Helytörténet

2021.09.26. 11:30

Nagykálló a történelem keresztútján

Gazdag és messzire visszanyúló múlttal büszkélkedhet a szabolcsi kistérségi központ.

MJ

A dicső ősök, a történelmi idők nagykállói polgárainak a becsületét adta vissza nemrég egy érdekfeszítő előadás, arról győzve meg, hogy a városlakóknak méltán van mire büszkének lenni. Sokan vélik például, hogy Kálló azért veszítette el megyei domináns szerepét, mert a régiek botor módon nem kértek a vasútból.

Holott nem ez volt az igazság, valójában történelmi balszerencse-sorozat vezetett oda, hogy végül Nyíregyházából lett megyeszékhely. Érdekes történet, de Harsányi Gézáné, a helytörténeti gyűjtemény alapítója, a város díszpolgára elsősorban nem erről kívánta fellebbenteni a fátylat.

Jól dokumentált vár

Róla egyszer Stock Gyula, volt kultúrház-igazgató a gazdag ismeretanyagára célozva azt találta mondani, hogy ő a nagykállói vár utolsó védő katonája. Azóta persze – köszönhetően például a Nagykállói Vár Baráti Körét megalapító Várkonyi Andrásnak – számos harcostársa akadt, nekik is évtizedek óta szívügyük az egykori vár „feltámasztása”.

A téma aktualitása egyébként hónapok óta nem halványodik, pláne hogy a város déli fertályában megkezdődtek az ásatások. Sok az egymásnak ellentmondó információ is, érdemes közöttük rendet vágni. Harsányi Gézáné már a 2003-as jubileumi Rákóczi-évben elkészíttette a vár emléktábláját, ami akkor a művelődési központ recepciós pultja alá került.

Harsányi Gézáné előadás közben | Fotó: Matyasovszki József

S hogy miből meríthetett? Jól dokumentált épített örökségről van szó, a megyei levéltár bőven őriz dokumentumokat, ezeket a nyíregyházi születésű Koroknay Gyula latin–orosz tanár, művészettörténész 30 évig tartó munkával fel is dolgozta. De Harsányiné Manyika az 1970-ben megjelent, A Kállói-járás jelene és múltja kötetre, vagy Henzsel Ágotának A Kállói kapitányok című, a megyei levéltár által gondozott munkájára is támaszkodni tudott. És akadt még egy fontos kötet.

– Görömbei Péter esperes, a város lelkes történetírója 1882-ben saját költségén 300 példányban kiadta a város történetét. Amikor 1896-ban lecserélték a református templom tornyát, azt javasolták, hogy tegyenek egy könyvet annak gombjába. Az „időkapszulát” 1944-ben céltáblául választották az oroszok, és amikor a szétlőtt gomb a földre zuhant, kifordult belőle a könyv. Nem veszett el, a református parókia páncélszekrényébe került, majd 1982-ben hasonmás kiadásban újranyomták – magyarázta a helytörténész, rátérve a város és várának a történelmi múltjára is.

A kezdetektől

– A történet röviden onnan datálható, hogy a 13. század második felében a területet V. István a Gutkeled-nemzetségnek adta. A település rohamosan fejlődni kezdett, a 14. századtól már a Kállay család birtoka, a mezőváros az 1500-as években arányaiban már akkora település volt, mint most Debrecen, fürdőházzal, sörházzal, sörfőzővel és postával, ami csak Bujon nyílt legközelebb.

– A Dózsa-féle parasztfelkelés után törvény született róla: paraszt fegyvert nem birtokolhat. Nem tetszett mindez a Habsburgok császárának, aki – a kincstárát gazdagító parasztok védelmére – elrendelte, hogy a földesurak kötelesek annyi katonát kiállítani, ami elegendő a betörő ellenséggel szemben. Aztán jöttek a tatárok, minden útjukba kerülőt fölégettek, előlük a kállóiak a Vadkert mocsaras területein próbáltak elrejtőzni. Harangot is vittek magukkal, ami a mocsárba esve elmerült, a hely (Harangod) később innen kapta a nevét.

– Ám a Kállay család nem adott a védelemhez katonát – sőt egy házasság jogán szerzett, Kassa melletti településre menekültek – a városlakók 1566 nyarán szörnyű lármára ébredtek. A várost körülzárta a török, és váltságdíjat követelt. A polgárok fizetni nem tudtak, ezért a porta elrendelte az erős férfiak, asszonyok és gyermekek elhurcolását, a város lerombolását. Csakhogy éppen áradt az Al-Duna, maradniuk kellett.

– Ekkor újabb parancs jött: építsenek bázist, ahol raktározni, vagy megpihenni lehet. A turbánosok a Harangod melletti tölgyesből a lerombolt település épen maradt rotundája mellé pakoltatták le az erős férfiakkal a 8 méteres rönköket. A törököt megelőzve ebből épített Kassa osztrák főkapitánya saját földvárat, melynek Prépostváry Bálint az első kapitánya – érkeztünk el az ismerős történethez.

Illusztris történelmi tabló

Kálló aztán a három részre szakad országban hol az oszmánnak, hol a Habsburgnak vagy éppen az erdélyi fejedelemnek adózott, akiknek a harcai folyamatosan érintették a várat, hiszen hol 400, hol kevesebb osztrák zsoldos tanyázott itt. Kállóban szabadítja fel katonáskodás ellenében Bocskai István a kóborló hajdúkat, a fejedelem megmérgezésével is egy kállói várkapitányt, Káthay Mihályt vádolják, testét darabokra szabdalják.

A református templom Rákóczi-tornyának a híres harangja | Fotó: nagykallo.hu

Kötődik ide Báthory Gábor – aki egy másik kállai várkapitány menyasszonyára vetett szemet –, és a Rákócziak, ahogyan Zrínyi Ilona és Thököly Imre (az utóbbit itt fogja el a török). Egyetlen égő nyílvesszővel elfoglalva a később általa „elhányattatott” földvárat, itt írja egyik versét II. Rákóczi Ferenc 1703-ban, innen visz magával 300 rátermett férfit, ágyút és harangot.

Később 1707-ben másik harangot küld, a fehér Rákóczi-torony 1986-ban újraöntött Gondviselés harangjában ma is megtalálható egy darabja. És ne feledjük, az 1709-ben lebontott vár tövében született meg a Kállai kettős táncballada, ahogy rokona, a Szól a kakas már kezdetű népdal is.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában