2021.11.13. 08:24
Lelkében fél év után ott lobog a bajtársiasság
Nem hunyt még ki a helytállás és a tartás azokból a Honvédsulis fiatalokból. Ez nyert megerősítést nemrég, amikor Demecserben méltó megemlékezést rendeztek a helyi temetőben, a jeltelen sírok alá temetett I. világháborús hadifoglyok tiszteletére. Az eseményen jelen volt a Honvédsuli néhány kadétja is. Közöttük egy olyan fiatal, Szabó Noémi, aki értesülve az eseményről, budapestiként vette a fáradságot, hogy részt vegyen a megemlékezésen. Nyár óta tagja a közösségnek, tisztesként értesülve az eseményről úgy gondolta, ott kell lennie Demecserben.
– Bármilyen messze elutaztam volna, ha úgy adódik. Kiskoromban rengetegszer mondogattam édesanyámnak, hogy katona szeretnék lenni, mivel ő is volt önkéntes a honvédségnél. Sajnos katonai iskolába nem vettek fel, így azt találtuk ki, hogy eljárok a Honvédsuli táboraiba, meglátjuk, mennyire tetszik, ha mindenképpen a pályán szeretnék maradni.
Nagyon megérintette
– Eddig mit sem kopott bennem a vágy. Azon persze még nem gondolkodtam, mely alegység tagja lennék a legszívesebben, kisebb koromban sok terület megragadta a fantáziámat. – Mint elmondta, egyedül érkezett, és aznap utazott is haza. – Nagyon megérintenek az ilyen pillanatok. Teljes mértékben átérzem a gyászt, amit a katonahősök sorsa ébreszt. Azok helyzetét is, akik katonaként áldozták az életüket vélt vagy valós eszményekért, de azokét is, aki fiaikat, férjeiket, rokonaikat búcsúztatták, és csak a reményük maradt – mondta el a fiatal kadét.