Dr. Adorján Gusztávra emlékeztek

„Imádkozva és dolgozva”– ez áll dr. Adorján Gusztáv egykori kórház-főigazgató, volt református főgondnok síremlékén a nyíregyházi temető díszsírhelyek rózsakertjében. Szombaton délelőtt rá emlékezett családja, a református közösség, a kórházi dolgozók és a nyíregyházi önkormányzat.

A tavaly, 67 éves korában koronavírusban elhunyt, sokak által ismert és kedvelt főorvos, Nyíregyháza díszpolgára a megyeszékhely közéletének meghatározó személyisége volt, aki előtt most szombaton nyílt lehetőségük a nyíregyháziaknak leróni tiszteletüket egy szál virággal. Sokan jöttek el az emlékezésre, ahol a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, dr. Fekete Károly avatta fel dr. Adorján Gusztáv síremlékét.

Dr. Fekete Károly elmondta, ma is a fülében csengnek dr. Adorján Gusztáv szavai, amelyeket még a cikluszáró egyházkerületi közgyűlésen mondott. A koronavírus-járvány idején azt emelte ki, hogy vigyázni kell egymásra, mert ez egy „háborús helyzet”. Arra kért mindenkit, hogy a legnagyobb szeretettel, nem pánikba esve, de tegye mindenki a saját területén a dolgát, mert a keresztény ember számára Jézus Krisztus a példa, ő jelenti a kapaszkodót.

„A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” – idézett Pál Apostol leveléből a püspök, s magyarázta az idézet segítségével az egykori főigazgató főorvos életútját, életszemléletét. Felidézte azt is, hogy a magyarországi református közösség odaítélte számára a Milotai Nyilas István-díjat, amit sajnos már nem vehetett át.

Kétféle jóról van szó az igében, az egyik, amit mi tehetünk másokkal, a másik pedig az Istentől kapott jutalom, az aratás ajándékában kapott jó. Adorján Gusztávnak mindkettőben volt része.

– Orvosként a jó cselekvését választotta élethivatásul, de az egyáltalán nem pottyant az ölébe csak úgy. Az érettségi után, származása miatt és politikai okokból újra és újra bizonyítania kellett azt, hogy nem lankad meg elszántságában és orvos lesz.

– Részt vehetett a születés csodájában, a gyógyítás földöntúli örömében. Nem titkolta sosem, hogy zsoltárt énekelve indult a műtőbe – emelte ki elhivatottságát, keresztyén hitét az egykori főigazgatónak a püspök. Elmondta azt is, mekkora „ajándékot” kapott az élettől a főgondnok, kérsemjéni lelkész édesapja, valamint tanító édesanyja gondosságát, később a felesége, a gyerekei és az unokái szeretetét.

– Egy keresztény testvért veszítettünk el, aki fáradhatatlanul helytállt sok helyen, aki saját kórházának fejlődéséért folyamatos erőfeszítéseket tett. Akinek a család, a közösség és a társadalomban vállalt szerepe mellett szívügye volt a határainkon túl élők sorsa is, reméjük, hogy egyszer megvalósulhat az az intézmény Kárpátalján, amelynek kezdeményezése az ő érdeme is. Orando et laborando – imádkozva és dolgozva, így élte életét, így élte meg hitét dr. Adorján Gusztáv, míg mennyei hajlékába hívta az Atya – zárta gondolatait dr. Fekete Károly püspök.

Dr. Kovács Ferenc, Nyíregyháza polgármestere a családtagokhoz, az emlékezőkhöz szólt.

– Nyolc hónap telt el a tragikus esemény után. Megrendülten állok barátom síremléke előtt, mert ez az időszak sem volt elég felfogni és feldolgozni, hogy ő elment. Mindennap gondolunk rá, amikor frakcióülést tartunk a városházán vagy az ő egykori választókerületének az ügyeit intézzük, azt hiszem ez mindig is így lesz, mert Adorján Gusztáv egy köztiszteletben álló személyisége volt városunknak, az itt élő emberekért dolgozott, méltán kapta meg Nyíregyháza díszpolgára címet.

Ezekben a megható pillanatokban is jó látni, hogy ennyien eljöttünk emlékezni rá, nemcsak a közösségért tett tevékenységére, hanem rá is, az emberre, a szellemiségére, az életszeretetére, ami mindenkit megérintett.

– Magánemberként most újra átélem, hogy egy igaz barátság az ember életének a végéig tart... – e szavakkal köszönt el a polgármester.

Dr. Mátyus László, a DE Orvostudományi Karának dékánja az orvosbarátok nevében emlékezett pályatársára, akinek mint mondta: következetes, erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen életútja példaként áll mindannyiunk előtt.

– Kutatok az emlékeim között, először 46 éve találkoztunk, magabiztos volt már akkor is, egyértelműen látszott határozottsága. Sok -sok közös szakmai harcot vívtunk meg pályánk során, akkor nem tudtuk, de a csapatépítő tréningek igazi közösséggé formáltak minket. Sokáig távolról figyeltem orvosi munkáját, 2014-ben újra a Debreceni Egyetemen az Orvostudományi Kar menedzserképzésén vizsgázott, s majd ismét számos tervet kezdtük el szövögetni.

– Guszti, jó volt veled álmodni! Mert tudtam, hogy nemcsak álmodozol, hanem meg is csinálod az ötleteidet, Debrecenből mindig is elismeréssel néztük azokat a nyíregyházi kórházi és szakmai fejlesztéseket, amit véghez vitt, az itteni csapat. Azt gondolom, hogy szellemi hagyatékát akkor őrizzük meg, ha megyünk tovább és megvalósítjuk a terveit – mondta a pályatárs.

Molnár János, a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, a zsinat világi, presbiteri elnöke bevezetőjében arról beszél, hogy amikor Adorján Gusztáv megfertőződött a koronavírussal és megbetegedett, mindenki abban bízott felépül, meggyógyul és újra egészséges lesz, imádkoztak érte.

– Már gimnazistaként is felnéztem rá, mit felsőbb évesre, már akkor kitűnt mások közül személyiségével, jó tanuló volt, jó sportoló, nagyszerű kosaras. S már a református gimnáziumban kiválóan kamatoztatta a fentről kapott talentumát. Alázattal élt és dolgozott, vezetői tapasztalata révén előremutató ötletei, kezdeményezési voltak egyházi közösségünkben is – hangzott a méltatás.

A nyírségi és a Nyíregyháza Városi Egyházközség nevében dr. Gaál Sándor esperes szólalt fel. Megtudtuk, 20 éven át a helyi gyülekezet és presbitérium tagja volt dr. Adorján Gusztáv. Az esperes szavai valóban megidézték az egykori főigazgatót, lépteit, mosolyát, kézfogását, szavait.

– Súlyozott léptekkel járt, lépései is céltudatosak, célirányosak voltak, hiszen tudta, honnan indult el, hol van a helye, és hová szeretne megérkezni. Barátságos, közvetlen és határozott kézfogással köszöntött mindenkit, kifejezve mások iránti tiszteletét. Mindemellett közvetlen, barátságos volt, tekintete világos, s mindig volt benne valami közlés, sőt ha kellett biztatás. Jellegzetes hangja, hangszíne volt, beszédének határozottságát minden bizonnyal közéleti szerepléséből hozta, s ott kamatoztatta.

– Orvosként, az egyházi közösségben, és a közéletben egyaránt átgondoltan, igényesen fogalmazott, szívesen beszélt társadalmi ügyekről, szakmáról, a hitéről, tette ezt keresztény szellemben. Adorján Gusztávra emlékezve, ezt a keresztény, református életminőséget visszük magunkkal, s ez áll síremlékén is: „Imádkozva és dolgozva”.