Bűdszentmihály első hősi halottja volt

Nyolcvan esztendeje, június 26-án felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták Kassát és Munkácsot. Egy nappal később Bárdossy László miniszterelnök bejelentette, hogy hadat üzenünk a Szovjetuniónak. Két napra rá Balázs Andor levelet írt a szüleinek. Mint utóbb kiderült, ez volt az utolsó írásos küldeménye. Ő lett Bűdszentmihály (a mai Tiszavasvári) első hősi halottja a II. világháborúban.

Szentmihály napszámosa

– Bűdszentmihály lakosai közül az eddig ismert adatok szerint százhetvenen szenvedtek hősi halált. Kevés az a család, ahol ne gyászolnának apát, fiút, rokont – jegyezte meg Hankó András, a város krónikása, aki két évtizedig írt a Vasvári Hírmondóba, tizenkilenc éve írta meg a Szentmihály napszámosa című első könyvét, és huzamosabb időn keresztül tudósította a Nemzeti Sportot és a Kelet-Magyarországot is.

Az utolsó levél

– A mai fiatalok közül nem mindenki tudja, hogy Szentmihály nem egy távoli falu vagy város neve, hanem a településünket hívták így. Amikor Tiszabűd és Szentmihály az építkezések során egybeért, ténylegesen egybeolvadtak, és 1941-ben Bűdszentmihály lett a neve. Rá öt évre Tiszabűd visszanyerte az önállóságát, ám ez csak négy esztendeig tartott. A Tiszavasvári nevet (amit a Tisza közelsége és a város híres szülötte, Vasvári Pál neve ihletett) 1952 óta használják.

– Mindezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy a ma embere tudja elhelyezni időben és térben Balázs Andor hadapród tizedest, Bűdszentmihály, Rozsnyó utcai lakost, aki a hajdúnánási érettségi után bevonult katonának.

Huszonhárom esztendős korában hunyt el Bukovinában, Kotzman község határában. Szüleinek a II. világháború kitörése utáni napokban, vélhetően az utolsó levelében az alábbiakat írta: „Végre hozzájutok én is a levélíráshoz, ugyanis eddig nem volt szabad írni, mert vándorgyakorlaton voltunk Tiszaújlak környékén. Visszajöttünk Ungvárra, most töltik fel a hadi állományt. Ruháimat az ungvári Ricsei Tamásnénál helyeztem el úgy, hogy magammal csak a legszükségesebb holmit viszem. Ezeket, ha netán valami bajom esne, itt meg lehet találni. Alig várom, hogy vége legyen már ennek a mókának. Most is itt kering a repülő a fejünk felett. Nem tudjuk, hogy ellenséges-e, avagy sem. Ungváron légiriadó van. Én ajánlom, tessenek kimenni a tanyára vagy a kertben egy teknőszerű mélyedést csinálni, és abba tenni szalmát, légitámadás esetén oda kell feküdni. Az privát pech, ha épp odaesik egy bomba. Alig jöttünk el Beregszászról, máris bombázták. Ebben a pillanatban jött rádión a hír, hogy most bombázták Csopot. Ezt már háromszor kísérelték meg, ez eredményt nem tudom. Most megint öt gép szállt el felettünk. Komoly időket élünk. Ez lesz, azt hiszem, az utolsó részletes tudósításom. Erre mifelénk szesztilalom van. Körülbelül a napokban itt hagyjuk a gyászos helyet, és megyünk tovább” – zárta a szüleinek, Balázs Andor községi jegyzőnek és Vida Teréziának írt levelét. Mint később kiderült, kevéssel azt követően a háború áldozata lett.