Utazás különböző kultúrák között

– Az emberek aszerint formálódnak, amit saját maguk megtapasztalnak, amilyen kontinensen, amilyen kultúrában élnek mind-mind kihat életszemléletükre, kapcsolataikra és kommunikációjukra. A szimbólumok, a rítusok, a közös történelem és a hősök, valamint a szokások szorosan összekapcsolnak bennünket, alakítják személyiségünket. Az egyént ezenkívül az is meghatározza, hogy hol, melyik országban nő fel, egy-egy országon belül melyik régióban él, milyen kisebb közösségekhez, csoportokhoz tartozik, amelyekkel azonosul. Éppen ezért az emberek hajlamosak arra, hogy azt higgyék, az övék az egyetlen, létező és ideális hozzáállás a világhoz, jóllehet, hogy a különböző kultúrák sokat tanulhatnak egymástól. A legfontosabb elfogadnunk, hogy a másik nézőpontja időnként érdekesebb lehet a miénknél, s ha valamit el tudunk sajátítani belőle, gazdagabbak leszünk tőle – így foglalta össze dr. Balázs Katalin egyetemi adjunktus előadásának lényegét. A Váci Mihály Kulturális Központban tartott Szépkorúak Akadémiájára a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológiai Intézetéből érkezett előadó. Az interaktív program elején egy egyszerű kérdés vezette fel az előadás témáját. Ki, hogyan mutatná be magát öt rövid mondatban? „Én....vagyok.” – állt a kivetítőn. A „játékból” kiderült: az önmagunkról alkotott kép kultúrafüggő.

– „Magabiztos, társasági ember vagyok, pozitív személyiség, egy informatikai cégnél dolgozom.” – volt olvasható a kivetítőn az egyik sarokban, míg a másikban az állt: „Orvos szülők gyereke vagyok, két bátyám van és egy kishúgom, akivel szívesen babázok.”

Két alaptípus

– Az első válasz az úgynevezett amerikai-európai felfogást hordozza, amely elhatárolt, kapcsolatoktól független, és stabilitást mutat. A másik az ázsiai, afrikai és dél-amerikai típus, amely a kapcsolatokba ágyazott, közösségi gondolkodást szimbolizálja. Alapvetően ezt a két karaktert jegyzi a tudomány az individualista és a kollektivista kultúrák meghatározására – hangzott a rövid magyarázat.

A hallgatóság választ kapott arra is, melyik típusú kulturális közösséget milyen külső tényezők befolyásolták a történelem folyamán, úgy mint: az iparosodás, az anyagi viszonyok, a javak elosztása, az idősek helyzete, a neveltetés és a vallásosság. Azok a kultúrák, melyek közel állnak az individualizmushoz, ott az egyén szerepe mindig is kitüntetett volt, a függetlenség és az önállóság a hangsúlyos. A társadalom az egyéni megmérettetést, a versenyt, a teljesítményt díjazza. A kollektivista értékeket képviselő kultúrákban az éntudatnál erősebb a mitudat, az együttműködés inkább jellemző, mint a verseny, az egyén helyzete nagyban függ a közösségtől is.

– Az európai fülnek furcsa, amikor egy ázsiai anya úgy engedi el gyerekét az iskolába: „Szégyent ne hozz rám!” – mondja. Mi hogyan köszönünk el gyerekünktől az iskolakapuban? – „Ügyes legyél!” – mondjuk, vagy egyszerűen szép napot kívánunk. Az amerikai felfogásban az élet minden színterén kirajzolódik a teljesítmény és az egyéni érzések fontossága, az ázsiaiaknál mások véleménye kap hangsúlyt. Az individualista és kollektivista kultúrák tehát másképpen állnak hozzá saját magukhoz, illetve ahhoz a csoporthoz is, amelyben élnek. Az elsőben a cél, hogy az egyén kiemelkedjen a többiek közül, a másikban, hogy beilleszkedjen és segítse közösségét. Ebből fakadóan sokkal pozitívabban látják magukat a versengő individualisták, míg az „én jobbítására” törekednek a kollektivista kultúrákban.

– Különböző kulturális közösségek egymástól eltérően értelmeznek társadalmi folyamatokat, másként szemlélnek eseményeket. A nyugati kultúrákban egy-egy esemény középpontjában mindig áll egy személy, annak tulajdonságai vagy cselekvései, a kollektivista felfogás nem pusztán a személyre koncentrál, a „sztoriban” számítanak a körülmények is, és ez homlokegyenest más keretet ad egy eseménynek – mondta dr. Balázs Katalin, majd állítását alátámasztotta egy kutatással is, amelyben a megkérdezettekkel ugyanazt az újságcikket értelmeztették.

Kiderült, hogy teljesen más értelmet adott ugyanannak az írásnak a két csoport. Ma a globalizáció révén a különböző nézetek találkoznak egymással, s még mielőtt kimondanák egyikre vagy másikra, hogy igaz vagy hamis, jó vagy rossz, érdemes a másik szemüvegen keresztül is megvizsgálni a dolgokat, mert a kultúrák közötti különbségek és hasonlóságok ma már átszövik mindennapjainkat. S ha megtanulunk értő módon beszélgetni egymással, közelebb juthatunk önmagunk és a világ megértéséhez – zárta az előadást dr. Balázs Katalin.

Személyes tapasztalatok

Az előadást követően a jelenlévők is megosztottak néhány kedves történetet. Egyikük kambodzsai menyéről mesélt, aki európai szemmel nem mindennapi módon, mély szeretettel ragaszkodik szüleihez és mindig tisztelettel beszél hazájáról. Egy másik idős hölgy évekig élt Izraelben, vendéglátásban dolgozott, ahol egy idegen kultúrát kellett alaposan megismernie és annak szokásait is. Elmondta, a befogadó közegbe könnyen beilleszkedett és megtalálta a hangot társas kapcsolataiban is.

Borítókép: Dr. Balázs Katalin egyetemi adjunktus ismeretterjesztő előadására sokan voltak kíváncsiak | Fotó: Sipeki Péter