Olaszliszkai lincselés – mindmáig felfoghatatlan a tragédia

Szögi Lajos a közlekedési szabályokat betartva vezette autóját Olaszliszkán, amikor járműve előtt átszaladt egy kislány, aki aztán megcsúszott és az árokba esett. A pedagógus megállt, hogy megnézze, nem lett-e valamilyen baja, de az autóból kiszállni már nem tudott, mert a különben sértetlen kislány rokonai közrefogták a kocsit, együttes erővel kiráncigálták, majd ütlegelni, rugdosni kezdték a két gyermeke előtt. Mire a mentők megérkeztek, Szögi Lajos belehalt súlyos sérüléseibe.

Emléktúra minden évben

A szakértő szerint több mint 100 ütés, rúgás érte a fején, a nyakán, ezek okozták a halálát. A bírósági tárgyalásokon a Szögi családot dr. Helmeczy László ügyvéd képviselte. Az évforduló alkalmából kérdeztük meg gondolatairól, érzéseiről. – A Szögi családdal mind a mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyok, szinte családtagnak érzem magam. Részt vettem a legnagyobb leány esküvőjén, s ott lehettem egy másik gyermeke orvossá avatásán is. Ha Szögi Lajos megérhette volna, most már két unokában is gyönyörködhetne – mondta dr. Helmeczy László. – Minden évben a tragédia napjához legközelebb lévő szombaton emlékezünk és emléktúrát teszünk. Így lesz ez most szombaton is. Reggel 8-8.30 óra körül megkoszorúzzuk a Tiszavasvári főterén lévő emlékoszlopot, utána pedig autóbuszokkal és személygépkocsikkal átmegyünk Olaszliszkára, ahol szintén elhelyezzük a kegyelet és a tisztelet koszorúját. Mindegyik emléktúrán részt vett eddig a tanár úr édesapja, Szögi Lajos bácsi és Kónya József református tiszteletes, aki jó barátja volt a meglincselt pedagógusnak. A lelkész úr az olaszliszkai emlékműnél egy-egy bibliai idézet apropóján megemlékezik az emberről, a pedagógusról, az édesapáról. Utána az emléktúra résztvevői tovább utaznak a Zempléni-hegységbe, s gyalogtúrával emlékeznek a tanár úrra, hiszen egykoron ő is szervezett túrákat. Az édesapja mind a mai napig azzal kezdi a reggelt, hogy a temetőben felkeresi gyermeke sírját.

Lélekben mindig a családdal

Dr. Helmeczy László kitért az elmúlt évek egyik fontos eseményére is.

– A bíróság a Szögi család tagjainak kárpótlást ítélt meg, csakhogy az elítéltek nem akartak önként fizetni, hiába kötelezték őket arra. Bezzeg a rabok beperelték a magyar államot a rossz börtönviszonyok miatt, s a perben meg is nyerték a kártérítést. Jogi úton sikerült elérnem, hogy a foglyoknak járó kártérítés teljes összegét a végrehajtó a Szögi családnak utalja át. Talán mondanom sem kell, hogy ez csak egy kis töredéke a családnak járó összegnek. Mind a mai napig megállítanak ismerősök és ismeretlenek azzal a kérdéssel, mi van a Szögi családdal. Az emberek nem felejtették el a tragédiát, lélekben mindig a családdal vannak. Az a véleményem, hogy attól vagyunk emberek, hogy tudunk uralkodni az indulatainkon. S azért vannak a jogszabályok, hogy ne legyen sohasem öntörvényű ítélkezés.

Borítókép: Az olaszliszkai emlékhely | Fotó: nepszava.hu