A csengeri Melith Pál nyomában

Régi álom vált valóra a napokban. A Csengeri Helytörténeti Múzeum munkatársai ugyanis régóta szerették volna felkutatni a csengeri Melith Pál sírját, és szerettek volna méltó módon megemlékezni a város szülöttéről.

Kutatás a helyszínen

– Egyéb hiteles forrásokból ismertük halálának körülményeit, azt, hogy valami félreértés, civakodás során 1703 decemberében a kurucok „levágták” és a diószegi vár sáncárkába lökték testét, ahonnan a fejedelem 1704 februárjában „felvájjatván”, a diószegi templomban tisztességesen eltemettette – tudatta lapunkkal Fábián László, a Csengeri Helytörténeti Múzeum nyugalmazott igazgatója. Ezeknek a tényeknek az ismeretében kezdték meg a nyomozást Melith Pál sírja után. Azt tudták, hogy Bihardiószegen katolikus templom abban az időben még nem volt, csak református. Tehát csak oda temettethette el a fejedelem, még ha katolikus vallású is volt.

– Ezt a templomot az évszázadok alatt többször bővítették, átalakították, s arra vonatkozólag nem volt adatunk, hogy melyik része a legrégebbi, ahová temethették. Mindenesetre a legtisztább megoldást választottuk, személyesen jártunk utána a dolgoknak. Június 18-án elindultunk Bihardiószegre, hogy az ottani lelkész segítségével tisztábban lássunk, és pontot tegyünk az ügy végére. Természetesen vittük magunkkal kis nemzeti színekkel ékesített kis koszorúnkat, hogy a múzeumunk nevében méltón meg tudjunk emlékezni Melith Pálról. Hogy ne legyen az ügy olyan sima, balszerencsénkre éppen akkor tartották a templomban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület évi közgyűlését, püspökökkel, presbiterekkel és számtalan lelkésszel egyetemben. Emiatt az ottani pappal nem sikerült beszélnünk, és a templom belsejének megtekintésére sem volt lehetőségünk – tette hozzá a helytörténész.

A templom falában lévő Rákóczi-emléktábla alá a küldöttség nevében Szabó János intézményvezető és Fábián László elhelyezte a kis koszorújukat, melynek felirata a következő volt: „A csengeri kuruc Melith Pál emlékére, a Csengeri Múzeum.”