70 éve szentelték fel a balsai templomot

Valamivel több mint hetven éve, 1951. október 28-án szentelték fel a balsai református gyülekezet templomát. Az előző templom 1826–1836 között épült, ám 1836-ban tűzvész pusztította el a hozzá tartozó parókiával együtt. A helyreállítása után, 1868 augusztusában ugyancsak tűzvész áldozata lett mindkét épület. Sajnálatos módon velük együtt pusztultak a gyülekezet anyakönyvei és az iratai is.

1885-ben késő barokk stílusban építették újjá, azonban a hívek ebben a formájában sem használhatták sokáig, ugyanis 1944. november 1-jén, a II. világháború alatt a visszavonuló német csapatok felrobbantották a tiszai híddal és a görögkatolikus templom tornyával együtt.

A lelkész vállán pihent

Keresztúry Sándor, a balsai gyülekezet kedves lelkésze 1944 tavaszán, 40 évnyi szolgálat után elhunyt. Helyére Körtvélyessy Lászlót hívták meg a hívek, aki tehetségével már Keresztúry nagytisztelendő úr ideje alatt, 1939 és 1940 között mint segédlelkész támogatta a gyülekezetet. A Balsára érkező lelkész 1940–44 között Tildy Zoltán segédlelkészeként is tevékenykedett Szeghalmon.

Megpróbáltatásokkal teli szolgálatának jeles bizonyítéka, hogy alig volt módja épségben levő templomban hirdetni az Úr igéjét, hiszen kinevezése után két hónappal harci cselekmények helyszíne lett a tiszai település. A későbbiekben a lelkész vállán „pihent” a templom újjáépítésének egész folyamata, hiszen nemcsak saját maga tervezte az építményt, de tevőlegesen is részt vett benne.

A hívek részéről is nagy volt a lelkesedés, a válságos idők teremtette nehézkes anyagi helyzet ellenére is. Az elkövetkezendő másfél év leforgása alatt a szorgos gyülekezet tisztogatta, bontogatta a szerencsétlenül járt templom köveit, melyet az új kijelölt helyre, a község központjába is maguk szállítottak el. Körtvélyessy László látva a gyülekezet szűkös anyagi helyzetét, Tildy Zoltán köztársasági elnökhöz fordult segítségért. 1948 tavaszától az alig 500 lelket számláló gyülekezet tizenkét munkacsoportba osztva, odaadó lelkesedéssel munkálkodott három éven keresztül.

Nemsokára megérkezett a lelkészhez a dr. Nagy Miklós protestáns államtitkártól Tildy Zoltán által közvetített távirat, mely így szólt: „A transmisszió hajtókereke már leállott, de a kis kerekek még mozognak. Így sikerült a százezer kiutalt forintot a mai napon feladnom a rendelkezés szerint az egyházkerület pénztárába, ahonnan munka haladtával a pénzt felvehetitek.” Ez a pénzbeli segítség hatalmas lendületet adott az építkezésnek.

Megsokszorozott erővel

A lelkész ezermester tehetsége sok nehéz munkát könnyített meg, és tett olcsóbbá, mint például a fafaragást, hangszerkészítést. Az ügyes asszonykezek pedig hófehérre meszelték a falakat, illetve művészi terítőket készítettek a szószékre, valamint az úrasztalára. Ezek a fehér alapon piros, fekete keresztszemes hímzéssel varrt remekművek sajnos ma már nem tekinthetők meg.

Az átmentett orgonát is beépítették, amit szintén a lelkész újított fel, és szerelt be. Az Úrtól kapott megsokszorozott erő segítségével munkálkodó lelkész és gyülekezete végül 1951. október 28-án Istennek hálát adva szentelte fel a templomot. Még abban az évben a református egyház hivatalos lapja is méltatta Körtvélyessy László templom­építő, -tervező és -kivitelező tehetségét.

Imádkozom érte

A nagytiszteletű úr halálát követően Fehér János, Pótor László, Szabó Gyula és felesége, Szabóné Nagy Andrea szolgálták és hirdették Isten igéjét a balsai református gyülekezetnek, napjainkban pedig Veres Péter és felesége, Veresné Szűcs Judit látják el a hívek lelkigondozását.

Szeretném Körtvélyessy László nagytiszteletű úr szavaival zárni gondolataimat: „Bármilyen nehéz is a mostani helyzet, hiszem és imádkozom érte, hogy hitvalló őseink példáját követve, akik Magyarország történelmének minden idejében megtalálták az utat és minden erejükkel és tehetségükkel a magyar hazáért munkálkodnak – ma is követőkre találnak. Ámen.”