Csodás kincseket rejtő torkok

A Székesfehérváron megrendezett VI. Országos Gregor József Énekversenyen a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium tanulója, Veleczki Ramóna korcsoportjában első helyezést ért el, Nagy Laura Erika pedig bejutott a döntőbe. Felkészítő tanáruk Ács Gabriella, korrepetitoruk Pelyhe Zsuzsa volt.

Megtörténik a csoda

Megszólal két hang. Az egyik csillogó, mégis kicsit drámai, a másik kicsit sötétebb tónusú. Megtörténik a csoda, a kottába rajzolt jelek életre kelnek és értelmet nyernek. Nincsenek még kész ezek a hangok, hiszen a profi énekesek ebben az életkorban még folyamatosan fejlődnek, de már érezhető, itt már megjelenik az a művészet, ami kicsit túlmutat a zenén.

Sokáig elhallgatnám Ramónát és Laurát, de végül a tanárukkal együtt leülünk beszélgetni. Csapongunk kicsit, az ifjú hölgyek sokat nevetnek, szívesen mesélnek nem csupán a versenyről, de a zenélésben meglelt örömükről, az időnként óhatatlanul megjelenő kételyeikről.

Szeretnek versenyezni

– Két éve csak online versenyeken vettem részt – mondja Veleczki Ramóna. – Az annyiban jó, hogy többször is fel lehet venni az anyagot videóra és a legjobbat elküldeni, míg az élő megmérettetésen az az egy-két perc adatik meg, akkor kell önmagamhoz képest a legjobbat kihozni magamból. Mégis jobb közönség előtt szerepelni, mert eleinte ugyan szokni kellett, hogy a nézőtérről sokan figyelnek, de meg lehet szokni és már segít is, ha látom, az embereknek tetszik a produkcióm.

– Nem vagyok izgulós típus – veszi át a szót Laura. – Engem még jobban inspirál, ha élőben mutathatom meg magam. Erre a versenyre az esélytelenek nyugalmával készültem, mert még csak második éve dolgozom együtt a tanárnővel és tudom, nagyon sokat kell még tanulnom és fejlődnöm. Úgy jöttem ide, ebbe az iskolába, hogy előtte nem tanultam énekelni. Eleinte nagyon nehéz volt, de a tanárom rengeteget segít, végtelenül türelmes hozzám. Természetesen elfogadom az instrukcióit, hiszen azt szeretné, hogy a legtöbbet hozzam ki a hangomból. Tudtam, hogy nyerni még nincs esélyem, de nagyon sokat jelentett, hogy részt vehettem a versenyen és az külön plusz, hogy a döntőbe jutottam.

Kiegyensúlyozott kapcsolat

– Amikor néhány évvel ezelőtt Ramónát meghallottam énekelni, rögtön tudtam, ez a hang kell nekem – mondja Ács Gabriella. – Nem kaptam meg rögtön, de szerencsére pár éve már együtt dolgozunk. Most örülök, hogy segíthetek neki, de nagyon nehéz lesz majd elengedni, mert a jót nagyon könnyű megszokni. Laurával nagyon sokat technikázunk, de nagyon jó úton halad.

A zenei tehetség kibontakoztatásának egyik alapfeltétele a jó tanár-diák viszony.

– Volt egy tanárom, akivel nem találtuk meg a közös hangot – fejti ki Veleczki Ramóna. – A tanárnővel az első pillanattól teljes a harmónia. Megbízom benne, elfogadom, amit mond, soha nincs konfliktusunk.

– Második éve vagyok Ács Gabriella tanítványa – teszi hozzá Laura. – Kicsit tartottam is tőle, mert az előző tanárommal nekem sem volt túl jó a viszonyom. Most azonban úgy érzem, szárnyalok. Nagyon szeretek tanulni, gyakorolni, mert tudom, ha elég kitartó vagyok, akkor elérhetem a célomat, hiszen Ramónával együtt énekesi karrierről álmodunk. Az pedig külön öröm, hogy barátnők is vagyunk.

– A lehetőség, a potenciál bennük van – jelenti ki Ács Gabriella. – Komoly, céltudatos lányok, csodálatos adottságokkal. Csak rajtuk múlik, milyen ívű karriert futnak be. Könnyű dolgom van velük, mert nem vitatkoznak. Hamar megértik, mit kérek tőlük és végre is tudják hajtani. Nagyon megszoktuk egymást. Már amikor nyílik az ajtó, tudom, milyen napjuk van. Ha rossz passzban vannak, nem énekelünk, csak beszélgetünk. Ahhoz, hogy igazán fejlődjenek, ez is kell.

Borítókép: Ács Gabriella, Veleczki Ramóna és Nagy Laura Erika szívesen dolgozik együtt | Fotó: Jernei Gábor