Hintót készített a napkori ezermester

Ki törődne Hamupipőkével, ha nem hintón érkezne a bálba, illetve mit érne egy angol royal wedding, vagyis királyi esküvő díszes hintó nélkül? Ezek a nemes közlekedési eszközök – vagy ahogyan régen ismerték: ingó szekerek (currus mobilisok) – máig az előkelőség szimbólumai, nem véletlenül visszatérő varázseszközei a meséknek, elmaradhatatlan kellékei a fényes ünnepségeknek, menyegzőknek. Ugyanakkor hintója ma már bárkinek lehet, akinek kellően tömött a pénztárcája, mivel több százezret, a különlegesebbekért lószerszámokkal együtt több milliót is elkérnek a hirdetők. 

Ügyes kezű ezermester 

Persze nem minden pénzkérdés, ha mondjuk kellően ügyes kezű az ember. Egy ilyen ezermesterrel, Vakály Lászlóval beszélgettünk nemrég Napkoron. Ő nem csupán a ház körül javít ki, épít fel mindent, amire szükségük van, a közelmúltban hintót is készített a család és az unokák nagy-nagy örömére. 

Aki a Vakály-portára beléphet, azonnal láthatja, a ház gazdája nem megy a szomszédba egy kis leleményességért. Amikor kerti hinta kellett a gyerekeknek, megcsinálta, ám ezt sem amolyan tessék-lássék módon. Úgy, hogy aki ránéz, akadjon meg a szeme rajta. Ugyanígy lett az előkertben filagória, pizzasütő kemence és egy gyönyörűen felújított veterán Simson motorkerékpár, amit előtte roncsnak nevezni is hízelgő lett volna. Visszabontani, majd újra összerakni sem rest semmit, ha valamit elrontott, mindent addig fejleszt, amíg tökéletes nem lesz. Igyekszik mindenre egyedül rájönni, ez nála hiúsági kérdés, meg persze senkinek nem rabolná az idejét a saját „hóbortjai” miatt. 
És bár mindenhol helytállt, a munka világában kicsit hosszabban kereste a helyét másoknál. 

Vakály László eredetileg szerkezetlakatosnak tanult, de gyorsan rájött, az a munka nem neki való. Dolgozott építőipari vállalkozónál, és kipróbálta magát külföldön is, ahol szerkezetlakatosként kereste a kenyerét, illetve megtanították számítógép-vezérelt fémipari robotot kezelni. Ott nyugodt, kiegyensúlyozott élete volt, a fizetés is remek volt (a hároméves kintlétből tudott talpra állni), csak az a honvágy ne lett volna. Hazajött, de már nem várta szerető társ. Ez sem törte meg, 2019-ben újranősült, majd beállt dolgozni a nyíregyházi víz- és csatornamű-vállalathoz, ott végre megtalálva a helyét. 

Kölcsönhintóból sajátba 

– Pedig az egészről korábban csak annyit tudtam, hogy kinyitom a csapot, és folyik a víz. Végül elvégeztem a vízműgépész-iskolát, és ma már egy papírlapon is össze tudom írni az anyagszükségletet egy csőrekonstrukcióhoz – magyarázta. 

De térjünk rá arra, hogyan lett hintója, az elé pedig egy póni! Tulajdonképpen minden az esküvőjükkel kezdődött: maratonkocsizó barátjuk, Pápai Zoltán adott kölcsön nekik a ceremóniához egy négyfogatos hintót, László az élmény hatására már akkor eldöntötte, készít magának egy sajátot. A póni pedig karácsonyi ajándék lett, mivel a felesége, Ildikó mindig is szeretett volna egyet. 

– Először körbenéztem, milyen kocsikat gyártottak egykor, s hogy tudjam, milyet szeretnék. Elmentünk a keszthelyi Festetics-kastély kocsimúzeumába, de a Szatmári Múzeumba is. A Viktória-hintók formájában gondolkodtam, persze kicsiben, amilyet egy póni is elhúz. Az unokák zsírkrétáival a betonon terveztem meg a méreteket. Az elkészült kocsi négyüléses lett, de úgy éreztem, rosszak az arányok, kipótoltam egy hatülésesre – sorolta. 

Közben minden munkafázist megörökített a telefonjával. Nem volt egyszerű célszerszámok és megfelelő műhely nélkül lemezt hajlítani, hegeszteni, ívet húzni a fémbe, amiből a kocsi készült. Egyedül az ülések vannak szivaccsal bélelt, bőrrel bevont fából, de a vasat is bevonta trapézmintás gumival. A kész mű egy kicsit az Eszterházy- vagy a Cziráky-hintókra is hasonlít. 

– Az egész vagy három hónapon át készült télvíz idején, munkaórában számítva egy hónap, ha lehetett. Voltak nehéz pillanatok, de fel soha nem adom. Ha valamit a fejembe veszek, alig alszom, napokig azon kattog az agyam. Mindenféle praktikákat kitaláltam: a lemezt például felfüggesztettem a garázs plafonjára, és fokozatosan engedtem le a hegesztéshez. Amin a szerkezet elfordul, az ötödik kerék elkészítése is megizzasztott, mégis főleg néhány alkatrész beszerzése és a fékrendszer jelentette a legnagyobb kihívást. Az utóbbi Audi féktárcsából, egy másik autó átalakított fékpedáljából és néhány féknyeregből készült. Nem vagyok autószerelő, de összejött. És bár van kovácstűzhelyem, egy gázperzselővel melegítettem a vasat, hajlítógép nélkül alakítottam ki a megfelelő íveket – sorolta. 

El nem adná senkinek 

Aki arra járt, és benézett ­hozzá munka közben, egy lyukas garast nem adott volna érte, hogy elkészül – nekik most leesett az álluk. Ma már el nem adná, bármennyit is ígérnének érte, és nem is csinálna másikat senki kedvéért. Egyedül egy teendő maradt: még rá kell venni a hámot és a kötöttségeket nehezen viselő pónit, Pajtit, hogy hajlandó legyen elhúzni a családi hintót, ami ­egyébként olyan könnyen jár, hogy akár két ujjal is elmozdítható.