50 szép év a repülés bűvöletében

2021.07.28. 17:30

„Aki repülésre adja a fejét, annak az élethosszig tartó tanulás nem csak szlogen”

Elégedetten tekinthet vissza a repüléssel töltött éveire.

KM

Még 120 év sem telt el azóta, hogy az első motoros repülőgép Amerikában levegőbe emelkedett. Annak is alig múlt 100 esztendeje, hogy ámulva csodálhatták az emberek a magyar ég alatt a repülőgépet. Mára a repülés hétköznapi dologgá vált, aminek feltétele a szakemberek képzése is. Hazánkban hivatásos polgári pilótákat 1968-ig nem képeztek, ám ekkor fordulat következett: Nyíregyháza lett a pilótaképzés új korszakának otthona. Mint ahogy arról beszámoltunk, 1971 nyarán 21 elsőként kibocsátott pilóta vehette át diplomáját, köztük a nagycserkeszi Pokoraczki András.

Visszahívták Nyíregyházára

– Az életem legaktívabb szakasza csodálatos hivatás teljesítésével telt: úgy repülhettem, hogy sok-sok ember munkáját megkönnyíthettem – mesélte lapunknak. A képzés második évétől a repülőgépes növényvédő állomás ösztöndíjasa lett, később kitűnő államvizsga-eredményével bizonyította, hogy rászolgált. Hallgatói minőségéből szinte azonnal alkalmazott mezőgazdasági pilótává vált. Néhány méterrel a növényzet fölött repülve felszállások ezrei során igyekezett hasznosítani a tanultakat.

– Nevezetes év volt ez: 1972-ben összeházasodtunk a szerelmemmel – folytatta. – A sikeres pilótának egyféle hátszélre van csak szüksége, a családjára. Nekem a mai napig Marika a megtartó, mindenkor segítő hátszelem. Még véget sem ért az év, amikor hetedmagammal kiválasztottak az első hazai helikopterpilóta-képzésre. Csodálatos hat év következett: Sátoraljaújhelyen látta meg a napvilágot első gyermekünk, Tamás, s testvére, Peti születése Nyíregyházán tette teljessé a családunkat.

A feleségével 1972-ben házasodtak össze

– 1978 novemberében Tokaj-Hegyaljáról visszahívott Nyíregyháza. A repülőtér, az ott működő javító- és kiszolgálóbázis irányítása mellett rám bízták a pilótaképzés felügyeletét is. Harmincévesen a nagynevű Hargitai Ferenc repülőtér-parancsnok és Kotrás Gábor főpilóta nyomdokaiba lépni óriási kihívás volt. Célratörőségem mellett kiváló felkészültségű egykori munkatársaimnak, hivatásszeretetüknek köszönhetem, hogy területi igazgatóként a legmerészebb szakmai elképzeléseimet is sikerre vittük: korszerű javítóműhelyek, hangárok épültek, irányításommal valósult meg a szilárd burkolatú felszállópálya és gurulóútrendszer. Ekkor kevesen hitték, hogy ez a nyíregyházi pilótaképzés máig tartó folytonosságának kulcsa lesz.

A varázslatos vitorlázás

– Megterveztük és megteremtettük a közforgalmú pilótaképzés nélkülözhetetlen alapfeltételeit. Hosszú távú fejlesztési koncepciót fogalmaztam meg, aminek részeként további 1000 méterrel bővült a repülőtér jövőbeni pályájának területe. Ilyen összetett tevékenységek mellett kikapcsolódás volt a megjavított, felújított gépek berepülési feladatainak ellátása. 1963-ban megszűnt a belföldi utasszállító repülés, a MÉM RSZ Repülőtér és Légiforgalmi egységének vezetőjeként 1990. május 21-én kísérleti jelleggel elindítottam a belföldi utasszállítást Nyíregyháza–Budapest, Kaposvár–Budapest viszonylatban.

– Amíg csak tehettem, a varázslatos vitorlázórepüléstől nem váltam meg. Nagyon jó érzés, amikor az országban járva odalép hozzám valaki, és így üdvözöl: emlékszel, ekkor és ekkor te engedtél először egyedül felszállni? Most is köszönöm, mert te voltál a bátrabb, hogy el mertél engedni. Veres Zoli műrepülő-világbajnokunkkal találkozva jót nevetünk azon, hogy számára a hangárban végzett munkával nyílt meg a repülés lehetősége, mielőtt vitorlázógéppel egyedül repülhetett.

