Nyíregyháza

2021.10.28. 07:00

Ez a program nyitotta ki előttük a világot

Mindenkinek jár egy esély – az AJTP-s diákok pedig élnek is vele.

SZA

– Annyiszor mondták el a tanáraim, hogy képes vagyok rá, hogy én is elhittem – főként ezt köszönhetem az Arany János Tehetséggondozó Programnak (AJTP), ami nélkül valószínűleg traktoros lennék valahol – ezt mondja Filep László, aki, mint látjuk, nem tűzött ki elérhetetlennek tűnő célokat, amikor elkezdte tanulmányait a Zrínyi Ilona Gimnáziumban (ZIG). Ám ahogy teltek a hónapok, a tervei is változtak: borász, majd állatorvos szeretett volna lenni, de az osztályfőnöke addig nógatta, míg végül orvosi egyetemre jelentkezett: 459 ponttal vették fel, hamarosan végez. A fiatalemberrel a napokban a Zrínyiben találkoztam – egyike volt azoknak az egykori diákoknak, akik az AJTP-sek találkozójára tértek vissza iskolájukba.

A számok magukért beszélnek

– A program tavaly ünnepelte a 20. születésnapját, a ZIG pedig

2001-ben csatlakozott – mondja Máté Tóth Attila programgazda, kollégiumvezető, aki a kollégáihoz hasonlóan büszke az „aranyos” diákokra. Sokan közülük komoly hátrányokkal érkeznek, de mire leérettségiznek, ezek szinte teljesen eltűnnek, amihez szükség van a program nyújtotta lehetőségekre, a kiváló tehetséggondozó pedagógusokra, a diákok odaadására és a szülők együttműködésére. A nulladik évfolyam a hátrányok kompenzálásáról szól, a tanulásmódszertan, az önismeret és a művészeti nevelés végigkíséri a diákok gimnáziumi éveit. A programban részt vevők eljutnak külföldre, kapnak étkezési támogatást, busz-, uszoda- és színházbérletet, ingyenes a kollégium, az ECDL-vizsga, a jogosítvány megszerzése és a nyelvvizsga-felkészítő tábor is. Tanulhatnak zenét, néptáncot, választhatnak művészeti szakkört, 2023-tól pedig ösztöndíj is jár majd a legjobbaknak. A pedagógusok célja, hogy olyan irányba indítsák el a diákokat, amiben tehetségesek, s az eredmények magukért beszélnek. Az AJTP-s osztályokban a felvételi arány 90 százalék körül van, egyes évfolyamokon több volt a nyelvvizsga, mint ahányan az adott osztályba jártak, sokan lettek orvosok, mérnökök, közgazdászok. Ők találkoztak a napokban, hogy elmeséljék egymásnak s egykori tanáraiknak: hová jutottak.

Együtt sírtak, együtt nevettek

Szabó Barbara ux designerként dolgozik: weboldalak digitális élményéért felel. Rubóczki Tamásnak építőipari vállalkozása van, és csatlakozott hozzánk a már említett Filep Lászlón kívül Mocsár Dávid is, akit az 50 tehetséges fiatal című magazinunkban több mint tíz évvel ezelőtt bemutattunk olvasóinknak. Önvezető autókat fejleszt, hétvégenként pedig a Zengő Motorsport adatmérnökeként az elektromos rendszereket felügyeli, összeköti a pilóta mérnökét és vezető szerelőjét.

Mindannyian azt mondják, hogy az Arany János Tehetséggondozó program megadta nekik a lehetőséget arra, hogy a bennük rejlő tehetség utat törhessen magának, s mindehhez az előttük végzett diákok sikerei óriási motivációt jelentettek.

– Kollégisták voltunk, s nem túlzás azt állítani, hogy a nap 24 óráját együtt töltöttük, így közösen éltünk át minden vidám és szomorú pillanatot, együtt sírtunk, együtt nevettünk – mesélik. Tamás azt mondja, számára kínkeserves volt az első két év, de a tanárai sokat segítettek neki, a támogatásukat pedig az iskola falain kívül is érzékelte. – Megtanultunk csapatban dolgozni, és ennek ma, amikor sok embert kell irányítanom, óriási hasznát veszem – mondja.

Szoros kötelékek

Az első időszak, mint kiderül, mindannyiuknak nehéz volt, mert a különbségek a gimnáziumon belül is kiütköztek, de őket összehozták a nehézségek. Sokan közülük nehéz anyagi körülmények között éltek, voltak, akik halmozottan hátrányos helyzetből érkeztek, és ahogy fogalmaznak: sorstársak voltak, ami nagyon szoros kapocs lett közöttük. – A tanáraink sok esetben a pótmamáink és pótpapáink is voltak, akik olyan érzelmi biztonságot adtak nekünk, amit sokan otthon nem kaptak meg. A baráti kötelékek nem egy esetben szorosabbak voltak, mint a családi kapcsolatok, ezek nagy része pedig azután is megmaradt, hogy kiléptünk a gimnázium kapuján. Az AJTP megnyitotta előttünk a világot, és olyan magasságokba jutottunk el, amikről korábban azt gondoltuk, elérhetetlenek – mondják a fiatalok.

Tamásnak annak idején azt javasolta az általános iskolai tanára, hogy menjen el szakmunkásképzőbe, mert azt talán el tudja végezni. Ma már több száz család megélhetését biztosítja, de ehhez kellett ez a program, és kellettek azok a pedagógusok, akik hittek benne – természetesen ők is ott voltak a találkozón.

Borítókép: Az egykori AJTP-s diákok elmesélték egymásnak és tanáraiknak, hová jutottak | Fotó: ZIG

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában