Igazi tavi szörny akadt horogra! Egy pulóverrel emelte ki a vízből!

Nem tudjuk, kinek köszönhetjük a pergetés feltalálását, de a zseniális ötletért köszönet és tisztelet jár neki. Ennek az egyszerű, de annál nagyszerűbb módszernek sok követője van hazánkban és szerte a nagyvilágon, közéjük tartozik a ramocsaházi Veres Attila is.

Egy libaúsztatónál kezdődött...

– Már gyermekkoromban kialakult a horgászat iránti érdeklődés. Ramocsaháza határában volt egy kis picike libaúsztató, oda jártam egy idősebb sráccal, aki a szomszédban lakott. Később különböző elfoglaltságok miatt szüneteltettem a horgászatot, de a szenvedélye mindig bennem élt, így aztán amikor Levente fiam azzal nyaggatott úgy 9-10 esztendős korában, hogy menjünk horgászni, fellángolt a régi szikra, vásároltunk botokat, orsókat, s azóta töretlen a horgászat iránti lelkesedésünk – elevenítette fel az előzményeket lapunk kérésére Veres Attila.

– Akkor még csak pontyoztunk, jártuk a környező tavakat, például horgásztunk Apagyon és Leveleken is. Egyszer Levente azzal a kéréssel állt elő, hogy pergetni szeretne. Kipróbáltuk, de nem fogtunk semmit sem. Aztán az egyik barátom felvetette, hogy menjünk el vele pergetni, megmutatja, mire kell ügyelni ennél a módszernél. Elkísértük, s már nekünk is sikerült pergetve halat fognunk, így aztán szép lassan ráéreztünk a pergetés ízére, s egyre gyakrabban pergetéssel töltöttük a szabadidőnket.

– Pergettünk a Bodrogon, a Tiszán, de a Leveleki-víztározón is. Olykor egy kicsit messzebbre is elmentünk, például a Debrecen melletti Látóképi-víztározóhoz, hogy pergetve fekete sügéreket foghassunk.

Amíg be nem fagy a víz

– A Tiszán és a Bodrogon van csónakunk, de ha olyan helyre megyünk, ahol még bérelni sem lehet, akkor viszünk magunkkal saját csónakot. Ha nem árad a folyó, ha nem jön rajta uszadékfa, akkor elvisszük a műanyag csónakunkat is, mert az stabilabb, de ha sok a szennyeződés a Tiszán, akkor a faladik biztonságosabb. Érdemes ugyanis áradáskor is horgászni, nem baj, ha zavaros a folyó, a harcsa kimozdul a helyéről, olyankor a legjobb horgászni rá.

– A legnagyobb pergetve megfogott halam egy 13-15 kilogrammos csuka volt, amit 0,8-as fonott zsinórral fogtam meg Tiszavasváriban a Kacsás-tavon, semmilyen előke nem volt a készségen. Még merítő sem volt nálam, egy pulóverrel emeltem ki a vízből a csukát. Vannak megszokott, kedvenc csalijaim, de ha azokkal sem fogok, akkor sorban kipróbálom mindegyiket, ami éppen nálam van. A leginkább egyébként a wobblereket szeretem.

– Télen is szeretünk pergetni, amíg be nem fagy a víz, mi ott vagyunk. Az éjszakai horgászatot nem kedvelem, én éjjel aludni szeretek, bár igaz, a harcsa megfogására áradáskor és éjjel van a legnagyobb esély. Nem vágyom külföldre, az álmom, hogy egy 30 kilo­grammos harcsát foghassak pergetve a kedvenc vizeim egyikén.

MML