2021.10.05. 11:30
Két turnus Afganisztánban – így élte meg a magyar katona az iszlám kegyetlen világát
Dr. Lippai Péter dandártábornok kétszer is járt katonaként Afganisztánban.
Fotó: DODO FERENC
Afganisztánban jártam címmel tartott beszámolót dr. Lippai Péter dandártábornok, az MHP Kiképzési Csoportfőnökség csoportfőnöke az Adassék tisztelet a katonaeszménynek előadássorozat keretében hétfőn délután a Jósa András Múzeumban.
Szerencse vagy valami más
– 1988-tól vagyok hivatásos katona – mondta dr. Lippai Péter.
– Háromszor vettem részt misszióban. Előszor Koszovóban, majd Afganisztánban kétszer, 2007-ben és 2010-ben. Szolgáltam többek között Szolnokon, Nyíregyházán, Debrecenben, jelenleg Budapesten teljesítek szolgálatot. Nős vagyok, öt gyerek apja. Afganisztánban négyszer voltam konkrét támadások célpontja. Megúsztam. Hogy ezt a szerencsének köszönhetem-e vagy valami másnak? Nem tudom, de már nem szoktam ezen gondolkodni.
A dandártábornok beszélt arról is: mi jellemzi az afgán emberek mindennapjait?
– Az iszlámot nem úgy kell elképzelni, mint a kereszténységet. Az afgán emberek mindennapjait az első perctől az utolsóig szabályozza a vallás. Nem mindegy, mikor és mennyit imádkoznak, hogy előtte milyen módon tisztálkodnak. Az iszlám kőkeményen szabályozza, mit tehetnek és mit nem a férfiak és a nők. A saját időszámításuk szerint Afganisztánban az 1400-as évek végén járnak. Egy soknemzetiségű ország, ahol hagyományos értelemben vett nemzetről, nemzettudatról nem beszélhetünk. Törzsek vannak, klánok, nemzetségek, egyes területeken a hadurak úgy rendelkeznek az ott élő emberek sorsáról, mint nálunk a középkorban a feudális monarchia idejében a kiskirályok. Persze, ez egy sarkos hasonlat, de nem járunk messze az igazságtól. Éppen ezért nagyon fontos volt, hogy az afgán misszió résztvevőit felkészítsék ezekre a kulturális különbségekre, hiszen ha nem tartjuk be a szabályaikat, akkor úgy viselkedünk, mint az elefánt a porcelánboltban, és mi a Tartományi Újjáépítési Csoport tagjaiként nem azért mentünk oda, hogy megsértsük őket, hanem hogy segítsünk rajtuk.
Iskolákat építettek
A dandártábornok és csapata Baghlan tartományban dolgozott.
– Iskolákat, orvosi rendelőket építettünk, próbáltuk a helyiek biztonságát erősíteni. Mindehhez el kellett nyerni a helyiek bizalmát. Az afgánokban nagyon erős a kor, a tisztelete. Nekünk elsősorban a vének vezetőjének a jóindulatát kellett megnyernünk, hogy megengedje: segítsünk a tartományban élőknek. Ahogy fogalmazni szoktam, a mi védelmünket nem a páncél és a fegyvereink jelentették, hanem az, hogy milyen viszonyban voltunk a helyiekkel. Kellett ahhoz egy kis idő, hogy elhiggyék, nem akarjuk megtámadni őket, onnantól már megbíztak bennünk. Igyekeztünk a humanitárius segélyek mellett fejleszteni a közoktatást. Afganisztánban még mindig magas az analfabéták száma, ha ennek csökkentéséhez mi is hozzájárultunk azzal, hogy iskolaszereket vittünk a gyerekeknek és segítettük a tanárok képzését, akkor már nem jártunk ott hiába. Az elmúlt húsz évben rengeteget fejlődött Afganisztánban az egészségügy. Ennek köszönhetően csökkent a gyermekhalálozások száma, jelentősen megnövekedett a népesség, így aztán jelenleg már közel 30 millió lakosa van az országnak.
Borítókép: Dr. Lippai Péter az afgán emberek mindennapjairól is beszélt a hallgatóságnak | Fotó: Dodó Ferenc