmet jelent a szociális juttatások mellett, így saját maguk és gyermekeik számára sokkal jobb, stabilabb és színvonalasabb életet biztosíthatnak – mutat rá egy újabb lehetőségre az igazgató.

Akár spórolni is tudnak, hogy az otthonból kikerülve ne egy másik átmeneti otthonba kerüljenek, hanem stabil gyökereket tudjanak ereszteni, és ne a segély foglyai maradjanak. Ezeknek a segítőotthonoknak azonban egyfajta hátrányuk, hogy minél több időt töltenek bent az anyukák és a gyerekek, annál kevésbé tudnak alkalmazkodni egy intézményen kívüli léthez.

– A cél, hogy minél hamarabb talpra álljanak és önállóan is gondoskodjanak a gyermekeikről, új életet kezdhessenek – hangsúlyozta Gurály Edina, és hozzátette: amikor az infrastruktúrát tudják fejleszteni a védett házban, akkor az sok család jólétét szolgálja most és a jövőben is.

– Uniós támogatással, 66 millió forintból sikerült megépíteni egy 160 négyzetméteres épületrészt, amelyben 4 szoba, egy interjúszoba, iroda, két fürdőszoba – ebből az egyik akadálymentesített –, kiválóan felszerelt konyha és egy étkező, valamint közösségi tér lett kialakítva – mutatta be az új épületet Glückmanné Pintér Judit, a Nyitott Ház – Anya-gyermek Segítőotthon és Krízisközpont vezetője.

Elkészült az új épületrész

Mint mondta, nagyon fontos, hogy megfelelő számú szobával rendelkezzenek, és a családok elhelyezése komfortosabb legyen. Harminc felnőtt és gyermek lakóval telt ház van.

– Az anyák így szeparáltabban tudnak itt élni, magasabb színvonalú a szolgáltatás, ez az életüket, a privát szférájuk megtartását segíti. Borzasztóan nehéz helyzetben vannak, amikor hozzánk kerülnek, idegen emberekhez kell alkalmazkodniuk – tért ki egy másik nehézségre a szakember –, de az, hogy biztonságban vannak, a leglényegesebb. A családgondozók pedig mind azon dolgoznak, hogy ezek az anyák minél hamarabb talpra tudjanak állni, a gyerekek apa nélkül is megfelelő szocializációs közegbe kerüljenek.

– Biztosítjuk számukra az óvodai és iskolai elhelyezést, az ottani előmenetelüket folyamatosan figyelemmel kísérjük, nagyon jó a befogadóintézményekkel a kapcsolatunk, tőlük is első kézből kapunk visszajelzést. Ha bármelyik gyerekkel probléma van, vagy elakadással küzd, ezt igyekszünk orvosolni, pszichológus, jogász, mentálhigiénés szakember, fejlesztőpedagógus foglalkozik a házon belül a gyerekekkel, ezek a szolgáltatások ingyenesek – sorolta a lehetőségeket az igazgató.

Ne járják végig a régi utat

Gurály Edina elárulta, az egyik álmuk volt az épületbővítés, a másik a létszámbővítés, amivel lehetővé válna, hogy a várandós nőket is befogadhassák, és olyan anyákat, akik megszülik a gyermeküket, de már nem tudnak hazamenni a családjukhoz. – Szeretnénk ezt megvalósítani – tette hozzá az igazgató, akitől megtudtuk, az itt élő családok útja nem mindig vezet elsőre a kitűzött célhoz.

– Megtörténik, hogy az anyák mégis visszatérnek a bántalmazójukhoz, mert újra és újra elhiszik, hogy a férjük, élettársuk megváltozik. Ha nem, akkor nagyon súlyos a csalódás, és ismét arra van szükség, hogy biztonságos, védett helyre menekülhessenek, amíg nem késő. A csapdahelyzetből nehéz kilépni, de mi itt vagyunk, és megadjuk a segítséget, hogy megerősödjenek pszichésen, mentálisan, testileg is, s ne járják végig újra a régi utat – fogalmazta meg küldetésüket Gurály Edina.

BM