Vízhiány a Felső-Tiszán – a cél a csapadékvizek megtartása

– A Felső-Tisza vidékén az elmúlt tíz évben vízhiány alakult ki – mondta el lapunknak Bodnár Gáspár, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője.

Folyamatos vízhiány

– 2010 még vízbő esztendőnek számított, a tározóink csordultig megteltek, volt olyan hely, ahol homok­zsákokkal kellett védekezni, hogy a rengeteg víz ne tegyen kárt – tudtuk meg Bodnár Gáspártól. – Azóta pedig folyamatosan vízhiánnyal küzdünk. A felszíni vizek nagyon ritkán jelentkeznek kellő mennyiségben. Nagy folyóinkon, a Tiszán és a Szamoson többször előfordult, hogy a valaha látott legkisebb szintet is alulmúlták a vízállások. Ami a nagyobb baj, hogy mindez kedvezőtlen hatással van a talajvízre is, a megszokottnál mostanság másfél méterrel alacsonyabban vannak. Több észlelőkutunknál nagyon alacsony az érték, voltak olyanok, amelyek ki is száradtak. A felszíni vízelvezető csatornahálózat is helyenként nyolcvan százalékban kiszáradt. Ez különösen a Nyírségben okoz problémát.

Emelkedő hőségnapok

A kisebb vízhozam sem jó jel, de az is aggasztó, hogy a nyarak sem olyan csapadékosak, mint korábban. A kérdés adódik, mit lehet tenni ahhoz, hogy a folyókon érkező és a csapadék formájában lehulló vízmennyiséget megtartsák.

– Nagyon nagy gondot okoz a csapadékhiány – folytatta az igazgató. – Ha az elmúlt éveket nézzük, összességében 400 milliméternyi csapadékvíz hiányzik a talajból, ráadásul párolgási többlettel is szembe kell néznünk.

– A hetvenes évektől 2005-ig nyaranta éves szinten tíz és húsz nap között volt a 30 fok feletti napok száma. Az idén nyáron ez 49 nap volt, de az utóbbi másfél évtizedben gyakran volt harminc fölött a hőségnapok átlaga. Ez nyilván rontja a vízgazdálkodás helyzetét, mert óriási mértékben megnő a párolgás. Ilyenkor hatalmas veszteségeket szenvednek el a tározóink. Mára a 12 tározónkból három teljesen kiszáradt, a rohodiban gyakorlatilag hat éve nincs víz, a vajainak pedig, ami nagyon értékes természeti területen van, 6-7 százalékos a feltöltöttsége. Sikerül ugyan megtartani a felszíni vizeket, csak az a baj, hogy nagyon kevés az a mennyiség, ami csapadék formájában leesik. Emiatt is nagyon fontos a nyírségi vízpótló rendszer a kiépítése, ami megítélésünk szerint ezt a problémát orvosolni fogja. A vízpótló rendszer tervezése elkezdődött, így a program a közeljövőben el is indulhat. A kiépítés után a területre hulló csapadékot a rendszer a lehető legnagyobb mértékben vissza tudja majd tartani az egész megyében. A meglévő zsilipeket, egyéb műtárgyakat zárjuk, illetve több helyen építettünk ideiglenes homokzsákos elzárást a csatornákban, hogy a vizek ne folyjanak le hasznosítatlanul. Minden év elején készítünk egy, az akkori helyzethez igazodó vízvisszatartási tervet. Ez ideig-óráig segít, de azt tapasztaljuk, hogy a visszatartott vizek is elpárolognak, elszivárognak, bár ez utóbbi a jobbik eset, mert a talajvizet táplálják. A másik lehetőség a víz pótlása akkor, amikor a folyóinkon a szintek megemelkednek. Több mint tíz olyan zsilipünk van, ahol kisebb áradat esetén a belvízrendszerbe engedünk be meghatározott mennyiséget és azon keresztül osztjuk szét. Megoldást jelenthet a szivattyúzás, amire nagyon jó példa a szabolcsveresmarti vízkivételi mű, amiből a 10 millió köbméteres rétközi tározóba emeljük át a Tisza vizét. A Tisza és a Túr között Tiszabecs térségében épül egy olyan árvízi tározó, ahol lesz egy napelemmel működő szivattyútelep. Erre azért van szükség, mert az árhullámok érkezése kiszámíthatatlan, de ha átlátható vízgazdálkodástszeretnénk, akkor a szivattyús vízpótlásokra is szükség van.

Felmerülhet az a kérdés is, hogy a csapadék- és a vízhozamok csökkenése hatással lesz-e a közeljövőben az ivóvízkészletre.

– A talajvíz és a rétegvizek kapcsolatban állnak egymással – mutatott rá Bodnár Gáspár. – Ezért is fontos, hogy a vízkészletek folyamatosan meg tudjanak újulni, és olyan mértékben vegyük igénybe a talaj- és a rétegvizeket is, hogy visszafordíthatatlan károsodások, süllyedések ne forduljanak elő. Egyelőre ez még nem okoz problémát az ivóvízellátásban.