Élethosszig tartó tanulás

– Büszke vagyok arra, hogy szervezési háttértevékenységgel, a repülőklub elnökeként hosszú éveken keresztül segítettem a repülni vágyó fiatalok számára egyre jobb feltételeket teremteni Nyíregyházán.

– A motoros műrepülés művészet és erőpróba a javából, nagy büszkeség, hogy a magyar motorosműrepülő-válogatott vezetője lehettem. Bonyolult szervezőmunkával, sportdiplomáciai tevékenységemmel tudtam szolgálni – mára világhírnévnek örvendő – fantasztikus képességű pilótáink kibontakozását. Ezt a munkámat a Nemzetközi Repülőszövetség Paul Tissandier diplomával ismerte el.

A Paul Tissandier diploma

– Aki repülésre adja a fejét, annak az élethosszig tartó tanulás nem csak szlogen. Vitorlázórepülő, könnyűgépes kategóriájú motoros repülőgép-vezető, helikoptervezető képesítéseimhez sorra szereztem meg a speciális jogosításokat. Harmadmagammal lettünk olyan polgári helikopterpilóták, akik katonai műszerrepülő (vakrepülő) jogosítványt kaphattunk, de az évtizedek során műszaki-gazdasági és számítástechnikai másoddiplomát is szereztem.

Emlékezetből nem szabad

– Repülni sokat lehet, de eleget nem – így tartja a szólás, és én is így gondolom. Ennek ellenére sikerült időben felismernem, mikor kell végleg abbahagyni a levegőben járást. Emlékezetből nem szabad repülni, sasszem nélkül, dioptriagyűjteménnyel a homlokunkon pedig végképp nem. Több mint negyedszázaddal ezelőtt belevágtam egy kevésbé hálás tevékenységbe: légiközlekedési igazságügyi szakértő lettem könnyűgépes szakterületeken.

– Sajnos az esetek többségében hatósági, bírósági eljárások miatt kerülök kapcsolatba napjaink repülőéletével. A repülés szabadságát egyre többször váltja fel a repülés szabadossága, és ez hálátlan feladatot zúdít rám. Abban a reményben végzem ezt a munkát, hogy az alapos szakértői vizsgálatok elejét vehetik a repülési baleseteknek.

– Túl a hetvenkettedik évemen elégedetten tekinthetek vissza a repülés szolgálatában eltöltött életemre. A hivatásos repüléssel a legmerészebb ifjúkori álmom vált valóra. Annál többet pedig nem is kívánhattam, hogy nemcsak sok-sok emberrel ismertettem meg a repülés gyönyörűségét, hanem vezető beosztásaimban hozzájárulhattam a Nyíregyházán mindmáig folyó pilótaképzés folyamatosan korszerűsödő feltételrendszerének megteremtéséhez. Jó látni, hogy egykori fiatal munkatársaim – Horváth Péter, Molnár Tibor és még sokan – a kor követelményeihez igazítva tovább tudták fejleszteni a gondjaikra bízott nyíregyházi repülőteret és a magas szintű pilótaképzést.

Segített munkaeszközzé tenni a gépet

Nyíregyháza háziorvosi rendelőiben idestova három évtizede ismerik Pokoraczki Andrást. Szerencsére nem betegként, hanem az orvosi, asszisztensi munkát szolgáló informatikai rendszer támogatójaként. – A repülőorvosi vizsgálatokon láttam, milyen nehézségekkel jár az asszisztenciának átállni papíralapú dokumentálásról számítógépesre. Felajánlottam a segítségemet, mivel régóta gyűjtögettem az ehhez kapcsolódó ismereteket, s kedvező fogadtatásra találtam. Ez Budapesten történt. Nyíregyháza orvosaival dr. Újhelyi János ösztönzésére vettem fel a kapcsolatot, miután 1992-ben rendelőikben találták a számítógépeket. A műszaki oldal nem jelentett problémát, de a programot meg kellett ismernem. Kezdetben társadalmi munkában tanfolyamokat tartottam orvosasszisztenseknek, velük együtt, tőlük is sokat tanulva igyekeztem napi munkaeszközzé tenni a számítógépeket. Nyugdíjba vonulásom után két fiammal folytathattam ezt a munkát. Mivel ők a repülés helyett az informatikusi pályát választották, egyre többet foglalkozom az igazságügyi szakértéssel, a családunkból Peti fiamra hárul az orvosi praxisok közvetlen informatikai támogatása.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában