„Aki repülésre adja a fejét, annak az élethosszig tartó tanulás nem csak szlogen”

Még 120 év sem telt el azóta, hogy az első motoros repülőgép Amerikában levegőbe emelkedett. Annak is alig múlt 100 esztendeje, hogy ámulva csodálhatták az emberek a magyar ég alatt a repülőgépet. Mára a repülés hétköznapi dologgá vált, aminek feltétele a szakemberek képzése is. Hazánkban hivatásos polgári pilótákat 1968-ig nem képeztek, ám ekkor fordulat következett: Nyíregyháza lett a pilótaképzés új korszakának otthona. Mint ahogy arról beszámoltunk, 1971 nyarán 21 elsőként kibocsátott pilóta vehette át diplomáját, köztük a nagycserkeszi Pokoraczki András.

Visszahívták Nyíregyházára

– Az életem legaktívabb szakasza csodálatos hivatás teljesítésével telt: úgy repülhettem, hogy sok-sok ember munkáját megkönnyíthettem – mesélte lapunknak. A képzés második évétől a repülőgépes növényvédő állomás ösztöndíjasa lett, később kitűnő államvizsga-eredményével bizonyította, hogy rászolgált. Hallgatói minőségéből szinte azonnal alkalmazott mezőgazdasági pilótává vált. Néhány méterrel a növényzet fölött repülve felszállások ezrei során igyekezett hasznosítani a tanultakat.

– Nevezetes év volt ez: 1972-ben összeházasodtunk a szerelmemmel – folytatta. – A sikeres pilótának egyféle hátszélre van csak szüksége, a családjára. Nekem a mai napig Marika a megtartó, mindenkor segítő hátszelem. Még véget sem ért az év, amikor hetedmagammal kiválasztottak az első hazai helikopterpilóta-képzésre. Csodálatos hat év következett: Sátoraljaújhelyen látta meg a napvilágot első gyermekünk, Tamás, s testvére, Peti születése Nyíregyházán tette teljessé a családunkat.

– 1978 novemberében Tokaj-Hegyaljáról visszahívott Nyíregyháza. A repülőtér, az ott működő javító- és kiszolgálóbázis irányítása mellett rám bízták a pilótaképzés felügyeletét is. Harmincévesen a nagynevű Hargitai Ferenc repülőtér-parancsnok és Kotrás Gábor főpilóta nyomdokaiba lépni óriási kihívás volt. Célratörőségem mellett kiváló felkészültségű egykori munkatársaimnak, hivatásszeretetüknek köszönhetem, hogy területi igazgatóként a legmerészebb szakmai elképzeléseimet is sikerre vittük: korszerű javítóműhelyek, hangárok épültek, irányításommal valósult meg a szilárd burkolatú felszállópálya és gurulóútrendszer. Ekkor kevesen hitték, hogy ez a nyíregyházi pilótaképzés máig tartó folytonosságának kulcsa lesz.

A varázslatos vitorlázás

– Megterveztük és megteremtettük a közforgalmú pilótaképzés nélkülözhetetlen alapfeltételeit. Hosszú távú fejlesztési koncepciót fogalmaztam meg, aminek részeként további 1000 méterrel bővült a repülőtér jövőbeni pályájának területe. Ilyen összetett tevékenységek mellett kikapcsolódás volt a megjavított, felújított gépek berepülési feladatainak ellátása. 1963-ban megszűnt a belföldi utasszállító repülés, a MÉM RSZ Repülőtér és Légiforgalmi egységének vezetőjeként 1990. május 21-én kísérleti jelleggel elindítottam a belföldi utasszállítást Nyíregyháza–Budapest, Kaposvár–Budapest viszonylatban.

– Amíg csak tehettem, a varázslatos vitorlázórepüléstől nem váltam meg. Nagyon jó érzés, amikor az országban járva odalép hozzám valaki, és így üdvözöl: emlékszel, ekkor és ekkor te engedtél először egyedül felszállni? Most is köszönöm, mert te voltál a bátrabb, hogy el mertél engedni. Veres Zoli műrepülő-világbajnokunkkal találkozva jót nevetünk azon, hogy számára a hangárban végzett munkával nyílt meg a repülés lehetősége, mielőtt vitorlázógéppel egyedül repülhetett.

Élethosszig tartó tanulás

– Büszke vagyok arra, hogy szervezési háttértevékenységgel, a repülőklub elnökeként hosszú éveken keresztül segítettem a repülni vágyó fiatalok számára egyre jobb feltételeket teremteni Nyíregyházán.

– A motoros műrepülés művészet és erőpróba a javából, nagy büszkeség, hogy a magyar motorosműrepülő-válogatott vezetője lehettem. Bonyolult szervezőmunkával, sportdiplomáciai tevékenységemmel tudtam szolgálni – mára világhírnévnek örvendő – fantasztikus képességű pilótáink kibontakozását. Ezt a munkámat a Nemzetközi Repülőszövetség Paul Tissandier diplomával ismerte el.

– Aki repülésre adja a fejét, annak az élethosszig tartó tanulás nem csak szlogen. Vitorlázórepülő, könnyűgépes kategóriájú motoros repülőgép-vezető, helikoptervezető képesítéseimhez sorra szereztem meg a speciális jogosításokat. Harmadmagammal lettünk olyan polgári helikopterpilóták, akik katonai műszerrepülő (vakrepülő) jogosítványt kaphattunk, de az évtizedek során műszaki-gazdasági és számítástechnikai másoddiplomát is szereztem.

Emlékezetből nem szabad

– Repülni sokat lehet, de eleget nem – így tartja a szólás, és én is így gondolom. Ennek ellenére sikerült időben felismernem, mikor kell végleg abbahagyni a levegőben járást. Emlékezetből nem szabad repülni, sasszem nélkül, dioptriagyűjteménnyel a homlokunkon pedig végképp nem. Több mint negyedszázaddal ezelőtt belevágtam egy kevésbé hálás tevékenységbe: légiközlekedési igazságügyi szakértő lettem könnyűgépes szakterületeken.

– Sajnos az esetek többségében hatósági, bírósági eljárások miatt kerülök kapcsolatba napjaink repülőéletével. A repülés szabadságát egyre többször váltja fel a repülés szabadossága, és ez hálátlan feladatot zúdít rám. Abban a reményben végzem ezt a munkát, hogy az alapos szakértői vizsgálatok elejét vehetik a repülési baleseteknek.

– Túl a hetvenkettedik évemen elégedetten tekinthetek vissza a repülés szolgálatában eltöltött életemre. A hivatásos repüléssel a legmerészebb ifjúkori álmom vált valóra. Annál többet pedig nem is kívánhattam, hogy nemcsak sok-sok emberrel ismertettem meg a repülés gyönyörűségét, hanem vezető beosztásaimban hozzájárulhattam a Nyíregyházán mindmáig folyó pilótaképzés folyamatosan korszerűsödő feltételrendszerének megteremtéséhez. Jó látni, hogy egykori fiatal munkatársaim – Horváth Péter, Molnár Tibor és még sokan – a kor követelményeihez igazítva tovább tudták fejleszteni a gondjaikra bízott nyíregyházi repülőteret és a magas szintű pilótaképzést.

Segített munkaeszközzé tenni a gépet

Nyíregyháza háziorvosi rendelőiben idestova három évtizede ismerik Pokoraczki Andrást. Szerencsére nem betegként, hanem az orvosi, asszisztensi munkát szolgáló informatikai rendszer támogatójaként. – A repülőorvosi vizsgálatokon láttam, milyen nehézségekkel jár az asszisztenciának átállni papíralapú dokumentálásról számítógépesre. Felajánlottam a segítségemet, mivel régóta gyűjtögettem az ehhez kapcsolódó ismereteket, s kedvező fogadtatásra találtam. Ez Budapesten történt. Nyíregyháza orvosaival dr. Újhelyi János ösztönzésére vettem fel a kapcsolatot, miután 1992-ben rendelőikben találták a számítógépeket. A műszaki oldal nem jelentett problémát, de a programot meg kellett ismernem. Kezdetben társadalmi munkában tanfolyamokat tartottam orvosasszisztenseknek, velük együtt, tőlük is sokat tanulva igyekeztem napi munkaeszközzé tenni a számítógépeket. Nyugdíjba vonulásom után két fiammal folytathattam ezt a munkát. Mivel ők a repülés helyett az informatikusi pályát választották, egyre többet foglalkozom az igazságügyi szakértéssel, a családunkból Peti fiamra hárul az orvosi praxisok közvetlen informatikai támogatása.