Megemlékezés

2021.11.06. 17:56

Demecser hősei nem haltak meg teljesen

Megemlékezéssel tettek hitet amellett, hogy méltó sírkertet alakítanak ki az elhunyt hadifoglyok emlékére.

Fotó: Moricz Csaba

Hosszú, katonásan rendezett, egyenes sorban harminchat alacsony sírkő sorakozik egymás mellett a demecseri temetőben. Akiket alattuk eltemettek, mintegy 103 esztendeje nyugszanak ezen a helyen. Sokáig csak sejteni lehetett, hogy I. világháborús katonák hantjai ezek, ma már egészen bizonyos, hogy azok, egykori hadifoglyokéi, akik a demecseri gyár építése közben, 1917. január 7-e, és 1918. november 3-a között vesztették életüket. A helyi római katolikus egyházközség halotti anyakönyvének IV. kötete minden eddig ismeretlennek hitt adatot megőrzött róluk. Nevüket, nemzetiségüket, származásukat, életkorukat, vallásukat és haláluk szinte valamennyi körülményét. És akik ezeket az adatokat nyilvánosságra hozták, két lelkes kutató, egy helytörténész, Lucza János, és egy harmadéves joghallgató, Vitális Zsombor voltak.

Történetüket, és a sírkertben nyugvókét korábban már részletesen megírtuk olvasóinknak. Most mégis újból szólni kell róluk, hiszen november 6-án a demecseri temetőben méltó módon, katonai tiszteletadás mellett emlékeztek meg az elesett hősökről, az I. világháború befejezésének 103. évfordulója alkalmából. A rendezvénynek mindemellett más üzenete is volt: projektnyitónak szánták, egy nemes eseménysorozat nyitányának, amely ígéret volt arra is, hogy a helyet 2022. május 29-éig, a hősök napjáig egy mostaninál is méltóbb sírkertté varázsolhatják. Olyanná, ahol a megemlékezők – s mivel szerb, orosz, olasz, román, de még finn katonai is nyugszik itt – akár az érintett külképviseletek képviselői is minden évben, az említett emléknapon fejet hajthatnak az elhunytak előtt.

Az emlékezők között – a házigazdákon túl – jelen volt Tóth Sándor nyugállományú ezredes, helytörténész, a Nyíri Honvéd Egyesület elnöke, Langert Tamás százados, a Magyar Honvédség 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred képviseletében, Dankó László a Magyar tartalékosok szövetsége kisvárdai járási szervezetének elnöke, valamint Balogh Ferenc, a helyi roma nemzetiségi önkormányzat alelnöke. A megjelenteket Kertész József százados, az MH Katonai, Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 5. Hadkiegészítő és Toborzóiroda, és a megyei hadisírgondozók vezetője köszöntötte. Nem csak a szorgos kutatóknak mondott köszönetet, de a Honvédsuli kadétjainak is, akik éveken át szorgalmasan gondozták a sírokat, a környezetüket rendben tartották, és olykor egy-egy mécsest is meggyújtottak az emlékükre.

– A Hősök napi kegyeleti gyertyagyújtás arról szól, hogy azok helyett a hozzátartozók, rokonok helyett is meggyújtsuk a megemlékezés lángját, akik sokszor azt sem tudják, hogy a gyermekük, férjük, vagy éppen a gyermekük apja hol esett el a háborúban. Hogy ennek méltóbb keretet adhassunk, szeretnénk itt is egy, a nyíregyházihoz hasonló kezdeményezést elindítani. Szeretnénk azt is, hogy a fiatalok, akik ebben a térségben élnek és tanulnak, érezzék a súlyát, mennyivel többek lesznek azáltal, ha ismerik és becsülik a múltunkat, hisz biztos, stabil jövőt csak így építhetünk – fogalmazott, majd hozzátette: – Mi mindannyian csak annyit várhatunk el másoktól, amennyit mi is adunk. Ha jót cselekszünk, jót várhatunk, ha jó példát mutatunk, akkor feltételezhetően mások is követik majd azt a magatartás, amit magunk is évek óta tanúsítunk.

E szavakat Rátkai Sándor polgármester is csak megerősíteni tudta köszöntőjében, arra biztatva minden demecserit, hogy mutasson példát más nemzeteknek. Itt tiszteletet adnak, megbecsülik a hazánk területén elhunyt katonákat és emléküket. – Büszke vagyok Demecser közösségére, amiért közös elhatározással, közös összefogással fel akarják újítani a sírkertet. Feladatunk e naptól, hogy ezek a sírhelyek ne csak egy helyet, hanem a valódi élő emlékezetet jelentsék mindannyiunk számára – mondta el.

A városvezetőt követve Lucza János helytörténész lépett a mikrofonhoz, részletesen elbeszélve, hogyan sikerült a névtelen sírokról lényeges információt szerezniük, aminek köszönhetően kiderült, hogy huszonhárom orosz katona, hat szerb, három olasz, egy román, és egy finn, a 24 esztendős Antyip Kiszeljov nyugszik a kövek alatt. Két hadifogoly, Ludomir Zsivkovics és Josef Lankó internáltak nemzetiségét nem lehetett tisztázni. Közöttük a legfiatalabb 20, a legidősebb 49 éves volt. A szónok alaposságára vall, hogy még a savanyúgyártó üzem, a keményítő gyár, valamint a keskenyvágányú, ló üzemű gazdasági és iparvasút létrejöttéről is beszámolt, ahol ezeket a katonákat dolgoztatták. Azt is megtudhattuk, hogy a Hősök Napját Demecserben először 1929-ben tartották a római katolikus templomban és a községháza előtt, majd az ünnepélyes esemény a temetőben, koszorúzással zárult.

– Non omnis moriar – nem halnak meg teljesen, szól a költői idézet. Az itt nyugvó hősi halott katonák sem haltak meg teljesen. Tetteik – ahogy létezésük is – az elmúlt 100 év folyamatosságában halhatatlanná váltak. Ott vannak Demecser címerében, a víztoronyban, a közel száz évig működő, régen nagynevű, nagy múltú gyár történetében, sok száz demecseri és környékbeli gyári dolgozó család életsorsában. A történelem halhatatlanná tette őket – emelte a pillanat ünnepélyességét szavaival Lucza János. Végezetül Szabó Gábor görögkatolikus esperes-parókus, és Varga Lóránt római katolikus plébániai kormányzó megáldották a sírokat és az emlékezőket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában